VIII. Nemzetközi Textilművészeti Triennálé
A Vigadó kiállítótermeiben a VIII. Nemzetközi Textilművészeti Triennálé százharminchat magyar kiállítójának műveiből láthatunk válogatást.
Fotók: a szerző
A Tű-Rés-Határ hívószó megalkotója és témagazdája Hideg Orsolya öltözéktervező művész, a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért kuratóriumi tagja, a címmel pedig a határtalanság vágyát kívánta jelezni. A mai textilművészek a hagyományos hímzés, nyomás, kötőszövés, nemezelés, fonásrendszerek, a mű- ás fémszálak felhasználási lehetőségeivel – a szűkös lehetőségeik ellenére is – nagyszerű önálló alkotásokat hoznak létre.
Megváltozott ugyanis sok minden az utóbbi évtizedekben. Az ipar sokáig tömegével igényelte a textíliák szövését, hímzését, festését. A hatvanas évek közepére az ipari textiltervezéssel foglalkozó művészek, túllépve a tömegigényeken, alkotásaikkal képesek voltak felmutatni azt, hogy az anyag nemcsak használati célra alkalmas, de érzetet és gondolatot is képes kifejezni.
Az Ernst Múzeumban 1968-ban rendezett kiállításon például, Attalai Gábor, Szenes Zsuzsa és Szilvitzky Margit műveikkel pedig új utat nyitottak. Az anyag és forma kiszabadult a csak használati tárgy funkcióból és művészi igényű, önálló életre képes alkotások születtek. A több mint ötven éves múlttal rendelkező szombathelyi textilművészeti triennálé nemzetközi rangú seregszemlére tavaly öt kontinens, huszonkilenc országából ötszázöt művész jelentkezett. A zsűri kétszáztizennégy alkotó kettőszázhatvankét művét válogatta be, köztük százharminchat magyar művész alkotását, amelyből itt nyolcvannal találkozhatunk.
A hagyományos textilek mellett a PVC, a gipsz, a nylon, a karton, a drót, a fotó, a szilikon és egyéb alternatív alapanyagok és különféle formák, technikák mutatják a művészeti ág sokszínűségét. Zászlókat, gobelineket, fémszövéseket, ruhakompozíciókat láthatunk a bemutatón.
Amikor virágzott a magyar textil iparművészet, akkor az ipar volt az inspiráló erő. A nagy múltú magyar textilgyárak sorra bezártak, az utolsó 2004-ben. Az itt látható alkotások legtöbbje „szabadidőben”, munka mellett-után készült. A multik uralta világban az egyéni kreativitásra, úgy tűnik, nincs igény. A márkákat a bankok finanszírozzák, és olyan tőke van mögöttük, amellyel nem lehet versenyezni.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az anyagokban rejlő művészi kifejező igénynek, a kreatív erőnek és a szépségnek ne lenne helye környezetünkben. A rideg műburkolatok helyett függönyök, szőnyegek, kárpitok nemcsak melegítenek, de a bennük rejlő szépség lelki erőt is ad. Nagyszerű művészek sora – miként ez a kiállítás is példázza – képes az alkotásra.
A kiállítás rendezője a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért közhasznú alapítvány, melyet a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége alapított 1991-ben azzal a céllal, hogy szolgálja és óvja a magyar kultúra értékeit, a textilművészet tradícióit, támogassa a textilművészet iránt elkötelezett alkotókat, biztosítsa a hazai és külföldi szakmai kapcsolatok kiépítését.
A kiállítás kurátora: Attalai Zita designer
Megtekinthető: december 7-ig a Pesti Vigadó III. emeleti kiállítótermeiben.
