Táncszerelem

Turnai Tímea: Táncszerelem – Gombár Judit

„Megtaláltam a mindenség parányi szögletét”

„Hiszek abban, hogy mindenkinek adatott egy élettér, ahol képességeit kibontakoztathatja. Örülhet a szerencséjének, aki rátalál arra, amiért született. Sorsom titkos parancsa irányított-e akkor, amikor újra, meg újra a színházzal hozott össze? Ha nem is látszom mindig boldognak, én megtaláltam a mindenség parányi szögletét. A táncszínpadot, ahol otthon vagyok, szabadnak érezhetem magam. Ahol valóság lesz a fantáziámban felsejlő képekből.”

Vannak életművek, amelyek az alkotó halála után is olyan erővel hatnak, mintha alkotójuk még mindig itt lenne közöttünk. Ilyen Gombár Judit – látványtervező, forgatókönyvíró, dramaturg, társulatalapító – életműve is. Jelmezterveivel ott van a régi előadásokban, odaadó gondoskodása pedig éltette, segítette, hogy 1991-ben, Markó Iván távozása után a repertoár nélkül maradt Győri Balett tovább élhessen. Munkásságról most Turnai Tímea szerkesztésében gyönyörű kötet jelent meg: Táncszerelem. Iparművészet és színház Gombár Judit pályaképében. Turnai Tímeával beszélgetek,

Hogyan választotta Gombár Judit hivatásként és küldetésként a látványtervezést?

Édesapja grafikusművész, testvére festőművész lett, ő középiskolásként a kisképzőben (Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium, Török utca) kezdte tanulmányait. Gyerekkora óta rajzolt minden keze ügyébe kerülő fecnire, csomagolópapírra. Ezt akkoriban nem vette komolyan, sokat olvasott, és úgy gondolta, hogy műfordító lesz. Jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, de abban az évben nem indult dramaturg szak, ám fölvették ötezer jelentkező közül a színész osztályba. Számos előadásban, prózai és zenés produkcióban vett részt, például statisztált a legendás Az ember tragédiájában (Nemzeti Színház, rendezte Gellért Endre; Ádám Básti Lajos, Éva Lukács Margit). Miközben esténként a színpadon volt, éjjel, csak úgy, magának, a szereplőknek maszkot, frizurát, sminket, jelmezt tervezett. Kecskeméten még Stázi is volt a Radó Vilmos rendezte Csárdáskirálynőben. De akkor már tudta, hogy a színpadnak ez a része nem az ő világa, két év után otthagyta, s az Iparművészeti Főiskolára jelentkezett. 1958-ban fölvették textil szakra, Z. Gács György főtanszakvezető megígérte, ha szerez két-három hallgatót a színházi tervezésnek, s akkor indítanak szakot is. Vágó Nellynek, Wieber Mariann-nak, Bata Ibolyának is tetszett az ötlet, indult szak, s tanulhattak.

Tanulmányai közben tervezett ruhát Pécsi Ildikónak, s a Pécsi Balett balerinájának, Esztergályos Cecíliának. Eck Imre volt az, aki megmutatta neki, hogy mennyiben más a táncruha. Ott a test a főszereplő, amelyben különleges szerepe van az anyagnak, a formának. Egy előadásban a táncosnak a második bőre a ruhája, abban nem csak mozognia kell, de a megjelenésének ki is kell fejeznie a figura jelentését. A trikósított látvány (például Etűdök, Pókháló) ekkor született, s később ez lett a védjegye. Ekkor kezd el gondolkodni a térjelmezeken. 1963-ban diplomázott. De közben is több színháznak tervezett. 1962 nyarán a Pécsi Balettet meghívták a Bayreuthi Ünnepi Játékokra, ahol találkozott Maurice Béjart művészetével. Ez az életében mindent megváltoztatott. Markó Iván – akkor tánckari művész az Operában – 1969-ben az előadáshoz nem vette föl a Gombár-tervezte jelmezt. Így találkoztak. A pillanat huszonkét éven át határozta meg kettejük közös életét. Amikor Béjart a Łódźi Nagyszínházban lépett föl, Gombár Judit magával vitte Markó Ivánt, mert úgy vélte, hogy Béjartnak látnia kell. Így került Markó Iván a brüsszeli Béjart XX. század balettje társulatához. Őt Brüsszelbe már mint Markó Iván felesége követte. 1972 és 1979 között nagyon sok darabnak lett a látványtervezője. Monte-Carlóban, Tokióban, Párizsban a neves koreográfus ősbemutatóinak tervezője volt. Nemcsak külföldön, itthon is dolgozott. Miközben Markó a világ számos színpadán fellépett, Gombár Judit tervezett az Operaháznak, de Pécsett és Győrött is. Nem szakította meg az itthoni szakmai kapcsolatait. Évadonként négy-öt előadást is tervezett. De nemcsak itthon. Szabó István Oscar-díjas filmrendezőt felkérték 1984-ben Párizsban a Tannhäuser megrendezésére, amelyhez ő készített jelmezeket. A következő évben, a Bayreuthi Ünnepi Játékokon már a Vénusz-barlang látványát komponálhatta.

