Művészet és világűr a Vasarely Múzeumban
Az ötvenéves évforduló tiszteletére művészet és világűr témában kiállítást rendezett a Vasarely Múzeum.
Moholy-Nagy László: Önarckép 1926
Mióta ember néz az égre, azóta látja szabad szemel is a naponta változót, a fogyót és hízót, a kereket, a C vagy D alakút és persze mindenfélét gondolt róla. Az ókorban bizonyíthatóan imádták (az egyiptomiak a Khonsu ’Honszu’) Holdistent, az ifjúság és a gyógyítás istenét, egyszer sólyomfejjel, máskor gyermekarccal vagy múmiaként ábrázolták, egy szobrocska itt a kiállításon is látható. A tudomány és távcső egyre pontosabb képet rajzolt róla, de évezredekig a képzelet tárgya, mígnem ötven éve – nem volt az olyan rég – az ember megtette azt a kis lépést, amely az emberiség nagy lépése lett.
Az Egyesült Államok űrrepülési programjának, az Apollo 11 küldetésében részt vevő pilóták 1969. július 20-án az emberiség történetében elsőkként szálltak le a Holdra. A sikeres landolást és a két űrhajós, Neil Armstrong és Edwin „Buzz” Aldrin a Földet kísérő égitesten tett sétáját – melyet élőben sugárzott az egész világon a televízió. Aki élt, és volt eszköze, az ámulva leste, s életre szóló élménye lett.
A holdra szállás időben egybeesett a mikroelektronika és telekommunikáció rohamos léptékű fejlődésére támaszkodó Művészeti és Technológiai Mozgalom kibontakozásával, a kinetikus, a kibernetikus és a telematikus művészet nemzetközivé válásával. Mindenki zizegett és bozsgott, mert úgy érezte, ha győzött a Földhöz kötő gravitáción, akkor már minden lehet, az ember legyőzhetetlen.
Victor Vasarely műve
Az ötvenéves évforduló tiszteletére a Vasarely Múzeum művészet és világűr témában kiállítást rendezett. Az óbudai Zichy kastélyban székelő Vasarely Múzeum földszinti és emeleti termeiben – egy külön szárny a kizárólagosan Vasarely munkáit bemutató – most egy nagyon különleges bemutatót láthatunk. A rendezők fölvonultatnak a képzőművészeti alkotásokon túl is mindenféle érdekességet, amellyel az emberi fantázia az elmúlt évszázadokban foglalkozott. A tárlókban könyvek és tárgyak, a falakon Man Ray és a magyar Gothard Jenő (ő 1885-ben lefényképezte a Lyra gyűrüs köd egy csillagát), de láthatjuk Moholy-Nagy holdarcát (Önarckép, 1926). Megidéződik Verne munkája, az Utazás a Holdba könyvillusztrációkban, s a képernyőn láthatjuk Georges Melies 1902-es Utazás a Holdba című filmjét, amelyben buggyos bugyogójú bakfisok sorfala között indulnak nagy szakállú, libegő köpenyes tudósok a felfedezésre. De betekinthetünk George Pal Végállomás a Hold című 1950-es sikerfilmjébe, és az Űrodüsszeia című kultuszfilm részleteibe, és megtekinthetjük a filmben a látvány részeként megjelent Apolló űrhajó valós részleteinek másolatát. A kiállításnak ez a részlete a gyermekek számára is különösen élvezhető.
Nem véletlen, hogy ez a kiállítást a Vasarely Múzeumban rendezték. Vasarely 1969-ben ért pályája csúcsára, ebben az évben rendezte legnagyobb léptékű és a legtöbb látogatót vonzó kiállításait. Művei azért nyerték el a közönség tetszését, mert az embereket foglalkoztató új tudományos világképnek sikerrel tudott adekvát vizuális kifejezési formát adni. Irányzatával, az op-arttal (optikai művészet) a kor történéseire reflektáló új művészeti világot teremtett. Képei címéül is gyakran választott csillagnevet. „Párbeszéd az éggel képeimmel valami olyasmit érzékeltetek, ami még az ismeretlenség és a kifejezhetetlenség határán van.” Kétdimenziós munkái a tér illúzióját keltik. CTA-sorozatának – itt tizenkettőt láthatunk belőle – a szovjet s az amerikai űrhajósok által érzékelt távoli bolygók értelmes lényei által küldött adásnak értelmezett elektromágnesen sugárzás adta az ihletet. David Bowie a Holdra szállás előtt egy évvel megjelenő hanglemezének borítójának illusztráláshoz Vasarely egyik képét használta fel (a lemezborító a kiállításon látható).
A Holdra szállás 50. évfordulójáról megemlékező kiállítás a hidegháború legkiélezettebb időszakában megvalósult, a technológiába vetett bizalom eufóriáját közvetítő alkotásokon keresztül mutatja be a művészet és a világűr kapcsolatát. A válogatás az „űrművészet” létrehozására irányuló, fél évszázaddal ezelőtt megfogalmazott elképzelésnek állít emléket. Ez a kor nem a statikus művészeté. A performanszok hozzá tartoztak a képzőművészek más eszközzel – papírral, ecsettel, fával, bronzzal, gipsszel – készült alkotásaihoz. Ilyen volt például Vassilakis Takis akciója (a költő, Sinclair Beiles képletes űrbe lövésével), s Heine Macke színpadon is előadott Holdprojektje. A magyar művészek közül láthatjuk itt Kondor Béla, Országh Lili témához kapcsolódó munkáit, de izgalmasak az akkori fiatalok, Lakner László, Szentjóby (St Auby) Tamás, Lengyel András, Erdély Miklós alkotásai.
A kiállítás fókuszába az ún. Moon Museum (Holdmúzeum) került. Ez utóbbi, magángyűjteményből kölcsönzött körömnyi méretű kerámialap a földönkívüliek számára konceptuális geg formájában kívánt üzenni. A kollektív alkotásként megvalósuló Moon Múzeum szimbolikus módon töltötte be az az emberi kultúra ereklyéit őrző múzeum funkcióját, s egy időkapszulához hasonló módon őrizte meg az utókor számára. (A kis ember formájú szobor nyolc amerikai és hat szovjet űrhajós nevét őrzi, akik meghaltak feladatteljesítés közben.)
.
A Vasarely Múzeum kiállítását a Holddal és a világűrrel kapcsolatos műtárgyak mellett korabeli űrhajózási eszközök, és a két első, 1969-ben végrehajtott Holdra szállást megörökítő archív felvételek teszik teljessé.
Kurátor: Orosz Márton
A kiállítás szeptember 22-ig látható a Vasarely Múzeumban (1033 Budapest, Szentlélek tér 6.)
