Vízbe áztatott jelen-report

|

Szüts Miklós kiállítása az Ateliers pro Arts-ban

Szüts Miklós kísérleti üzemmódban. Mit lehet kihozni az – amúgy hangyányit lenézett – műfajból, az akvarellből?

2016_3A

De Profundis, 2016/3 akvarell, papír 79,5 x 108,5 cm

És kísérlet az is, hogy mi lehet „a negyven fekete árnyalatában”, ha egy komoly festő dolgozik a variációin? A nagy hármasból – Vojnich Erzsébet, Váli Dezső és Szüts Miklós – most utóbbi vizsgázik. Mert nem könnyű ilyen puritán anyagokkal dolgozni – vízfesték, papír és a fekete-domináns: együtt nehéz feladvány. Majdnem lehetetlen valami rejtélyeset, meghökkentőt kihozni belőle. Nézd csak meg, milyen hihetetlenül nehéz e festésmód, aminek – számomra – alapmodellje a hatalmas Tájkép S. G.-nek. (Papír, akvarell, 50×150 cm.)

Tájkép SG-nek-ua

Tájkép SG-nek         A szerző felvétele

Szüts Miklós persze el-elmozdul ebből a kvázi monokrómiából, hál’ istennek bontja a feketét keményen. Itt van mindjárt kedvencem: a „Crop” című kép (akvarell, 56×76 cm, 2016), ahol döngő léptekkel bejött a siker. Fekete képkeretet látsz, csak úgy a térben, az üres kereten innen és túl valami víztükör, vagy csak köddunyha látszódik. De a fekete keret jobb alsó sarka „vérzik”. Ott egy vörös „buggyanás” villan, ami azonnal átírja a „semlegesnek” tűnő képet, hihetetlen izgalmas lesz rajta minden. Távolban tán hófödte hegy, a bal alsó sarokban a megfolyatott festék foltsora. A fekete – itt nem fekete, csak a keretnek látszó ablak, fatákolmány noirvariáns. Mondanám, hogy a fekete szín kibontja tartományát. Mert ugye azt tanultuk, hogy a fehér szín a többi színnek az összessége, itt e mondást visszájára fordítja a kép: a fekete nyílik fel és játszik valami – alig kivehető többszínűséggel, illetve a belőle kihámozható „tájképszerűséggel”. (Persze tudod, hogy nem az, de játékként épp azért izgalmas, mert talány.)

Crop-akva-2016

Crop-akva         A szerző felvétele

A Mal tempo című kép (56×76 cm) már radikálisabban játszik a fekete (mondanám: ötven) árnyalatával: a „rossz idő” a kép középső harmadán fut végig, feketén és keményen-vastagon. A kép alsó harmadában azonban rétegesen, egy más minőségű, rusztikus papír applikálásával, hártyásra dolgozott (domború hatású) fehér felszín-tömeg. Mivel hozzád a legközelebb, tán felhőből nézed a távoli zuhét, és a bizonytalan színekkel sejtetett viharjelenést. Az összhatás – félelmetes. Nekem meg csodálkozni van kedvem: mi mindent lehet kihozni a fehér vízfesték (feketével kontrasztált) ütközéséből. Kísérlet – megoldás? Nem. Csak törd a fejed. A naiv angol közmondás – every cloud has a silver lining – itt visszájára fordul: egy nagy túró van itt, nem biztató, ezüstös reménysugár. Amit látsz: tömény pesszimizmus, az „ezüstös kontúr” helyett közelgő viharvonulat fenyeget: nincs menekvés.

Mal Tempo-2016

Mal Tempo, 2016         A szerző felvétele

Vagyis azt akarom mondani, hogy bár a Horánszky utcai Ateliers puritán, fehér termeiben fekete-variációk szériájával találkozol, itt azért mondva van valami. Amit talán a kiemelt helyre akasztott De Profundis című akvarell  sugall a legkeményebben: sötét az alagút és csak látni véljük (félálomban, netán delíriumban) – a valahol a végén felsejlő fényeket. Fenét: sötétben élünk, Dosztojevszkij (Feljegyzések az egérlyukból) ugrik be nekem – de ez a kép nem narratív jellegű, mint az „egérlyuk”. Kíméletlen „status praesens”. Gyász és helyzetjelentés.

És mégis: ez a fekete sorozat nem panaszolkodik, hanem mondja a magáét: hol egy vérfolttal (ne felejtsd: október 23. felé ballag a naptár…!), hol valaminő viharra váltó feketeséggel. Vagy mint a De Profundisban – ami a művész vallomása – a „minden ránk szakad” gesztusán csendesen dühöngő színvariáció esetében.

A kiállításon – úgy mellékesen – látható Esterházy Péter-Szüts Miklós: A bűnös című kötetének – talán kézzel írott, vázlatolt, valójában használt vázlatkönyve. (Eredetileg akvarell naplójegyzete, amihez – mikor Esterházy találkozott vele –, az írónak megtetszett és hozzápasszintott egy „gyilkossági” történetet.) Ha nem lenne blaszfémia, mondanám, hogy ez a „kétszerzős” kötet még idejében jelent meg (Magvető, 2015) – búcsúzás lett belőle.

B1419569

Szüts Miklós, mint mondtam, kísérleti üzemmódban dolgozik a Horánszky utcában, ami azt is jelenti, hogy nem mindegyik képe siker, vannak felejtős megoldások is – épp ezért a művészi bátorság tetszik leginkább, az az öngyötrő kín, hogy addig nyomom a szériát, míg egyszer csak kiugrik belőle egy-egy bomba jó kép. Fentebb csak úgy használtam a „gyász” kifejezést – a képek többsége a fekete minden árnyalatával dolgozik. Most megmagyarázom, mit értettem alatta: amit itt látsz, bizony gyász, mert a kiállítás „címe” – Magyarázatok P. számáraEsterházy Péter emlékének szól, csak a festő nem akar reklámszerűen gyászolni. Így aztán a kiállítás diszkrét gesztus, egy festő gyásza író-óriás barátjának elvesztésén. Piktúrában ezt a gyászt értelmezni, a sorstól (átkozódva) elfogadni – nem lehetett egyszerű. Ezért aztán nemcsak a jó néhány nagy megoldás vett le a lábamról, hanem ez az in vivo öngyötrés.

Magyarázatok P. számára. Szüts Miklós kiállítása. ATELIERS PRO ARTS. ART CENTER / A. P. A. Gallery. 1085 Budapest, Horánszky u. 5.

A kiállítás október 21-ig tekinthető meg.

Horánszky u 5 Ateliers pro Arts

CÍMKÉK: