Menny és pokol között. Hieronymus Bosch rejtélyes világa – Szépművészeti Múzeum
A kifürkészhetetlen, a rejtőzködő mester, a szürrealizmus védőszentje feltárja titkainak jókora hányadát, a Szépművészeti Múzeum kiállításán.
Hieronymus Bosch: Földi gyönyörök kertje (részlet)
Egyszer már volt Pesten őrület Bosch fantasztikus világa körül, képeivel nem lehet betelni, órákig nézed, és újabb és újabb részleteket (rejtvényeket) fedezel fel. Akkor – emlékeim szerint valamikor a hetvenes években – megjelent egy Bosch-album, aminek szenzációja a szocreál haláltáncához adott búfelejtőt a nagyérdeműnek (az avantgárdnak, főképp a letiltott szürrealistáknak meg biztatást). Most a Szépművészeti Múzeumban tárul fel világa, lehet csodálkozni.
Hieronymus Bosch: Földi gyönyörök kertje – A művet a róla elnevezett szekcióban a madridi Escorialban őrzött lenyűgöző méretű és szépségű falikárpit, valamint a legkorábbi és legkvalitásosabb festménymásolat segítségével idézik meg a tárlaton
Rosszul mondom: egy szeletet láthatunk műveiből. Nagyjából húsz festményt és huszonhat grafikát ismernek – ebből most itt tíz nagyszerű festői alkotás kerül bemutatásra. A kiállítók felrakták a falakra a Boscht követők, kortársak, illetve az előzmények néhány darabját is, vagyis a kultúrtörténeti kontextus is látható. Ami persze csak azt mutatja, hogy Bosch milyen unikális művészként vésődött emlékeinkbe, ilyen még nem volt, nem lesz – szinte hihetetlen, hogy egyáltalán létezhetett 1500 körül egy ilyen, szinte földöntúli géniusz. (Azt tudjuk, hogy 1516-ban halt meg, róla többet csak morzsányi epizódokban ismerünk.)
Brüsszeli kárpitszövőműhely Hieronymus Bosch után Földi gyönyörök kertje 1550–1560 körül Arany-, ezüst-, selyem- és gyapjúszálakkal szőtt falikárpit; 292 × 492 cm Brüsszeli városjegy jobbra lent, a szegélyen: B [piros pajzs] B Madrid, Palacio Real, Patrimonio Nacional, Collecciones Reales Ismeretlen művész Hieronymus Bosch után © Madrid, Patrimonio Nacional, Palacio Real
Képtelen vagyok végigmenni az összes festmény narratíváján, inkább kiemelek egy-két olyan művet, melyeket tán egy-egy negyedórára volt alkalmam csodálni (a közönség fejei között), vagy közelebb férkőzve, a művek világába némileg elmerülve. Az első legyen a tán legnagyobb rejtvénykép, a Földi gyönyörök kertje című alkotás. (Triptichon, mérete: 2,2 m x 3,89 m.) E hármas már első rátekintésre is vizuális lázadást jelent: nem hagyományos oltárkép, hanem világi, na jó, biblikus történet tartja, de messze elkerüli a háromosztatú oltárképek liturgikus tartalmait. Nyomai persze megmaradtak: a bal szárny a mennyország bemutatása, a hatalmas teret átfogó középső osztat az élet maga, és a harmadik – keskeny – tabló a pokol víziója. Ez lehet tán a váz, amivel még semmit se mondtam, hisz mindegyik felületen ezernyi figura, történés, állatszörny, egymást elnyelő lények, és aszexuális lányok tömege táncol előttem. Ahol a részleteket nem köti össze semmiféle logika, hal, bagoly, haldokló néger és tátott szájú cápa egymás mellett – ebben a „moziban” te vagy a rendező, aki kitalálja az összefüggéseket.
