Kiállítások a Műcsarnokban
A Műcsarnok kiállítássorozata olyan kínálatot tár a közönség elé, amely több művész munkáját mutatja be, úgy, hogy a közöttük levő rejtett kapcsolatok, ellenpontok is megjelennek.
A szerző felvételei
Nem ez a létező világok legjobbika. Talán, soha semmilyen időben nem volt az. Az ember dőre, mást, jobbat akar. Sohasem volt máshogy. Többnyire szörnyű módszerei voltak ennek, de léteztek szelídek is. Ilyen volt a múlt század elején született világmozgalom, amely magát az életet akarta megreformálni. Ma is népszerű, mert bajainkra varázsszerek kellenek, s mindig azt hisszük, hogy találunk.
A Szegő György művészeti vezette Műcsarnok kiállítássorozata olyan kínálatot tár a közönség elé, amely több szálon megközelíthető, több művész munkáját mutatja be, mindig összefüggéseiben, úgy, hogy a közöttük levő rejtett kapcsolatok, esetenként az ellenpontok is megjelennek. A Rejtett történetek – az életreform-mozgalmak és a művészetek – című kiállítás azt a címet is kaphatta volna, hogy ezotéria és művészet. A tárlat 1940-ig tárja a nézők elé a világjobbító szándék műtárgyait, a képző- és mozdulatművészet képeit és dokumentumait. Témacsoportok: kertvárosok, vegetarianizmus, reformiskolák, sport- és természetjárás, művésztelepek (például Gödöllő), kommunák, újvallásos, ezoterikus irányzatok.
S ki mindenkinek képe látható? Vaszary János, Körösfői-Kriesch Aladár, Hollósy Simon, Iványi Grünwald Béla, Ferenczy Károly. A képzőművészeti alkotásokon kívül gazdag dokumentáció is segíti a tájékozódást. A kiállítás külön fejezetet szentel a mozdulat-művészetnek, amely az életreformon keresztül gazdag programot kínált s kínál a múlt század elejétől. Dienes Valéria munkásságát kell említenünk, amely tovább él a MOHA Mozdulatművészeti Alapítvány tevékenységében. Soha ilyen gazdag képi és dokumentum-bemutatót nem láthattunk ebben a témában, mint itt ezen a bemutatón, amelyen az összefüggéseket is elénk tárják.
A Rejtett történetekhez négy kiállítás kapcsolódik. Így a Somoskőújfaluba visszavonult Földi Péteré, aki onnan felülről figyeli a vesztébe rohanó világot, sok-sok humorral és gyönyörű festői eszközökkel. A másik oldalon Böröcz András alkotásait láthatjuk, aki azon kevés magyar művész közé tartozik, akinek a műveit ismerik országhatáron kívül is. Ő olyan plasztikai alkotásokat hoz létre, amelyek tele vannak élettel és humorral. Drozdik Orsolya kiállítása a mozgásművészethez kapcsolódik. Ő találkozott az akkor kilencvennégy éves Dienes Valériával és alkotásaiban ezt a hatást formálja képpé.
Gellért B. István több évtizedig dolgozott egy olyan műtárgyegyüttesen, amit összefogott egyetlen gondolatba és egyetlen címbe: Növekvő város. Az egész – sajnos lezárt – életműve benne van. (2018 telén meghalt a művész.) Az ember belső tapasztalataiból épített kozmoszt. Egyéni mitológiát teremtett egy nem létező ősi kultúra archeológiai, néprajzi, kultúrtörténeti „feltárásával”. A kvázi feltárás során megteremtette a város archaikus társadalmának az írásbeliségét, szokásait, kultuszait. Közzéteszi ezeket, a szövegeket is, s dokumentálja installációkban, fotókon, videón, szobrokon. A kitalált múlt megrázó képet fest a jelenről.
Sohasem volt máshogy.
