Lengyel András festő, grafikus kiállítása a Ludwig Múzeumban
„Miért festek felhőket? Mert ott az anyag változó arcát mutatja. Nem is éteri, hanem édeni.”
Mindig kell valamibe kapaszkodnunk, s az ember abba kapaszkodik, amibe lehet. A fellegekbe a leglehetetlenebb időben is bele lehet kapaszkodni. Aki az ötvenes években született, annak pedig szüksége volt a kapaszkodókra. Mindenfelé lehetett nézni akkor is, csak oldalra, vissza és előre nem. Lengyel András főiskolai mesterei – Veress Sándor László a nyugati avantgárd, és Raszler Károly a keleti avantgárd világának ismerői – jelöltek utat számára, de a követés kényszere nélkül. A felhőmotívum már a főiskolás időben felbukkan azon a diaképeken, amelyeket a Rákóczy Rodostói várának ablakéból készített. Főiskola után pedig a Rózsa kör alapító tagja lett. Ez (a főiskola-közeli Rózsa presszó volt a törzshely) a főleg képzőművészeti főiskolásokból álló társaság elutasította az akkori jelen művészetét és a heppening, a fluxus, az akció, az environment felé fordult, vagyis egy teljesen más hangot választott, ami nem kötődött az akkoriban újból teret kapó magyar avantgárdhoz. Lehetett merészet, lehetett mást, és olyan, Lengyel András kedvére valót, ami kapcsolódik a világ más országaiban is létezőhöz. Ilyen volt a mail-art, s ő már 1981-ben megtervezte a Természet-Geometria-Titokzatosság című mail-art akciót. Ezt követte 1982-ben a Felhőmúzeum létrehozása.
„Az a rögeszmém, hogy az égbolton adódik egy olyan pillanat, amikor a felhők úgy rendeződnek el, úgy töltik ki ezt a belátható kupolát, hogy elébe tartva vásznaimat, a képen látható formák folytatódnak azon kívül is, beleolvadva az adott pillanat látványába. Ezekhez a képekhez nincsenek modelljeim a bámészkodásból, a csodálkozásból szerzett tapasztalatok alapján készülnek.”
Miközben nagyon is a földön járt, tagja a Makói Grafikai Művésztelepnek, s a kezdetektől a Magyar Lettre International negyedévenként megjelenő rangos periodika szerkesztőségei tagja lett. Tolvaj Ernővel Kortárs képzőművészeti szöveggyűjteményt szerkesztett, DLA tudományos fokozatot szerzett, és tanított több helyütt, mielőtt a pécsi Tudományegyetem Vizuális Intézetének adjunktusa lett, majd itt docens, s 2008-től pedig ugyanez a rangja a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafikai tanszékén.
A felhőmotívumok mellett, másik alapmotívuma a könyv, a könyvespolcok részeiről képeket fest (Könyvespolckép, Könyvek méterbe) és objekteket készít (Könyvpiramis, Süllyedő kötet). A könyv-forma, a könyvespolc geometriájának rendje a bezárt kötetekben rejlő szellem határtalanságával egészül ki. A könyv-festmények és objektek emlékművek, amelyek a kultúrának állítanak emléket, ahogy a sokféle hordozón (pl. kispárnán, zakón) a felhőképek is.
Sok-sok egyéni és csoportos kiállításon láthattuk műveit. A Ludwig Múzeum nagy súlyt fektet arra, hogy kiállításai sorában helyt adjon a magyar alkotóknak is.
„A …minden fent van a felhőben… című kiállítás a gazdag életmű áttekintésére vállalkozik, anyaga Lengyel András egész pályáját átfogja, mégsem retrospektív, hiszen a mai napig születnek új munkák. Témakörök segítségével követhető az a folyamat, melynek során a Fluxusból és a konceptuális művészetből kibomló életmű az akción, a fotó-alapú sokszorosított grafikán, a Mail Art-on és a festészeten keresztül teljesedett ki a posztmodernben.”
„És miért festek felhőket? Mert ott az anyag változó arcát mutatja. Nem is éteri, hanem édeni. Ezek a képek egy gyerekkori álom folytatásai: mint Leonardo, figurát látni bele az amorf foltokba”
A kiállítást katalógus egészíti ki, felkért szakértők tanulmányaival.
Kurátor: Üveges Krisztina, művészettörténész
A kiállítás és a katalógus a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.
Megtekinthető május 28-ig.