Sikeresek voltak, de 1979-ben a világkarrier közepette mégis hazajöttek.

Igen, mert Lőrinc György, a balettintézet igazgatója elhívta Magyarországra Béjart-t, és a növendékek láthatták a Tűzmadarat. Ez olyan hatással volt rájuk, hogy az egész osztály elhatározta, hogy együtt marad, és Markó Ivánt kérik fel vezetőjüknek. Sikerült elérniük, hogy vizsgaelőadásukat már Markó Iván koreografálja. (Megszületett A nap szerettei.) Az újonnan felújított győri színház önálló balett-társulatot kapott egy osztálynyi frissen végzett balettművésszel. Gombár Judit sokat segített nekik a szervezési tapasztalatával. Alapító tag lett, s ő lett a művészeti iskola első igazgatója is. A végzős osztály 1979 nyarán leköltözött Győrbe, és A nap szerettei 1979 november 2-i bemutatójával megszületett a Győri Balett. Gombár Judit a haláláig hű maradt az együtteshez. Sok-sok feljegyzésében találkoztam vele, hogy azt írta, a Győri Balett az ő gyermeke. Úgy is szeretete őket, s anyaként gondoskodott róluk.

Gyönyörű előadások születtek, nemzetközi sikerekkel, amikor is 1991 tavaszán Markó Iván úgy döntött, hogy elhagyja az együttest, és letiltotta az összes koreográfiáját. Egy nemzetközileg is jegyzett együttes itt maradt repertoár nélkül.

Gombár Judit maradt mellettük és segítette őket talpra állni. Abban az évben volt II. János Pál pápa magyarországi látogatása és Markó Ivánt felkérték, hogy a Győri Balett lépjen fel az eseményen. Gombár Juditra és Kiss Jánosra – a társulat őt választotta vezetőnek – hárult a felelősség, hogy megszülessen az előadás. Létrejött a Szent Margit legendája. A Győri Balett pedig előadásaival azóta újból ott szerepel a nemzetközi színpadokon is.

Gombár Juditra úgy gondolunk, mint a palástruhák, az óriási, lebegő anyagok megálmodójára.

Sokszínű egyéniség volt, aki nemcsak megrajzolta, megtervezte az elképzeléseit, hanem sokszor ő volt a kivitelető is. Az ő alkotása volt az a földanya szoknya, amit a Győri Balett negyvenéves évfordulóján rendezett kiállításon is bemutathattunk, amely alól tizennégy táncos bújt ki. Megkereste azokat a műhelyeket, ahol egyedi iparművészeti alkotást tud létrehozni. Ez az egyik különlegessége a munkásságának. Amikor Magyarországon még nem lehetett kapni megfelelő minőségű anyagokat, akkor ő külföldre utazott értük. A meggyőződése az volt, hogy a karakterformálásnak elsődleges hordozója az anyag. Meg kell ezért a legalkalmasabb anyagot találni. Ismerte a stílustörténeti korszakokat és azok anyagkezelését is. Az ő valódi újítása az a térjelmez. Ezzel először nála találkozhattunk. Most már láthatunk ilyet például Szikora János rendezéseiben is. Olyan hatalmas jelmezeket hoz létre, lepelruhákat, amelyek színvilágukkal, anyagukkal, jelzéseikkel megépítik a teret. Ezzel a színházi szcenika megújítója lett.

