Art Capital 2019
Szentendre idén is a képzőművészetek fővárosa gazdag programjaival.
Ez sem előzmény nélküli, mert a város különleges fekvésén, utcáinak hangulatán kívül mindig is vonzotta a művészeket, s a művészetszeretőket. A XIX. század végén itt élt Ferenczy Károly, 1922-ben Boromisza Tibor egy művésztelep alapításának szándékával érkezett, s bár neki nem sikerült, 1926-ban nyolc Réti-tanítvány (köztük Paizs Goebel Jenő) letelepedett a városban és megszervezte a Szentendrei Festők Társaságát. Tagja lett 1929-ben Barcsay Jenő, Kmetty János 1932-ben keresi fel a várost, őt követi 34-ben Korniss Dezső és 1935-ben Vajda Lajos. A szándékuk az volt – Bartók és Kodály népdalgyűjtési példáján felbuzdulva –, hogy a keleti és a nyugati kortárs művészetek és a népművészet szintézisével megteremtsék a korszerű magyar művészetet. 1936-tól nyaranta csatlakoznak hozzájuk fiatal alkotók, mint Ámos Imre, Anna Margit, Szántó Piroska, Bálint Endre, akik – ha megélték a háború utánt (Vajda és Ámos nem), csatlakoztak az Európai Iskolához. A Festőtársaság elnökévé Czóbel Bélát választották, a hozzájuk tartozó művésztelep működését 1952-től a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, majd 1956-től a Képzőművészeti Alap vette át. 1969-ben megépült az új művésztelep (ide költözött Asszonyi Tamás, Deim Pál, például). Az 1972-re átépített régi művésztelep új lakója lett például Csík István és Klimó Károly. Tűrtek voltak s támogatottak. Tiltottak nem. Ők máshonnan jöttek, s nem hagyták magukat betiltani. 1968-ban spontán szabadtéri tárlaton jelentkezett ef Zámbó István, fe Lugossy László. Wahorn András, Aknay János, akik 1972-ben a Vajda Lajos Stúdiót is megalapították. Különböző művészeti ágakban (pl. a Bizottság zenekar) nyilvánultak meg és kísérleteztek, s hozzájuk csatlakoztak a szemléletükkel rokonszenvezők, mint Lois Viktor, Bukta Imre.
Van tehát mire, mint múltra visszatekinteni. Az is igaz, hogy Gulyás Gábor energiái és ambíciói majdhogynem végtelenek – az idei POSZT-ra például ő volt az egyik válogató –, s emellett képes volt megszervezni egy nagyszabású művészeti fesztivált, az Art Capitalt, amelynek már negyedik alkalommal ad otthont Szentendre. Közép-Kelet-Európa legnagyobb képzőművészeti fesztiválján – a Régi és új álmok címhez kapcsolódón – tizenkilenc tematikus kiállítást szerveztek, ötvenkét önálló programmal. Álmodni és álmodozni sokféleképpen lehet és sokfélét, a képzeletnek nem lehetnek határai.
A művészeket és a műalkotásokat tekintve is a legnagyobb vállalkozás a magyar szürrealizmust bemutató kiállítás a Ferenczy Múzeumban. Az irányzat meghatározó teoretikusa André Breton is azt vallotta, hogy Csontváry Kosztka Tivadar (itt a Tengerparti lovaglás) és Gulácsy Lajos (itt az Ópiumszívó álma) művészete fontos előzmény. A tárlat nem időrendben épül, de megkülönböztet két párizsi korszakot. Az egyik1924 és 1944 közötti, a másik 1945 és 1969 közötti, amelyben jelentős magyar művészek alkottak azon a helyszínen. (Például Brassai /született Halász Gyula/, Beöthy István, Csernus Tibor, Reigl Judit, Rozsda Endre.) A XX. századi magyar képzőművészet legnagyobbjait láthatjuk így együtt: Ámos Imre, Anna Margit, Jakovits József, Korniss Dezső, Országh Lili, Román György, Szántó Piroska, Vajda Lajos – s a felsorolás nem teljes. Magyarországon nem szerveződött önálló szürrealista csoport, de az alkotók itt az irányzat összes varázsát felmutatják.
A MűvészetMalomban kaptak helyet a Moszkvában élő és alkotó az úgynevezett poszthumán művészet kiemelkedő képviselőjének, Dmitrij Kavargának az alkotásai. Első magyarországi tárlatának fókuszában a Mérgező antropocentrizmus című sorozat áll, amely a fizikai test és a tudat változásait, az emberi kiszolgáltatottságot fogalmazza tárgyakba. Az ember – az ő értelmezésében – az antropocén korban pusztító és önmegsemmisítő tevékenysége során az egységes biológiai massza részévé válik. Az alkatrészek, töredékek, fotók – az emberi tevékenység artefaktumai –, fejek és emberi meg embrionális testek, sejtszerű anyagok, köldökzsinórra emlékeztető nyúlványok hol kötegekké, csókká állnak össze, hol törékeny, egyenes pálcákká vékonyulnak. Mint Munch festményének, a Sikolynak a kiáltása néma, de zsigerekig ható.
Ugyancsak a Művészetmalomban kapott helyet Nagy Kriszta x-T (alias Tyereskova) Csipke Rózsika halott című installációja. Már az udvarra lépve fogadja a látogatót a vörösrózsa-szőnyeg borította fal, mely az ódon hangulatú félhomályos terekbe hív. A női ábrándozás a fehér lovon érkező királyfi után itt szinte tapinthatóvá válik. Itt a királyfi nem a megmentő, hanem egy áldozat maga is. Groteszk és szomorú ez az izzó rózsákba öltöztetett világ.
Forgács Péter filmrendező két projektjét a Barcsay Jenő Múzeum épületében állította ki. Az 1995-ben készült Álom invertárium és a 2004-es Kölcsönös analízis filminstalláció jellegzetes posztfreudi álomanalízis. Belépve a valós analízisek helyszenére, szőnyeggel, kanapéval, fotellel, ernyős lámpával berendezett, valós analízistörténeteket hallunk. Ezek egyszerre megdöbbentőek és bennünket is önvallomásra késztetnek.
Az utcán sétálók, akik nem akarnak befáradni a tizenkilenc kiállítás egyikébe sem, nem maradnak álomélmény nélkül. A főutak mentén elhelyezett házikókban „Erről álmodtam én…”, irodalmi hősök álmait (például Kafka, Puskin, Dosztojevszkij) hallhatjuk, többek között Takács Kati, Keresztes Tamás, Fodor Tamás előadásában.
Tartanak irodalmi esteket és múzeumpedagógiai foglalkozásokat a kiállítások témájához kapcsolódón és még sok érdekesség várja az ide látogatót: a Fő téren Álom-filmeket vetítenek a P’Art moziban.
Helyszínek: Ámos Imre-Anna Margit Múzeum és udvara, Barcsay Múzeum, Czóbel Múzeum, Ferenczy Múzeum, Kmetty Múzeum, MűvészetMalom, Szentendrei Képtár, Vajda Lajos Múzeum és udvara, továbbá a Barátság –liget, P’Art Mozi, Szerb püspöki templom Alkotmány utcai kerítése,Városi vendégház.
Egész nyáron változatos régi és új álmok különböző megfogalmazásban, különféle helyszíneken. Ez az Art Capital Szentendrén.
