Kiállítás a Hagyományok Háza átriumában és folyosóin
Idén huszonöt éves a Hagyományok Háza és hetvenöt éves a Magyar Állami Népi Együttes, még soha nem volt kiállítás az utóbbi történetéről.
fotó: Józsa Ágnes
Ezt a hetvenöt évet nehezen kiszámítható politikai irányzatok és anyagi lehetőségek, valamint változékony alkotói attitűd jellemezte. A Magyar Állami Népi Együttes mégis meg tudott maradni, ráadásul mindig megújult.
Rábai Miklós indította el ezt az egészen különleges történetet. Amatőr néptáncosként sokat járt gyűjteni, mígnem látta Budapesten Igor Mojszejev balettművész együttesét táncolni. A kor szellemisége is közrejátszott, de a művész koreográfiái akkora hatással voltak rá, hogy eldöntötte, színpadra viszi a magyar néptáncot Mojszejev szellemiségében. Ez nem autentikus néptánc volt, először az együttest Népi Balettnek hívták. A kiállításon megtekinthető Rábai pipája, szemüvege, illetve a Ludas Matyi korabeli karikatúrája is. Hamar sikereket ér el az együttes. 1952-ben Kínában jártak (oda a vonatút két hétig tartott a szovjet tagköztársaságokon keresztül). Kaptak ajándékokat, amelyek a tárlóban láthatók, a nagy hatalmú kínai pártvezér Mao Ce-tung fotóit tartalmazó albumban. Már az ötvenes évektől felléptek többször Párizsban. Egy turnén 1974-ben olyan világsztárok voltak kíváncsiak rájuk, mint Jean Marais és Ingrid Bergman. Az egyik fotón kalocsai ruhás táncosok szalonnát sütnek a Casablanca-film főhősnőjével.
1972-től érzékelhető a táncházmozgalom hatása, amely sok mindent átértékelt. A kiállításon Sebő Ferenc gitárját is láthatjuk. Az együttes második nagy korszaka Tímár Sándor vezetésével köszöntött be. A táncház mozgalom meghatározó alakjaként az eredeti, autentikus táncvilágot kívánta színpadra vinni. Láthatjuk mellényét, amelyben a falvakat járta. Szemügyre vehetjük magnóját és a felvevőgépét, amellyel a táncanyagot gyűjtötte, hogy azt hitelesen színpadra vigye.
Az Együttes életének harmadik korszakát – ennek is már huszonöt éve – onnantól számítjuk, amikor Tímár Sándor egyik táncosa, Mihályi Gábor vette át a vezetést. Mihályi új színt hozott, sokat merített az előző két korszakból, hiszen ezeket ötvözve alakította ki programját. A hagyományokat őrizve ugyan, de a jelen ízlésének és gondolkodásának figyelembe vételével dolgozott. Az olyan koreográfiái, mint a Naplegenda, a Szarvasének, a Liszt-mozaikok méltán szeretettek és sikeresek számos országban.
A Hagyományok Háza földszintjén és emeleti folyosóin rendezték a kiállítást, amely nem csak táncosoknak készült, hanem mindazoknak, akiket érdekel a magyar történelem az Együttes történetén keresztül.
Kurátor: Dr. Czingel Szilvia
