Kieselbach Galéria
Egy festő, akit kicsinek tartottak, most komoly, nagy művészként néz be a Duna-partról.
Nemes Lampérth József: Háttal álló akt, 1916
Nem nagy festő. De hogy is lehetne nagy, mikor harmincegy évesen meghalt, ráadásul az utolsó két évet már diliházban töltötte. Maradt neki össze-vissza tíz éve. Ebben viszont nagyot hozott.
Ma megnézed a Tabáni este című képét (1916), s szinte érzed a nagybányaiaktól való erőszakos elszakadás kínját és a felszabadulást: a szinte geometrikus ház, ami a képet uralja, nagyon messze tekint előre és nem is fauves utánzás. Itt villan elő hatalmas tehetsége. Nekem a Bauhaus látványkonstrukció előfutára.
Na és a grafikái. Nézd meg a Híd című (1921) képét (grafika ez egyáltalán?), komorságával szinte kafkai hangulat fog el, a mindent elnyelő hídívek, a fekete folyam, az ívek alatt viszont fények a távolból, a képegész homályba vesző feketesége – telitalálat. Valószínű utolsó képe a Ravatal (1921) – post mortem „önarckép”, mondanám, ha nem lenne frivol a jelző. Tragikus kép.
Híd, 1920 A szerző felvétele
Életesek az aktjai (Háttal álló akt, 1916) – nem volt szokás akkor ilyen durván belemenni a test gyengéibe (hibáiba), csak áll ez a trampli a semmiben, csakhogy ez a nőábrázolás ezért lett forradalmi. (Bár senki észre nem vette.) A testfestés darabossága ugyancsak új: hol van már tőle Szinyei-Merse Pál Pacsirtája, a társaságilag elfogadott meztelenség. Itt a valós „hús” és ember hökkent meg, és a színkidolgozás brutalitása. A Csendélet könyvekkel viszont formailag is messze előre tapogatózik: a váza virágai és még inkább a mögötte álló – szürke – absztrakt kép, szinte kikiált a többi – olykor nyárspolgárian bájos – képek sorozatából. A produkció, melynek kb. 80 százalékét láthatod itt, változó színvonalú, de legalább négy kép elmegy az avantgárd harmincas évei végéig – mármint képzeletemben. Kis festő – mondják –, de ha jobban megnézed, néhány csiszolatlan gyémántot találsz.
Ravatal, 1921
A kiállítás tájékoztatója ugyan azt írja, hogy sokan követték – már akik ismerték –, de sorsa magányra ítélte, életében és halálában egyaránt.
Szép gesztus a Kieselbachtól, hogy feltámasztotta, megmutatta, minden csinnadratta nélkül.
Nemes Lampérth József (1891-1924) életmű-kiállítása a Kieselbach Galériában
Megtekinthető: 2016. augusztus 10. – 2016. szeptember 13.