A kép legnagyobb, középső tere az élet – több rétegből egymás felett-alatt hemzsegő figurákból, szinte moziszerű eseményekből, (mozaikokból?) áll össze. Legalább három tó vagy medence tűnt fel nekem, melyben többnyire anorexiás lányok, olykor fiúk álltak (térdig vízben) vagy másztak ki a (gondolom) kellemes fürdőből (az élet vízéből?). A lányok (itt mindenki mezítelen) a kép felsőbb részein is megjelennek, itt lovagolnak, ugyancsak aktfigurákként, egy lovon olykor hárman-öten vágtatva (hová? ki tudja), de van, aki egy vaddisznón ül. És feltűnik egy csaj, aki fejjel lefelé bukik a víz alá, két lába látszik, közte egy gömb. (Bosch kedvenc szimbóluma, képei tele vannak gömbökkel, tojásokkal, lufikkal…) De hogy itt mi ez lábközi gömb? Rejtély.
Hieronymus Bosch | ’s-Hertogenbosch, 1450 körül – ’s-Hertogenbosch, 1516 Keresztelő Szent János a pusztában 1480–1485 körül Olaj, tölgyfa tábla; 48,5 × 40,5 cm Madrid, Museo Lázaro Galdiano © Museo Lázaro Galdiano, Madrid
A triptichon harmadik osztatán a pokol számtalan rémsége köszönt ránk. A fő látványelem egy cápa. Ám neki gyökérszerű lábai vannak, tátott szájában egy miniatűr társaság „tislizik”, egy ember unottan kinéz a száj peremén, egy asszony – még mindig a tátott száj egyik oldalán, bort fejt egy hordóból. E szereplők méretaránya egymáshoz képest is más és más, és persze az összes belső szereplő mérete vadul eltér a miniatűr, a gyökérlábú cápa arányaihoz képest. Hát igen, csak úgy lehet szürreális ez a képvilág, ha perspektívát, mértékrendet szándékosan – szatirikusan – átlép a festő.
Hieronymus Bosch | ’s-Hertogenbosch, 1450 körül – ’s-Hertogenbosch, 1516 Az utolsó ítélet 1515 körül Olaj, tölgyfa táblák; 99,5 × 28,8 cm (bal oldali tábla), 99,2 × 60,5 cm (középső tábla), 99,5 × 28,6 cm (jobb oldali tábla) Jelezve jobbra lent: Jheronimus bosch Bruges, Groeningemuseum © Musea Brugge, www.artinflanders.be, photo Dominique Provost
A rémségek mozijából is kitűnik, amint egy madárfejű sátán épp egy embert akar lenyelni, illetve már félig le is ment neki a torkán. De ettől nem lett jobb az ördögnek, mert ugyan egy magasított karszékben üldögél, lába egy kancsóban végződik, vagy belenőtt, szóval ő is el van átkozva egészségügyileg.
Az epizódok, vagy a fura állat-ember figurák, madarak és halak látszatra egymásra hányva tűnnek fel a képen. Összefüggéstelenül, nincs köztük kontextusbéli kapcsolat – de ettől lesz szürreálisan izgalmas a kép. Miért, az élet borzalmai között van logikai összefüggés, kontextus is csak a történelemkönyvben ígérkezik: Bosch nyer ezzel a kaotikus bestiárummal, ahol a lények valahogy mindannyian az itt-ott felbukkanó embereket kergetik. Vagy csak úgy, egymás mellett élnek.
Hieronymus Bosch | ’s-Hertogenbosch, 1450 körül – ’s-Hertogenbosch, 1516 Bolondok hajója 1500–1510 körül Olaj, tölgyfa tábla; 58,1 × 32,8 cm Párizs, Musée du Louvre, Département des Peintures © Párizs, Musée du Louvre, Dist. RMN-Grand Palais / Franck Raux
Itt is zenélnek, mint majd a Bolondok hajója című alkotásban: szerszámaik a lant, ősi víziorgona (Boschnál a bujaság jelképei) – melyeken muzsikálnak. Az egyik hason fekvő fiú fenekén kottafelirat van. Előtte, mellette nyitott könyvben ugyancsak kottasorok. Tán azt játsszák… Hihetetlen, hogy a kotta, mint kód már a tizenötödik században ennyire közhasznú jeltömegként volt képes szerepelni.
