Látványtér 15

Díszlet- és jelmeztervezők kiállítása a Vigadóban – Színházi Olimpia

Az idők változását mi sem jelzi jobban, minthogy változnak a terek is.

A szerző felvételei

A Magyar Díszlet és Jelmeztervezők Egyesülete (MAOE) az Olof Palme sétány (Pfaff Ferenc által tervezett Zsolnay-díszekkel gazdag épülete az 1885-ös Országos Általános Kiállításra épült Műcsarnoknak, ma a Millenium háza) épülete összes kiállítóterében mutatkozott be tizenöt évvel ezelőtt. Díszletek, jelmezek, a falakon körben csodálatos rajzok, az egész szakma megmozdult és örvendezett. A lehetőségek szerényebbek lettek, de a lelkesedés nem. Évekig a FUGA adott otthont a megmutatkozásnak, és annyira fontos volt magának a szakmának, hogy minden évben maguk közül díjazták az általuk titkosan megszavazott az évi legjobb díszlet- és jelmeztervezőt.

Az idők változnak, a Színházi Olimpia pedig tágította, legalábbis anyagi szempontból, a lehetőségeket. A Vigadó hatodik emeleti kettő és ötödik emeleti egy kiállítótere adott helyet a Látványtér idei kiállításának. Több tényező is különbözik az eddigiektől, nemcsak a helyszín. Az eltérő, hogy – bár az egész szakmát megszólították -, harminckilenc alkotó vállalta a bemutatást. Mivel ez jubileumi kiállítás, a beküldőkre volt bízva, hogy az elmúlt tizenöt évből melyik munkájukat választják.

Balla Ildikó és Antal Csaba

A pazar terekben mód kínálkozott arra, hogy próbababákon sok-sok jelmezt, s kellékekkel, makettekkel a színpadkép látványát is bemutassák. A falakon és a tárlókban rajzok, a képernyők sokaságán az előadások is megidéződnek.

Ami még jelentős különbség és nagy érték, hogy egy gyönyörű katalógust is kézbe vehetünk a kiállításon szereplő alkotók életrajzával, munkáival, sok-sok képpel. Ez azért is fontos, mert lapozgatva, képet kaphatunk az általuk képviselt előadások arculatáról.

A kiállítók névsora: Balla Ildikó, Berzsenyi Krisztina, Birta Gábor, Bognár Eszter, Bozóki Mara, Bujdosó Nóra, Dévényi Rita, Kentaur Erkel László, Füzér Anni, Herman Anett és Pajor Patrícia, Hoffer Károly, Horesnyi Balázs, Horváth Jenny, Horváth Kata, Ignjatović Krisztina, Bianca Imelda Jeremias, Khell Csörsz, Khell Zsolt, Kiss Borbála, Michac Gábor, Molnár Zsuzsa, Németh Anikó, Orosz Klaudia, Palya Gábor, Papp Janó, Rákay Tamás, Rátkai Erzsébet, Rózsa István, Székely László, Szendrényi Éva, Szlávik István, Tordai Hajnal, Tóth Kázmér, Varjas Zsófi, Varsányi Anna, Vereckei Rita, Virág Vivien, Zeke Edit

Szervező: Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társasága (MALÁT)

Balla Ildikó volt a vigadóbeli a kiállításnak is a kurátora. (Ő a megálmodója, megszervezője és kivitelezője a Látványtér bemutatóinak.)

A koncepcióban nincs különbség. Visszatekintés ez a tizenöt évre, és van olyan mű, amely már szerepelt és van olyan sok, amely még nem. A teljes szakmát megszólítottuk, és mindenki önállóan döntött, hogy mit állít ki.

Könnyű volt a szervezés?

Minden évben a legnehezebb feladat az anyag összegyűjtése, mert fotókat is kérünk, s ezt külön kell, hol a fotóstól, hol a színházaktól. A tervezők dolgoznak, mert zajlanak a főpróbahetek, a bemutatók, a díszletgyártás, a jelmezkészítés, s ez folyamatos. Nincs az a hónap az évben, amikor a szervezés könnyebb lehetne.

Vannak kőszínházak és alternatív színházak. Szempont volt ez?

Nem. Mi a tervezőket szólítottuk meg.

Ezalatt a tizenöt év alatt a digitalizáció bevonásával nagyon kibővült az előadások képi világa. Vetíteni a díszletet is lehet, és sokan használják ezt a lehetőséget.

Itt a kiállításon ez annyira nem látszik, csak egy-egy esetben. Van ugyan 3D-s terv valamennyi, de nem ez a jellemző. Most arra kértük a kollégákat, hogy inkább jelmezt, esetleg – amennyiben a színházak odaadják – díszletelemet, makettet küldjenek. Így anyagában ez a kiállítás annyira nem különbözik az előzőektől.