Magyari Balázs FÖLD!!!
Idegenvezetés tudott világunkból a tudattalanba
FÖLD!!!
Kiáltja az ismeretlen utazó, aki múlt, jelen és jövő metszéspontján hatol a világunkba. Azon az aranymetszésen, ahol minden mindennel találkozik.
FÖLD!
Kiáltja az idők tengerében elveszett halandó, aki a látóhatárt kutatva jövőt, perspektívát keres.
FÖLD…
Lélegzik föl a mindenség hajótöröttje, az a végtelenül esendő, aki egy soha nem volt, mégis létező világból hatol a tudatunkba.
Nézzék ezt a két funkcióját vesztett repülőgép anyahajót, melyek termőföldszállításra szakosodtak. A szennyezett világból egy békésebb idősíkra hordva az emberiség legnagyobb kincsét, a fertőzetlen humuszt.
Utópia? Disztópia? Jövőnkből előtűnő ősi civilizáció?
Mik ezek a tárgyak? Közlekedési eszközök? Erőművek? Dimenziókapuk?
Egy múltbéli világ, ahol idegenek jártak…? vagy maga a jövő?
Hölgyeim és Uraim!
Üdvözlöm Önöket egy másik dimenzióban. Időutazásunk jelenből a jelenbe vezet. Egy sűrített jelenbe. Arra az idősíkra, ahol a létezést egy rajtunk kívül álló nézőpontból ismerhetjük meg. Ahol képesek vagyunk távolról figyelni magunkat, mégis oly közelségben, ahová mélyen magunkba hatolva tudunk csak eljutni…
A FÉM
Hűvös. Könyörtelen. Ám hűvös távolságtartása biztonság, könyörtelensége megóv. Poszthumán világ? De nézzék, ott kiált belőle az ember. Az emberi lény, aki a hátrahagyott múlt (jövendő…?) relikviáit figyeli. Az érző idegszövet, aki hozzá hasonlót keres. Aki bízik a világban, mely… egyszer majd sóhajt egy nagyot, és fölrúgja önnön, gyilkos szabályait. Aki lágyan elpihenve a lábfejét nyaldosó homokban talál jövőt. Aki szárazságtól tikkadtan is érzi az áttetsző víz lágy hullámzását. Aki sötét gondolatait legyőzve önnön fölolvadt létében lel reményt, azt a fémesen csillogó világot, ahol – végtelen – dimenziókat kutatva talál majd belülről jövő – véges – otthonosságot.
Magyari Balázs világa nem a mi világunk. Pontosabban épp annyira távoli, ahogy önmagunkból kilépve önmagunkat szemléljük. Azt javaslom, tegyük magunkévá. Borzongással és szeretettel, meghunyászkodva és lágy melankóliával, ugyanakkor latba vetve egy önámító Superman minden bátorságát.
Kérem, ne habozzanak! Próbálják dekódolni az ismeretlent. Lépjenek be – bátran – abba világba, melynek létezése végképp bizonytalan. A van és nincs határán mozog… És ha még mindig nem sikerült megtudni, épp merre járunk, akkor tekintsenek ezekre a lágy tónusú akvarellekre. Még kevésbé fogják tudni.
Magunk közt szólva a művész maga – és ezt bátran hangoztatja! – kifejezetten örül ennek a bizonytalanságnak. Jómagam azonban (mert mit nekünk Hekuba, azaz mit érdekelnek minket a vizuális művész verbális kijelentései), arra biztatnám Önöket, merüljenek el ebben az ismeretlen univerzumban. Egészítsék ki érzékeny képzeletük, kifinomult szenzoraik segítségével, vagyis a világ letapogatásában szerzett tapasztalataik kusza valóságával.
Üdv az axiómák világában!
A világ dekódolható.
A kód neve ismeretlen.
Valahogy mégis ismerős.
A művészről:
Magyari Balázs a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán Farkas Ádám mesternél végzett. A Marosvásárhelyről kiskamasz korában áttelepült művész – túl a pihekönnyű akvarelleken – grandiózus fémszobraival vált ismertté. Munkáinak különlegessége, hogy állandó párbeszédben állnak egymással. Nem magányos tárgyak, sokkal inkább egy ismeretlen univerzum összetartozó rekvizítumai. Egy olyan világé, amely a múltat köti össze a jövővel a mindent magába olvasztó, folyamatos jelenben. Amely egyszerre ismerős és idegen, tragikus és fájdalmasan örömteli, titokzatos és távoli, ám – ha hagyjuk, hogy a legmélyebb ösztöneinkig hatoljon – otthonos és érzelemteli.
x
A kiállítást megnyitotta:
Kállai Katalin író, költő, az Új Írás főszerkesztője
x
Elhangzott Magyari Balázs FÖLD!!! című kiállításának a megnyitóján 2024. augusztus 30-án, a K.A.S. Galériában. A kiállítás megtekinthető 2024. szeptember 20-ig
