Vaszary, az ismeretlen ismerős

|

Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

A művész huszonnégy, eddig még nem látott alkotásával

„A természetből csak kiindulni, vagy arra szuggesztív erővel emlékeztetni is elég.”
Vaszary János

A műkereskedelem egyik legkedveltebb alkotója, mert főleg franciás könnyedségű, nyarat idéző tájképei és enteriőrjei, életvidám hangulatukkal derűt visznek a legsötétebb környezetbe is.  Vaszary János (1867-1939) müncheni és párizsi művészeti tanulmányok és az utazásai során gazdagodva, sokféle látványvilággal alkotott.  A mostani kiállítást az indokolta, hogy a 2016-os múzeumi rendezgetés során két vászontekercsre bukkantak, amelyek egyenként húsz-húsz Vaszary olajfestményt rejtettek. Soha sehol nem reprodukálták őket, közvetlenül a művész műterméből, a hagyatékból kerültek a közgyűjteménybe. Így újdonságként kerülhetnek közönség elé.

A műveket restaurálták, és közülük a legizgalmasabb huszonnégyet mutatják be a hetven kiállított mű között ezen a bemutatón. A korábban látott képektől látványában ezeket külön szürke keretben és fekete feliratozással különböztették meg. A festmények a teljes életmű szinte minden korszakát képviselik: a korai impresszionisztikus időszaktól az expresszív kompozíciókig, a párizsi art deco stílustól a Duna-korzó képekig és a mediterrán hangulatú tengerparti jelenetekig.

A kiállítás kurátora Gergely Mariann művészettörténész:

„A legnagyobb lelkesedéssel és ötömmel fogtam ehhez a kiállításhoz, nem ismeretlen számomra az életmű, hiszen a 2007-es kiállításnak is az egyik kurátora lehettem.  Nagy örömmel tölt el, hogy a gyűjtemény ilyen csodálatos művekkel gazdagodott és ezeket így a nagyközönségnek is bemutathatjuk.

Az ő világa egy nagyon szerethető világ…

Ennek az az oka, hogy ő igazából a szépséget és az igazságot kereste, és úgy tűnik, hogy meg is találta azokat a motívumokat, azt a atmoszférát, azt a színvilágot, ami ezt tükrözi. Ez nem azt jelenti, hogy ne lett volna tisztában az élet valóságával, nem. Ő egy olyan mélyen átélt és vágyott szépségnek a hiteles megjelenítőjeként tudott működni, ami valóban nagyon szerethetővé tette az ő festészetét.

Itt a korábban már látott műveket az újakkal párhuzamba állítva láthatjuk. Ismerve az életművet volt valami különleges az új képek között?

Volt nóvum, például, hogy olyan nagy formátumú, monumentális nagy képek kerültek elő egy-egy korszakból, ami nemcsak hogy a mi gyűjteményünkben újdonság, hanem egyáltalán a Vaszary-életműben is kardinális daraboknak tekinthetők.

Mi volt a hetven mű elrendezésének szempontja?

Az elrendezés részben kronologikus, részben pedig a stílusirányokat követi. Az újonnan felfedezett művekhez válogattam a mi gyűjteményünkből, illetve magángyűjteményből darabokat, amelyek stílusukban hasonlók, vagy pedig párba állíthatók. Például a mi gyűjteményünkben található a Fekete kalapos női portré, amely párba állítható az újonnan talált kávéházi jelenettel a párizsi korszakból (múlt századforduló). Ebből a korai korszakból nagyon kevés olajkép maradt fenn. Erős francia hatást mutat ez a fajta nagyvonalú ecsetkezelés és festésmód. A képeket igyekeztem úgy válogatni, hogy a stílusvonulatok érzékelhetők legyenek.

Tengerparti hotelszoba

A stílusvonulat az meglehetősen gazdag és sokfelől táplálkozó…

Igen, többféle stílus jelenik meg az életműben, és az a kivételes Vaszarynál, hogy minden egyes stílusirányzatban hihetetlen kvalitásokat mutatott föl. Virtuóz művész volt, aki bele tudta élni magát mindig abba a korszakba és abban a stílusvilágba, ami éppen foglalkoztatta. Aztán túl is tudott lépni rajta, meg tudott mindig újulni, és tudta a képi nyelvét is modernizálni, mert ő valóban egy nagyon modern gondolkodású művész volt.

Vaszary, az ismeretlen ismerős
Kurátor: Gergely Mariann művészettörténész. A kiállításhoz katalógus is készült.
Megtekinthető 2023. január 15-ig a Magyar Nemzeti Galériában.

CÍMKÉK: