NaDe – Nagy Bernadett
Imagination – Saxon Art Gallery
Nagy Bernadett
Az, hogy az Írók Boltja az összes hasonló funkciójú többi könyvesbolttól különbözik, és olyan bolt lett, amilyen, amelyben a magyar irodalmi élet rendszeresen otthonra lelt, az jelentősen köszönhető Nagy Bernadettnek. Évtizedekig ő volt az Írók Boltja vezetője (harmincöt évig dolgozott a boltban). Munkájáért Pro Literatura (ez a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének irodalmi elismerése) díjat kapott. De hát mindenki számára eljön a nyugdíjas idő. Ő nem az az ember, aki otthon ül. Társával, Kemény Györggyel ott van minden képzőművészeti eseményen. (Kemény György grafikusművész a hatvanas évektől a plakátművészet megújítója. Erős kontúrokkal vitte a pop art világát a plakátművészetbe. Igényes grafikai és tipográfiai megoldásokkal megalkotott kulturális és politikai plakátjai egyaránt meghatározták az akkori utcák képét. Itthon és külföldön számtalan kiállításon láthatták műveit).
Nagy Bernadett képzőművészeti alkotásaival az utóbbi években különböző kiállítóhelyeken, például a Nyitott Műhelyben és legutóbb a Saxon Art Galériában találkozhatunk
Két évig az Írók Boltja archívumával voltam elfoglalva. Digitalizálták nekem, én pedig a fotók alapján minden egyes képhez elkészítettem a képaláírást, hogy kik ülnek az asztalnál, ki a szerző, ki a bemutató, vagyis dokumentáltam, rendszereztem. Nagyon érdekes munka volt és nagyon fontos. Klasszikus papírképekből kétszázötvenhat kötetem van, és több ezer digitális fotó az Írók Boltja könyvbemutatóiról, amelyeket többnyire én szerveztem. Nagy kaland volt számomra, s ezt most a rendezgetéssel újraélhettem. Döbbenten tapasztaltam, hogy sokan már nincsenek közöttünk. A fotók nem szuperfotók, de nem is az volt a cél. Ezek irodalomtörténeti dokumentumok, s azt szeretném, hogy ezeket a kutatók használják. Örülök, ha képkéréssel megkeresnek. Ezeket örömmel adom, mert számomra az a fontos, hogy van képem Mészöly Dezsőről, Esterházy Péterről – nem akarom sorolni, a drága Mándy Ivánról. Harmincnyolc évet ölelt fel ez az életemből. Amikor véget ért ez az archívum-feldolgozás, akkor tudtam a másik nagy szerelmemmel, a képzőművészettel foglalkozni. Először csak a magam kedvére kezdtem digitális geometrikus képeket készíteni. Azt vettem észre, hogy ez egyre inkább nem pusztán hobbi. Mások is értéket találnak benne. Az első jelentősebb kiállításomat Forgách András nyitotta meg.
Visszaigazolódott számodra, hogy többeknek tetszik, amit csinálsz….
Nem tanultam képzőművészetet, és rajztehetségem sincs. A Saxon Galéria kiállításán a hátsó teremben a születésnapomra készült „60” sorozat volt látható. Ez hatvan kis méretű monokróm négyzetből áll. Mindegyik egy szín az én megélt hatvan évemről. A galéria nagyobb termében volt egy tizenkét darabos digitális munkám, függőleges sávok, különböző technikákkal. Volt, aki azt mondta, olyan, mint egy vízesés. Mint valami építményt egymás fölé raktam a lapokat, és a színekkel szerettem volna a reményt, a kiút felé törést érzékeltetni. Az intenzív, kék-sárga-zöld-pink-narancs-szürke váltakozó ritmusú csíksorok egy háromszor hármas freskóvá állnak össze. Látható volt még a pandémia alatti bezártság vizuális naplója. Kaptam még évekkel ezelőtt egy barátomtól harminc darab 20×20-as mdf lapocskát. Ezeket vettem elő. Jobban tetszettek, mint a vászon, mert a kemény anyag ellenállt, s a festéshez paklit használhattam, azzal vittem föl az akrilt. Minden érzelmet ki lehetett rajtuk adni, s olyan színnel, amilyen hangulatom volt. Valamiféle vizuális napló kerekedett. Lehet látni, hogy mikor voltam dühös, mikor voltam jókedvű. A jelek, kalligráfiák, repetitív színek, formák variációi mögül hol Bachot, hol Steve Reichet vélem kihallani.
Most hazavittem ezeket a lapokat, és otthon is kiraktam őket. Jó a történet, mert összeköti a festészetemet a könyves létemmel. Úgy raktam ki a képeket a könyvek elé, hogy szinte összefonódnak. Ez a két világ, a könyvek és a képek világa, nekem nagyon fontos. Fontos volt és fontos is marad, s az is, hogy könyv és kép, így, együtt létezik.
Az Imagination című kiállítás a Saxon Art Galleryben volt látható.
