Új irányzatok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989-2000), Magyar Nemzeti Galéria
Betonfalak, élénk, neonszín feliratok, sok a mozgó elem, a vibráló fényekkel a kortárs élményt jelzik, egy még formálódó időszakét, olyant amiben élünk. A Magyar Nemzeti Galéria legújabb időszaki kiállítása a kilencvenes évek magyar művészetét állítja elénk. A rendszerváltozás alapjaiban változtatott a létkörülményeken. A hagyományos kifejezési eszközök mellett a számítógép és a világháló egy egész generáció számára az önmeghatározás új formáit nyújtotta.
A kiállítás főkurátora Petrányi Zsolt főmúzeológus, a Galéria Jelenkori Magyar Gyűjteményének vezetője:
„Ez a kiállítás tíz évet ölel föl abból az időszakból, ami a rendszerváltással politikai, társadalmi, gazdasági folyamat kezdetét jelentette, s ami nagyon erős hatással bírt a képzőművészetre is. Nagyon sok más jelenség is indult el akkoriban: az ökológiai problémáktól a társadalmi feszültségeken keresztül a vallási különbségek kiéleződésén keresztül a digitális kultúra beláthatatlanságáig, amelyek következményeit érezzük ma is. Ebből a szempontól ez a kiállítás azért is aktuális, mert lehetőséget ad a mai néző számára arra, hogy elgondolkozzon bizonyos dolgok eredetén. Hol tartunk most a telefonjainkkal? Az akkor induló fiatal művészekre nagy hatást gyakorolt, hogy akkoriban jelent meg az internet, a digitális képalakíthatóság, szabadon utazhattunk, könnyebb volt Nyugat-Európában is kiállításokat rendezni. Ezek mind beláthatatlan perspektívát nyitottak. Kömlődi Ferenc, akinek tanulmányát a katalógusban közöltük, kulturális fordulatnak nevezte a jelenséget.
Maga a képi látásmód nem volt előzmények nélküli, Moholy-Nagy László, Kepes György a húszas-harmincas években, a hatvanas-hetvenes években Maurer Dóra például….
Nagyon sok előzménye volt, és azt lehet mondani, hogy ezek a fiatalok ezeken az előzményeken nevelkedtek, ezeket tekintették példának. A kiállítás egy „előzmények” szekcióval emlékezik azokra a művészekre, művészpedagógusokra, akik nagy hatást gyakoroltak erre a korszakra: Erdély Miklóstól és Károlyi Zsigmondtól kezdve Maurer Dórán keresztül Birkás Ákoson át Szentjóby Tamástól egészen Beke Lászlóig, aki nagyon fontos alakja volt ennek a korszaknak, s Bódy Gábor filmjei is jelentős szerepet játszottak az ő szemléletmódjukra. Azok a fogalmak és kategóriák , amiket a kiállításban fölvetünk – szekciók: Szöveg/jel/jelentés, Ökofuturizmus, Test/identitás, Pop/remix, Valóság/illúzió – , mind a nézőt próbálják segíteni, hogy ebben a korszakban eligazodjanak. Természetesen, sajnos, sok művész kimaradt, de így is ötven művész munkáját használtuk föl.
Kiket akarnak megszólítani ezzel a kiállítással?
Közönségünk alapvetően két részből áll: azokból, akik felnőttként élték meg a kort, akik a kilencvenes években voltak fiatalok és most vissza szeretnék idézni élményeiket. Ez a most ötvenes éveiben járó generáció, akik átélték, hogy mennyi minden megváltozott azóta. Másfelől viszont nagyon fontos közönség számunkra az akkor születettek, akik a gyermekkorukat élték akkoriban és a családi fotók egy része, amely dvd-ken és CD-ken rögzült elveszett. A történelemórán sajnos, csak 1989-ig tanulnak. Számukra ez a bemutató különleges és érdekes, mert érteni és értelmezni segít. ”
Az izgalmas és a nagyon újszerűnek ható képi világot több zenehallgatási, videós és edukációs ponttal kiegészítve láthatjuk.
A kiállítás kurátorai: Harangozó Katalin, Major Sára, Petrányi Zsolt, Tarr Linda Alexandra
TechnoCool – új irányzatok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989-2001), a Magyar Nemzeti Galéria időszaki kiállítása, látható 2024. február 11-ig.
Józsa Ágnes