Megérteni a teremtés titkait
Schrammel Imre állandó kiállítása nagymértékben növelné Szombathely kulturális vonzerejét.
2015 nyarán sok érdeklődőt vonzó, emlékezetes ünnepség zajlott le a Szombathelyi Képtárban. Az intézmény egyik szárnyában megnyílt Schrammel Imre gyűjteményes kiállítása. Abból a 100 műből, amit a Kossuth-díjas keramikus adományozott szülővárosának. Magam is részt vettem az eseményen, jó volt látni a művész sokrétű kollekcióját, kerámiaművészetünk izgalmas vonulatát. És az is izgalmat keltőnek bizonyult, hogy a Kossuth-díjas alkotónak – annyi hazai és külföldi kiállítás után – végre itt látható lesz egy színes, pályájának korszakait szemléltető részlete, amely megelőlegezi a majdani állandó kiállítást. (Ekkor kaptam a művésztől a Schrammel-napló 2-őt, ami önmagában is egy rendkívüli képi és szöveges életdokumentum.)
Egy részlet N. Dvorszky Hedvig előszavából: „Schrammel. Neve márka a kerámia- és porcelántervezők magyarországi és nemzetközi fórumain – állítottam egyik korai méltatásomban. Úgy vélem, ma már nyugodtan hozzátehetjük, hogy korunk egyedi, különleges művésze. A föld-anyag viselkedésének a Föld és csillagos égboltú Világ szenvedélyes kutatásának közepette kívánja a teremtés titkainak megértését. Miközben szüntelenül kísérletezik az agyag-anyag lehetőségeivel, újabb és újabb felfedezéseit az emberi életet alapvetően meghatározó folyamatok és spirituális eszmék szobrászi megfogalmazására alkalmazza.”
A műegyüttes, ami a képtárban elénk tárul, egyenesen lenyűgöző. A korai, részletezően kifejező kisplasztikák, mint a Kamasz csirke, a Majom, a Macskabagoly az ötvenes évekből jelzik, honnan indult ez a pálya, a szocreál nyomasztó légkörében. S kellett valami radiális beavatkozás, ami a szépelgő díszítő szobrászattól való elszakadást elősegítette. Ekkor talált rá a lövés és robbanás erejére, mely a nyers masszában mélyreható és látványos nyomot hagyott. Egész sor ilyen erőszakosan „megdolgozott” művet látunk (Lövés, Robbanás, Robbantott pillér). Közelebb jutni az anyag valódi természetéhez: ez munkált a drasztikus beavatkozások mögött. S a hetvenes évektől kezdve érzékelhető a nyers erő, a kíméletlen mintázás, a szinte barbár formarend, ami kerámiáiban megnyilvánul. Ebben az időben volt egy görögös „kitérő”, akkor született a Duna, a Kariatidák, a Haldokló gladiátor, a Fürdőző. Naplójában ír arról, hogy fiatal korában miként figyelte meg a Rába hordalékainak alakulását – a Hordalék Krisztussal ennek a tapasztalatnak plasztikai megnyilatkozása.
Pályájának kezdettől fogva kísérői az aktok; a hetvenes évektől ezek is máztalan, erőteljes figurákká váltak, csoportozatuk valódi telitalálat. Ezt fokozza, hogy bizonyos alakok fejjel lefelé találnak helyet a szoros, egymásba préselődő kompozícióban. Idővel a leánytestek partnert is találnak, a mítoszbeli Minotauruszt, a bikafejű szörnyet. Ebből egy rendkívül kifejező sorozat született, a szépség és a szörnyeteg jegyében (Minotaurusz születése, Minotaurusz és kedvese, ezek már a ’90 évek jellegzetes teremtményei.) Az anyagok szenvedélyes kutatója ebben az időben már a porcelánban találta meg a számára leginkább elfogadható anyagot. Ezt a legmaximálisabb virtuozitással alakította, mintázással, fedőfestékkel érte el azt, ami a magyar porcelán újabb sikereihez vezetett. A velencei ihletésű Karnevál-csoportok figurái bámulatos darabok, amelyeken a mintázás frissessége épp oly érzékéletes, mint amilyen drámai az elrendezés tudatossága.
A 2015-ös döntés jó ötletnek bizonyult. Schrammel Imre állandó kiállítása nagymértékben növelné Szombathely kulturális vonzerejét. A kivitelezés még számos buktatót rejtegethet, de az elképzelés előbb-utóbb valósággá válik. S zajlik egy sajátos decentralizáció, nagyszerű művészeink vissza akarják adni a szülőföldnek, amit tőle kaptak. Martyn Ferenc Pécsnek, Rippl-Rónai József Kaposvárnak, Borsos Miklós Győrnek, Németh János Zalaegerszegnek. A vidék ilyen jellegű gyarapodása segíti a kulturális kiegyenlítődést, s nem kell félteni a fővárost, marad még bőven behozni való.