Csak megjegyzem, hogy amikor még nem volt tévé, akkor a tehetősek egy ilyen több tucat alakot, borzadályt, fura állatot egybeterelő rejtvényhalmazt nézegettek. (A gyönyörök kertjét, ha jól tudom, az orániai herceg birtokolta elsőként, tán ő is rendelte, aztán esténként, gondolom a kandalló mellett ezt nézegette…) A képhasználat eme középkori-reneszánsz módját Rényi András Rembrandt rejtvényekkel teli rézkarclapjainak kapcsán említi, tőle kölcsönzöm ezt a feltételezésem.
A másik kiválasztott kép a Bolondok hajója című alkotás. A hajó a kor kedvenc témája volt, Foucault féltucat leírásról emlékezik meg A bolondság története című művében. (Utasainak képes leírásai valóban a köznapok témái lehettek. Fő művét, Sebastian Brant Narrenschyff című kézikönyvét (1494) számos nyelvre fordították, így juthatott el a legenda és a butaság tipológiája Boschhoz. (Gondolj bele, alig pár évtizeddel Gutenberg felfedezésétől már volt bestseller a világban…) De már Brantnál sem csak a tébolyultak (és bűnösök) utaztatása szerepelt, hanem köznapi butaságok, tévedések foglyai is benn ültek a hajóban. Mint ahogy Bosch képén sem csak bűnösök ülnek. A „bolond” a középkor végén kivételezett (és kiközösített) státusban létezett, e kettősség tette izgalmassá a témát és annak ábrázolását.
Bosch képe legalább háromemeletes kompozíció. Alulról felfelé vezeti a tekintetet. A hajóval indul, illetve, a hajó mellett, még a vízben úszva, két figura kér valami innivalót. A ladiknak nincs kapitánya, ami normál esetben előre haladást jelentene, itt fordítva van, a ladik hátrafelé megy (?), árbóca kimagaslik a kép felső harmadáig, ahol kivirágzik.
Hoppá: az első abszurd – Boschhoz illő – képalkotó-elem. Mit kivirágzik, a rúd csodás lombra fakad, a bozótban a művész kedvencével, egy bagollyal: ami rossz ómen, mondják a szakértők. (Akkortájt ez a nagy szemű madár nem a bölcsesség szimbóluma volt, mint a görögöknél, ahol Pallasz Athéné vállán ülhetett és mindent tudott. A középkorban, és Boschnál a balsors, végzet szimbóluma, sőt, a bűné, a romlásé…) Egy utas felmászik eme csodafára, és késsel vágna magának az oda akasztott húsból, ha jól látom. A hajóban esznek-isznak, központi figuraként egy apáca és egy tarfejű pap, közben lanton zenélnek, szóval mulatnak. A kép jobb oldalán egy evezőt tartó férfi inkább bekapcsolódik a közös nótázásba és hagyja a lapátolást. Az árbóc-fa oldalága is dús, benne egy bolond alak iszogat, háttal a többieknek. Az árbóc tetejéről egy szalagszerű zászló lobban, viszi a szél. Rajta – alig észrevehetően – a török félholddal. (Az oszmán hódítás korában vagyunk, ezek oda mennek?, nem is olyan mulatságos ez a hajókázás…) Mint említettem, a ladik mellett, a vízben, két figura: egyik inni kér egy kis csuporral, a másik, hát nem tudom, tán csak beszállni szeretne a többiek közé. Evés-ivás: a ladikból kinyúlik egy meghosszabbított asztal, rajta pohár és a tányéron cseresznye.
Bolondságra csak az arcok torz vidámsága, kitátott szája, a gnómszerű lények gesztusvilága utal. És persze az a tény, hogy fordítva sodródik a hajó a semmibe, vagy a halálba, netán csak céltalanul – és hogy utasai nem törődnek vele. Tenném hozzá, hogy ez a kis együttes itt a ladikban – az emberiséget jellemző életkép. (Foucault A bolondság története című művében utal e közös nevezőre…) Merthogy a normális lét is ilyen, eszünk-iszunk, zenélünk, énekelünk, és csak akkor jut eszünkbe, hogy vesztünkbe rohanunk, ha már baj van. Ha akarom, ez a kép a köznapi lét szatírája: mi is ilyenek vagyunk, csak nem ülünk hajóban. A biblikus legendák, a világvége vízió és a köznapi élet bestiáriumának keverése Bosch alapvető festői koncepciója.
