Egy oltárkép felfedezése

Kokas Ignác: A csengelei Piéta – Art Salon Társalgó Galéria

Egy félig elfelejtett művész visszaköszön: Kokas Ignác üzen

Csengelei oltárkép 133,5×106,3 cm, olajtempera, plextol, 2005

Piéta a Salonban. Figurális absztraktnak mondanám. Olyan nincs – mondja a barátom. Akkor gyere, nézd meg ezt a kiállítást az Art Salon Társalgó Gelériában. Megnézte. Hát igen. Kokas Ignác (1926-2009) a magyar festészet egyik legbonyolultabb alakja. Amit most itt a Társalgó Galériában kínál, az a csengelei kis kápolna főoltárát díszítő, ’majdnem’ triptichon. De nem triptichon persze, csak én neveztem zavaromban annak. Mert ezt a kis kápolnát, még a Csengele nevű falut sem ismertem, és ide, ebbe az ismeretlen térbe tette le a művész az egyik utolsó névjegyét.

A csengelei oltár

Amúgy meg ne hidd, hogy a „piéta”, mint kép tartalmazza a művészettörténet ide vonatkozó attribútumait. Dehogy. Itt egy meghökkentő, mert kivirágozni akaró gömböt látsz, ami ugyan nem gömb, mert már félig „kinyílt”, körötte cikáznak – tán villámok, ezüst vonalak, világvége jelek (?). Az egész maga a blaszfémia: templom főoltárán egy absztrakt-figurális festmény, Piéta néven. Hihetetlen. Igaz, egy magánkápolnámban, magánterületen vagyunk, de mégiscsak egy szent helyen. És itt robbant Kokas egy piétával.

Elszállt a madár

A világ végén, valahol Szeged előtt egy kis falu, ez Csengele, és ennek a (stílusában) román kori, tán csak húsz hívőt beengedő apszisába helyezte el a művész ezt a berobbanó, önmagán messze túlmutató képét. Igaz, persze igaz, hogy a képet végül – utólag – egy kinyitható (középkor óta illő) „ablakba”, keretbe vagy mibe helyezte el egy asztalos, hogy még nagyobb legyen a kép szentségtörő hatása.

Esteledik

És a színek, azok tombolnak a Piétán, a képet voltaképp ez emeli át az absztraktból a figurálisba, vagy fordítva. Kokas a színek varázslója, itt, e robbanás középtáján egy alig észrevehető vörös folt üti meg a szemed, mert az élteti az egész képet; mint egy vezénylő karmester dirigálja a képelemek táncát. S közben, ismétlem, az egésznek nincs teológiai-liturgikus vonatkozása, mert több annál, bár a transzcendenciát jeleníti meg.

A Piétán kívül láthatsz még izgalmas – sehol másutt fel nem tűnő – képeket, egyet-kettőt mutatok, de nem tudok hozzászólni, mert annyira különleges, egyedi, soha nem látott festmények ezek.

Ennyi; nem tudok többet mondani, csak nézem a képeket és belémragad a szó.