Kiállítás a Pesti Vigadóban
Tapintható, érzékelhető közelségbe került itt sok olyan alkotás, amit így sohasem láthatunk, sohasem érzékelhetünk.
Részlet a tárlatról
A színház látvány. Hogy az, az nem mindig jut eszünkbe, pedig a közeg, a formák nem csupán segíteni tudják az élményt, a mondanivalót. Turnai Tímea színháztörténész, a PIM-OSZMI gyűjteményvezetője hetven alkotó százötven különleges művével rukkolt elő a Vigadó földszinti két kiállítótermében. A kiállítás címe – Kulisszatitkok, színház kívül-belül – pedig arra enged következtetni, hogy különlegességek várnak ránk. A színpadi látvány hagyományos elemeiből – a díszletekből és a jelmezekből – itt keveset látunk. Bajos lenne díszletről beszélni például Csanádi Judit, Izsák Lili, jelmezekről Benedek Mari, Nagy Fruzsina, Tihanyi Ildi nélkül.
Tordai Hajnal színpadi ékszere
A Kulisszatitkok mást kínál, hetven alkotó százötven különleges alkotását. A rendezők maximumra törekedtek, és – a rendelkezésre álló művekből – sikerült is megvalósítaniuk a maximumot. Azok a háttérszakmák kerültek most előtérbe, amelyek a színpadi élményt segítik. Tordai Hajnal az idei POSZT-ra is elvitte – természetesen az egyetemi hallgatók munkáival együtt – a díszletfestők alkotásait. Ők azok, akik kivételes tehetséggel és tudással kivitelezik a tervezők rajzpapíron született alkotásait. Operaélményeink közül nem lenne olyan emlékezetes sem a Bohémélet (Oláh Gusztáv, Márk Tivadar), sem a Don Carlos (Forray Gábor, Márk Tivadar), ha a helyszín nem olyan, amilyen. Tordai Hajnal szorgos munkával összegyűjtötte munkáikat és kiállítást rendezett belőlük. Itt molinón és fotókon láthatjuk a mesterek – Mánya Károly, Horváth Lőrinc, Vörös Tibor, id. Tarr Béla – munkáit. Gesztus ez feléjük.
Bagossy Levente: Makett; Molière: Úrhatnám polgár, Vígszínház, Budapest, 2007
Juhász Tibor díszletfestő művész készítette a kiállítás látványtervét is. Az ő feladata volt, hogy azt a másfél száz különféle méretű és látványerősségű munkát ebbe a térbe megtervezze. Mivel ez a bemutató nemcsak kiállítás, hanem helyt ad egy sor kísérő rendezvénynek, színházi ihletésű iparművészetnek, japán népművészeti (kokeshi) és ékszerbemutatónak, feladata nem volt egyszerű.
A tágan értelmezett koncepcióba így fértek bele Lajta Béla (Új Színház) és Kotsis Iván (Erkel Színház) tervei, Schrammel Imre nemzeti színházi épületszobrai és a Pécsi Nemzeti Színház és Kamaraszínház domborműve, valamint például Sárváry Katalin textilművész, divattervező maszkos zászlója és Szenes István látványterve a budapesti Eiffel Műhelyházhoz.
Bár az utcán keveset látunk, itt a falakon láthatunk egy-két színházi plakátot Árendás Józseftől (Don Juan, Zalaegerszeg, 2004), Bakos Istvántól (Nabucco, Miskolci Nemzeti Színház), s remek munkákat Baráth Ferenc és Orosz István alkotásai közül.
Palást, anno
A bemutatott tárgyak nem azzal a céllal készültek, hogy kiállítási tárgyak legyenek, hogy önmagukban jelentésük legyen, hanem azzal, hogy szolgáljanak valamilyen produkciót. Érdekességük, hogy legtöbbször észrevétlenek, mert ki figyel a ruha anyagára, a nyaklánc formájára, a bőr átalvető alakjára, királyi koronák variációira? Itt külön tárlókban szemlélhetők meg, s a látvány gyönyörködtet. Láthatjuk Tordai Hajnalnak a Pesti Magyar Színház számára tervezett réz- és ezüstdrót, horgolt, gyöngyökkel és féldrágakövekkel díszített ékszerét, amelyet Ilovay Zsuzsa ötvösművész kivitelezett. Itt vannak Jánoskúti Mártának az Operaház Mózes-előadásához tervezett színpadi kiegészítői, amelyeket textilből, selyemből, bőrből varrva, applikálva, festve Karattur Katalin iparművész alkotott. Megcsodálhatjuk Gyarmathy Ágnesnek a debreceni Csokonai Színház Lohengrin-előadásához tervezett, „Tiffany-mintával” díszített palástját (a kivitelezés Debreceni Kornélia képzőművész és tervező tanítványait dicséri).
Papp Janó Ausztria fejdíszen
A Fővárosi Nagycirkusz számára – cirkuszi szomszédolás alkalmából – Papp Janó készített látványos színpadi fejdíszeket (vegyes technika, applikáció – kivitelező Pap Judit), amelyek Közép-Európa különböző nemzeteit jelenítik meg. Szellemességük, variabilitásuk elragadó.
Berzsenyi Krisztinától, Kovács Yvette Alidától, Szűcs Edittől, Ruttka Adreától jelmezeket, jelmezrajzokat, Kentaurtól és Bagossy Leventétől pedig színházi előadások makettjeit láthatjuk. Drávai Tamás Vágó Nelly (1937–2006) rajzaival díszített lakberendezési tárgyakat készített.
A kiállítást sok program gazdagította, volt öltözék- és könyvbemutató, a színpadi látvány és a viseletek kulisszatitkait, a kellékeket ismertető rendezvény.
Tapintható, érzékelhető közelségbe került itt sok olyan alkotás, amit így sohasem láthatunk, sohasem érzékelhetünk. Önálló élete van itt a kalapnak, a különböző kellékeknek (például Prutkay Péter színházi objektjeinek), a maszkoknak, a háttérfüggönyöknek.
Árendás József plakátja
A legnagyobb élmény számomra az a felismerés volt, hogy milyen óriási ismeret, mennyi tehetség, alkotói fantázia, szakmai, mesterségbeli tudás, műgond sűrűsödik egy-egy – a nézők által sohasem érzékelt – részletben, amely talán a másodpercnyi hatást szolgálja, de a színésznek segít azonosulni. Számunkra pedig, akik ülünk a sötétben-félhomályban, elhiteti a színház elénk táruló csodáját.
Kurátor: Turnai Tímea színháztörténész
Kulisszatitkok, színház kívül-belül. A Magyar Művészeti Akadémia színházi iparművészeti kiállítása
Csoportos tárlat és programsorozat a Pesti Vigadóban. Megtekinthető július 29-ig.
