Egyszerre korabeliek és kortalanok a jelmezek
Giacomo Puccini Bohémélet című operájának ősbemutatója 130 éve,1896. február 1-jén volt a torinói Teatro Regio színházban.
jelenet az előadásból fotó: Éder Vera
Ennek az évfordulónak emléket állítva vitte színpadra a teátrum a klasszikus operairodalom egyik legismertebb és legmeghatóbb alkotását. A darab megszületése egy barátság megszűnését is jelentette, Puccini és Leoncavallo egyszerre foglalkozott a művel és míg Puccinié az egyik leggyakrabban játszott, hatalmas népszerűségnek örvendő opera lett, addig Leoncavallo Bohémélete csak néhány előadást élt meg.
Puccini Bohémélete az operairodalom egyik csúcsa. A szerző több mint két évig dolgozott művén mániákus aprólékossággal, számtalan összetűzéssel a szövegíróival és persze saját magával is. Nem nyugodott, amíg nem kapta meg a számára legkifejezőbb, legérzékenyebb szöveget. Ugyanakkor saját határait is merészen túlszárnyalta dallamkezelési és főként hangszerelési szempontból. A Miskolci Nemzeti Színházban Szőcs Artur rendező, Cser Ádám zenei igazgatóval közösen dolgozott az előadáson. Elsődleges céljuk, hogy közelebb hozzák az operát a közönséghez, és a színház jelmondatának számító Itt a helyem. érzést erősítve megalkossák a miskolciak Bohéméletét.
Az előadás díszlettervezője, Slárku Anett elmondta, hogy költői teret szeretett volna létrehozni, elrugaszkodva a hagyományos párizsi padlásszobától, cementsilók közé helyezte át a történetet. A díszletet a manapság divatos, elhagyatott gyárépületekben kialakított, úgy nevezett loft lakások inspirálták, melyekben sokszor művészek laknak vagy műtermeket, stúdiókat alakítanak ki. A télies didergést, a hidegérzetet a padlót borító cement és hó keveréke adja. A párizsi Momust egy kinti helyszínként álmodta meg a tervező, egy igazi karácsonyi kavalkádba csöppen a néző: korcsolyázó gyermekek, karácsonyi fények, színpadi zenekar, hóesés borítja be a színpadot.
Kendi Lajos, Tötös Roland, Faluvégi Fanni
Zubor Kata, jelmeztervező Slárku Anettel együttes munkája a több, mint száz öltözet. A főszereplők jelmeze kortalan, mai fazonokkal dolgozott a tervező, míg a mellékszereplők, a karácsonyi jelenetek résztvevői korabeli ruhákban vannak. Anyaghasználatban a nehéz bársonyok, a kötött pulóverek a jellemzőek.
Cser Ádám, a színház zenei vezetője elmesélte, hogy számára Puccini szeretete gyermekkorától meghatározó, családi „fertőzés”, hiszen nagymamája többször játszotta Mimi szerepét, majd saját pályafutása kezdetén is kiemelkedő szerepe volt Puccini művének, amikor egy olaszországi versenyre készült. Elengedhetetlennek tartotta, hogy Puccini minden elképzelését, még a legapróbb finomságokat is megvalósítsák a színház zenekarával karöltve. Ez rengeteg gyakorlással, többszöri zenei elemző próbával járt, hogy minden hang a helyére kerüljön. Igazi műhelymunka valósult meg, ahol a kész előadás megszületéséhez több száz ember együttműködésére volt szükség. Fontosnak számára, hogy a Miskolci Nemzeti Színház operaelőadásaiban az ismert, visszajáró énekesek mellet teret adjanak a fiatal tehetségeknek is a bemutatkozásra.
Az alkotók remélik, hogy varázslatos előadás született, amelyet a közönség a saját bohém életének érezhet.
Az előadás adatlapja itt található:
