Ötödik Nemzetközi Textilművészeti Triennálé – Budapest
Mű pedig bármiből születhet, ha van benne lélek, gondolat és másokat megszólítani tudó tartalom.
Kiss Orsolya: Mi leszek, ha nagy leszek
Textil – len, gyapot, selyem, de még a műszál is -, csomózásával, fonásával, szövésével új életre kel, a hideg ellen bőrünket védi, melegít a rideg várfalon és a kőpadlón. Alapanyagként a gyapjút alkalmazták már a neolitikumban, s a nomád népek a nemezelést és a szőnyegcsomózást fejlesztették gazdaggá. Egyiptomban (Kr.e. 4. évezred) a lent, a gyapotot Indiában (Kr.e.3000) használták először. Szükség volt rá, s használta gazdag, szegény. A gazdagét más szőtte-fonta hímezte, a szegényét maga. Formálása művészet lett minden kézben. Magas színvonalon dolgozó perzsa és szászánida szövők mintát adtak a bizánci manufaktúrák számára. A román korban már jelentős udvari és kolostori műhelyek működtek, s ahogy nőtt a pompakedvelés, a fonalak formálása csipkeveréssel és hímzéssel gazdagodott. A francia forradalom után nemcsak a divat változott, de az ipari fellendülés is eljött és a (Jacquard-szövőgépnek köszönhetően) olcsó, s nagy mennyiségben előállított szövetek ide jött el.
Ahogy a fotó elterjedése a réz- és fametszést kényszerítette az egyedivé-művészivé válásra, a textil is ezt az utat járná. Még nem igazán sikerült ez. Keresi a helyét, mint iparművészet. Divatalapanyag? Lakásdísz? Egyedi alkotásként művészi tárgy is lehet. A kultúra több évezredes, megjelenési formája hihetetlenül gazdag és folytonosan alakuló, változó.
Zelenák Katalin: Reneszánsz fragmentum
A Kulturális Alapítvány a Textilművészetért Kuratóriuma, valamint a Szombathelyi Képtár szervezésében és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre 2015-ben az 5. Nemzetközi Textilművészeti Triennálé Szombathelyen. A textilművészek kiállítása ugyanis először Szombathelyen talált otthonra, 1970-től biennálék formájában. A Szombathelyi Képtár gyűjteménye ma már kétezer-ötszáz darabból áll, a nemzetközi miniatűr textilgyűjtemény pedig felajánlások nyomán került a képtár tulajdonába. A mostani kiállításhoz az alkotások a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért és a Savaria MHV Múzeum pályázatára érkeztek, a kiírás szerint, „imago” vagyis az egyéni képalkotás és megjelenítés témakörben. A zsűri csak olyan műveket fogadott el a kiállításra, amelyek 2012 és 2015 között jöttek létre, a fenti gondolatkörhöz kapcsolódnak, vagy kifejezetten erre a témára készültek. A triennále egyik fő alapanyaga a selyem. Az alábbi kategóriákban csoportosítottak: fal- és tértextil, textildesign, miniatűrtextil, zászló, szalag.
A Magyar Képző és Iparművészek szövetsége nemzetközi textilművészeti bemutatóját a Magyar Művészeti Akadémia, a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az NKA is támogatta. A tárlat ősszel Szombathelyen volt látható, ez év márciusában pedig a felújított Vigadó VI. emeleti termei adtak otthont a bemutatónak, ahova tizennyolc országból százhatvannyolc művész kétszázkét alkotással jelentkezett. A miniatűrtextil, a szalag és a zászló kategóriákban magyar és nemzetközi alkotások szerepelnek, összesen száztíz mű.
Idén a minitextil kategóriában először adták át a Nagano Goro-díjat, melyet a triennálékon többszörösen díjnyertes japán textilművész alapított. Branisova, Zuzana (Szlovákia) kapta meg a Ritkaságok doboza című nemez- üveg, pamut, varrás, viaszbatik technikával készült munkájáért.
Rózsa Anna textilművész emlékének ápolására Alwin Widmer svájci állampolgár „Rózsa Anna Alapítványt” létesített. Az Alapítvány célja: Rózsa Anna életművének továbbéltetése, a szellemében születő kortárs textilművészeti alkotások támogatása. Az Alapítvány a Magyar Textilbiennálén ill. 2003-tól Triennálén Rózsa Anna díjat ad ki, fal- és tértextil és alkalmazott textil kategóriában. Idén ezt Nyerges Éva és Oláh Tamás Brüsszeli szarkofág című, gyapjú, fémszál, selyem, francia gobelintechnikával készült munkája érdemelte ki. A Magyar Művészeti Akadémia díját az autonóm textil kategóriában Baráth Hajnal, az alkalmazott textil kategóriában pedig Tóth Lívia vehette át. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének díját fal- és tértextil kategóriában Sipos Éva, dizájn kategóriában Papp-Vid Dóra, miniatűrtextil kategóriában Mayer-Michnay Michaela (Energheia mortalis munkájáért) kapta. Zászló kategóriában Orbán Anna Törékenység című – műanyag, selyemcérna, digitális nyomat, hímzés – munkája részesült a Magyar Képző- és Iparművészek szövetségének díjában, szalag kategóriában pedig van Baarle Els vehette át az elismerést. A Magyar Formatervezési Tanács fiatal művészeknek járó díját fal- és tértextil kategóriában Kiss Orsolya és Zámori Zsófia (Burok című munkája építési sodronyhálóból (rabicból). Az Emberi Erőforrások Minisztériumának díját fal- és tértextil kategóriában Sándor Eszter és Romhányi László vehette át.
Nem volt egyszerű dolga a kiállítás-rendezőknek, hogy a sok műfajú- technikájú műveket méltón bemutassák. A központi folyosón így – félig-meddig egymást is takarva a mennyezetről, a falakról többségével zászlóművek lógnak. Közülük Papp Anett kontinuum-koncepje tetszett, amely zászló egymásra öltött csecsemőrugdalózókból állt. A bal oldali terem közepén sorakozó öltöztető állványokon ruhaköltemények. Kinyilvánult itt a hagyományos funkció: a textil, az öltöztető. Kellemes Földi Kinga: Fodormeséje, Bartus Andrea Lenvariációi. A falon körben kárpitok. A legigényesebb közülük Ruttka Andrea: Képtelenség című képe, amely textil, gombostű és színes selyemfonál. Több mint egy faldekoráció, bár a geometrikus formák és a színek ritmusa ezt a funkciót is betölti. A gombostűk sora, mint szövésminta adja a többletet. Vajda Mária Tegnap – ma munkája azzal a kérdéssel szembesít, hogy mi is lehet textil? Ő a szövését, a padlószőnyeget postai bélyegekből formálta. Rajta hokedlin mobiltelefonok textilszövetként rendezett sora.
A miniatűrtextil kategória a másik terem közepébe csoportosítódott. A munkák között remek szobadíszek és hangulatos objektek (valójában műalkotások) találhatók. Motoda Mahoko (Japán) Vörösben-feketében munkája pvc-poliészterből, szalagokból – izgalmas lakásdísz, Kumon Chijoko (Japán) Rezonáció című műve – növénnyel festett kender, kimonódarab, drót, indigókék pamut, csupa rejtély, titok, talány – műalkotás. Ugyancsak az Mátrai István Egyedfejlődés című munkája formázott drótszövetből és fonálból. A miniatűrtextil csodálatos lehetőség. Az anyaggazdagság számtalan formát és tartalmat kínál. Lehet komolyan venni és lehet viccesnek – így leginkább a szíven szólító. Ilyen Szilviczky Margit Boldog időkje, a felállított fadobozban egymáshoz bújó színes cérnaorsócskái, vagy Sándor Eszter (Románia) Békekötés című munkája, ahol hét miniatűr harcos köt sálszerűséget kötőtű dárdájával.
A nemes anyag, a len, a selyem, a gyapjú az ősi az évszázados, igényes technikával gyönyörű képekké formálható. A mintásan szőtt szövetek a kopt művészetből is ismertek. A kárpitok többsége nem is szövés, hanem hímzés, s köztük nemcsak az évszázadosak a műremekek. Csodálatos munkákat láthattunk itt is. A Magyar Kárpitművészek Egyesülete Hommage a Radnóti című, nagyméretű képe ilyen. Zelenák Katalin Reneszánsz fragmentum műve francia gobelin, selyemszálból, vegyes technikával, elegáns és érzékeny. Rónai Éva: Megmentjük ősapát című alkotása hagyományos gobelintechnika, bármelyik kiemelt térnek igényességet sugalló dísze lehet.
Az imént említett művek hagyományos anyagokból, hagyományos technikával szövődtek. De mi minden lehet textil? Pápai Lívia Átalakulás című objektjét tízezer darab színes ceruzából „szőtte”. A látvány egyszerre szellemes és elgondolkodtató.
Hol lehet a helye a textilnek ma? Művészet vagy ipar? Az egyediség igénye, a képzettség feltétele, a művészet ragjára emelte – akár két, akár három dimenzióban készül. A környezet esztétikai eszköze lett. Anyaga is átalakult. A selyem, a gyapjú ma már közhasználatra kevésbé alkalmas, nemcsak azért mert drága, hanem elsősorban azért, mert nehezen kezelhető.
Az ügyes, tanult kéz szőni nemcsak hajlékony, természetes alapú szálból képes – mint itt is láttuk, de rabichálóból, papírból, pévécéből, akár. Mű pedig bármiből születhet, ha van benne lélek, gondolat és másokat megszólítani tudó tartalom.
Ezen a bemutatón egy szakma mutatta fel sokszínű magamagát.