Maurice Béjart és Gombár Judit

Bár Béjart nevéhez kötődik, de ő alkalmazta először a lyuggatott trikóruhákat, amelyek egyszerűségükben nagyon attraktívak voltak, s amelyeket a világban már sok-sok helyen használnak.

Igen, ő már ezt jóval korábban, a Pécsi Balett előadásaihoz kikísérletezte. Szakmai védjegye lett. Testvérével, Gombár András festőművésszel együtt konyhai gázrezsón próbálgatták, hogyan is lehet a különböző anyagokat kiégetni, s az égett részt körbefesteni, hogy az megfelelően hasson. Átlátszik a táncos teste, bőre, amely kifejezőbbé teszi az érzékiséget, s a drámaiságot.

Nemcsak hagyományos színházaknak és a balettnek dolgozott, de ő volt Garas Dezső rendezéseinek jelmeztervezője, életének utolsó szakaszában pedig a Maladype társulatnak dolgozott.

A gondoskodás, a tehetség észrevétele és felkarolása is a lényéhez tartozott. A Maladype társulat egy-egy sárkányfiguráját ötvenszer is megrajzolta. Addig kereste a formákat, a lehetőségeket, amíg a rendező, a színész, a koncepció, a darab egysége a legkifejezőbben megszülethetett.

Milyen volt a szakmával, a pályatársakkal a kapcsolata? Élt akkor még Márk Tivadar, aki az opera látványvilágát évtizedekig meghatározta. Volt kapcsolatuk?

Nagyon tisztelte Márk Tivadart, bejárt az Operaházba és dolgozott Szinetár Miklós operarendezéseiben. Több száz prózai és zenész színházi előadás rendezőjével tartott jó kapcsolatot. Természetesen, a tervezőkkel is: Vágó Nellyvel, Schäffer Judittal, s barátnője volt Torday Hajnal. Egy előadás látványvilágának kialakítása, bár csapatmunka, de a tervezőé a feladat. Egyedül dolgozik, amíg a lehetőség szerinti legjobb megszületik. Most, a könyv írása kapcsán találkozhattam a feljegyzéseivel, versek, novellák töredékeivel, amelyek a lelki vívódásainak is a lenyomatai. Nem tisztem megítélni, hogy kapcsolata Markó Ivánnal egy idő után mennyire volt egyoldalú. Ez egy eleve bukásra ítélt hatalmas rajongás volt, amely az egész életét meghatározta. Együtt dolgoztak, s gondolatilag Judit haláláig nem váltak egy egymástól.

A kötet sok-sok képpel, fotóval és a jelmezek reprodukcióval, a fontosabb témák szerint követi végig ezt az életutat.

Alázat és tisztelet jellemezte. Meg szerettem volna mutatni, ahogyan és amit alkotott. Mindenre gondja volt, a jelmezekre, a maszkra, a cipőre, a hajviseletre, s a táncosokra is. Gyerekeiként szerette a tanítványait.

Van, aki a nyomdokaiba lép?

A Győri Balett léte elválaszthatatlan a nevétől. Gondolatai, instrukciói beépültek az együttes szellemiségébe, lelkiségébe. A ma már sportcsarnokokat megtöltő táncelőadások is továbbviszik a gombári örökséget, a stílusjegyeket pedig a kortárstánc látványvilága. Tanított művészettörténetet és stílustervezést a Táncművészeti Főiskolán, de ő az alapítója és első igazgatója a győri Tánc- és Képzőművészeti Általános Iskolának, Szakgimnáziumnak. Tanítványainak így se szeri se száma.

Ez a kötet a Szcenika sorozat hatodik darabja. Megelőzte a Márk Tivadar, Vágó Nelly, Nagyajtay Teréz, Vogel Eric, Forray Gábor munkásságát tárgyaló mű. Valamennyit ön írta, szerkesztette. Ez külalakra, formára másra sikeredett.

Valóban, más szervezeti keretek közé kerültünk (PIM), és ez sok mindent megváltoztatott. De a legfontosabb az, hogy megszülethetett ez a kötet, amelyben erre a kivételes életműre szeretném felhívni a figyelmet.