Bukta Imre, Nádler István és Ujházi Péter festményei is láthatók.
A Weöres Sándor Színház Galériájában hiánypótló kiállítás látható.
fotó: Józsa Ágnes
A XX. század második felének legkitűnőbb magyar képzőművészeinek festményei sorakoznak egymás mellett a falakon. Közelíti a műveket egymáshoz a méretük, maximum 80 cm magassága a képeknek, valamint közös bennük a visszafogott színvilág.
A válogatás kitűnő ízlésre vall. Csak néhány név és mű a színvonal jelzéséül. A Munkácsy Mihály és Kossuth-díjas, az Iparterv nagy horderejű kiállításán is szereplő Nádler István Páros 97.7.15. című alkotásán szolidak a színek. Kokas Ignácot, a gesztusfestészet kiválóságát a Tavaszodik Ginzapusztán című akvarell képviseli. A mezőgazdasági művészet jeles alkotójától, Bukta Imrétől az Éhes vaddisznókat válogatta be a rendező. A tizenkét kiállító között a legidősebb a múlt század első felében Párizsban is élt Martyn Ferenc. A Kék-fehér alapon piros fekete alak című nyomata megidézi az Európai Iskola (a háború után 1945-48 között működő művészcsoport) avantgárd és újító szemléletét.
„Ha valóban van bennünk kíváncsiság – és az sem baj, ha nem tetszenek nekünk az alkotások –, de ha valóban nyílt szívvel tekintünk rájuk, akkor ezek a művek megszólalnak. Ez egy nagyon nívós, szép anyag, nem szoktak ilyet kiállítani színházak előcsarnokában. Ajánlom a figyelmükbe! – nyitotta meg Alföldi Róbert a kiállítást a Vadászjelenetek a határ mellett című előadás január 16-ai premierje előtt.
Oroszy Csaba rendezte a tárlatot, amely február 8-ig tekinthető meg az előadásokhoz kapcsolódó nyitvatartási időben.