Remete Szent Antal megkísértése
Végül említem még a Remete Szent Antal megkísértése című képet. (Több variációból – mert a Pradóban van belőle triptichon is…) Itt azt a művet idézem, ami a Nelson-Atkins Museumban (Kansas City) található (fa-olaj, 38.4×24.3 cm). A kép dramaturgiájában azt találom zseniálisnak, hogy szembemegy a szentábrázolás ikonográfiai hagyományával: itt nincsenek ördögök, szajhák, bujaságok. A szent tisztes öregember, botjára támaszkodik és egy kancsóba mer vizet valami patakféleségből. Amiben aztán a szokásos Bosch-féle bestiárium úszkál, többek között egy fordított tölcsér, amiből egy kardos kéz nyúlik ki, a parton, igazi szürreális elemként egy nála kétszer akkora hal gyalogol, a vízben meg egy tálalt asztal is felbukkan. (Tán ez is szatíra, aminek eszközeivel – finoman, de élvezhetően – újra, meg újra él a művész.) Módos emberek ebédlője lenne a csábítás?) Egyébként ez a fordított tölcsér is visszatérő elem Bosch mitológiájában.
Hieronymus Bosch | ’s-Hertogenbosch, 1450 körül – ’s-Hertogenbosch, 1516 Kőoperáció 1501–1505 körül Olaj, tölgyfa tábla; 48,5 × 34,5 cm Felirat: Meester snijt die keye ras, Mijne name Is lubbert das (Mester, vágd ki gyorsan a követ! A nevem Lubbert Das) Madrid, Museo Nacional del Prado © Photographic Archive Museo Nacional del Prado
A Kőoperációban egy fejre húzott tölcsér jelzi, hogy ki a doktor (agysebész), a tudor, aki éppen kalapálja ki a lekötözött szerencsétlen fejéből a követ. A kavicsot, ami a bolondságot okozta… A jelenet a maga borzalmas (emberkínzó) mivoltában lenyűgöz, a résztvevők azonban blazírt pofával csinálják a dolgukat, a tölcséres „trepanál”, egy ápolónő (vagy ki…) az asztalra támaszkodva, közömbösen figyeli az eseményt, feje tetején (!) egy könyvvel. Az áldozat – szerintem ájultan vagy hullarészegen – csak tűr. A tölcsér, mint a tudás csúcsának szimbóluma… (Talán…) De Bosch másutt is kedveli ezt a tölcséres játékot, sokszor találkozunk vele, mert az istennek se akarja funkcionális módon használt alakban képre vinni.
Csak pár betekintőről tettem említést. A kiállítás azonban jóval gazdagabb: követők, elődök képei, valamint könyvek (nagyok, zsebméretűek – az ember csak bámul, honnan ez a nyomdai gazdagság abból a korból…), és kották, valamint grafikák is a nagyérdemű elé vannak tárva: ez mind körülzsongja Bosch megfejthetetlen művészetét
E nagysikerű kiállítás mögött sok évnyi szervezői és logisztikai, no meg kutatási munka rejlik. Európa és Amerika vezető múzeumaiból kölcsönözték a legfontosabb műveket, ami nem kis teljesítmény. Csak említem, hogy a Prado (Madrid) a legenda szerint senkinek sem ad kölcsön hihetetlen értékű műveiből, a szervezőknek sikerült.
A kiállítás kurátora Tóth Bernadett, társkurátorai Csető Georgina és Köves Anna, a Szépművészeti Múzeum művészettörténészei.
Clèves-i Katalin hóráskönyvének mestere | működött 1435–1460 körül Clèves-i Katalin hóráskönyve A hétfő esti, halottakért mondott ima (completorium): A lelkek szabadulása a Purgatóriumból 1440 körül Tempera, arany, pergamen; 192 × 133 mm © New York, The Morgan Library & Museum, New York, Purchased on the Belle da Costa Greene Fund and with the assistance of the Fellows, 1963
Menny és pokol között. Hieronymus Bosch rejtélyes világa
Szépművészeti Múzeum
2022. április 9. – július 17.
