100 hallgató, 7 település, 10 alkotás
Új nézőpontba kerültek a borvidék hagyományai, hiszen ismét Tokaj-Hegyalján kapott otthont a harmadik Hello Wood Építész Mustra.
Idén már harmadik éve annak, hogy megszületett a Hello Wood Építész Mustra. Az eddigi évekhez hasonlóan most is egy teljes hét intenzív munkával és közös gondolkodással töltött idő után ért véget az összegyetemi tábor, a tokaji borvidéken. Július 5. és 12. között a hazai építészképzést nyújtó felsőoktatási intézmények és a Magyar Képzőművészeti Egyetem több mint 100 hallgatója és oktatóik hét településen tíz új alkotást hoztak létre.
A Hello Wood szakmai stábja által végigkövetett, felügyelt és segített tervezési és alkotási folyamat során a hallgatók ismét kipróbálhatták magukat a tervezőasztal mellett és terepen egyaránt. Az Építész Mustra állandó célja az, hogy a diákok és tanáraik egy intenzív workshop keretében találjanak választ a régió megújulásának kérdéseire, felelevenítsék a bor és az építészet kapcsolatát, és kreatív energiáikkal segítsék a borvidék újjászületését. Ez volt az a gondolat, ami közös platformra hozta a Hello Wood alapítóit, az egyetemi csapatokat, a települések vezetőit és a Tokaji Borvidék Fejlesztési Tanács képviselőit.
A fából készült, egyedi installációk, amelyek a borvidék épített és természeti környezetével való párbeszéd mellett a helyi közösségeket is megszólítják, azzal a céllal jöttek létre, hogy új nézőpontot kínáljanak a befogadó számára. A felnőtté cseperedő Y generáció szemüvegén keresztül tekinthetünk a régióra, és ismerhetjük fel a megújulás lehetséges irányait.
A mustra mostanra a résztvevő intézmények oktatási anyagának is a részévé vált, a tábor annak a hónapokon át tartó előkészítő munkának a betetőzése, amely során a diákok és vezetőik a helyi igényekre reflektálva tervezik meg projektjeiket. Ez a közösségépítés nem csupán a csapatok számára fontos, hiszen a Hello Wood egyhetes eseményén a résztvevők kötetlen formában beszélhettek a helyiekkel a a szakma kérdéseiről, kihívásairól, és az elméleti oktatást követő gyakorlati feladatokról.
Az idei projekt keretein belül Erdőbényén épült fel a Debreceni Egyetem csapatának munkája, amely a vízzel teremt kapcsolatot. A diákok egy olyan építményt emeltek, amely ötvözi a híd és a kilátó funkcióit. A patak fölött átívelő szerkezetre egy lépcsőn keresztül lehet felmászni, és onnan kitekinteni a vízre. Az installációnak így nem az áthaladás biztosítása, hanem a csodaszép látvány megmutatása a legfőbb sajátossága.
Különleges helyzetben volt a Magyar Képzőművészeti Egyetem csapata, hiszen szobrászként kapcsolódtak be az építészeti táborba. A település bejáratánál álló parkba épített munkájuk ennek köszönhetően ötvözi a képzőművészetet az építészettel. Bár a füves területen padok vannak, árnyék alig, így a csapat egy árnyat adó alkotással igyekezett ideális közösségi teret teremteni, amelynek láttán, formája miatt a régió talán legfontosabb szőlőfajtájára, a furmintra, illetve a szőlőlugasokra egyaránt asszociálhatunk. E kettősség biztosítja az installáció nyitott értelmezését, amely a látvány játéka mellett hűs árnyékot nyújt a helyiek számára.
Identitásteremtő helyszínben gondolkodtak a Széchenyi Egyetem hallgatói és tanárai, amikor Erdőhorváti központjába megálmodták a Négyszögletű Kerekerdő mesebeli tere ihlette installációjukat. A patakparton, egy régi kovácsműhely mellett építették fel az alkotást, amely erdőként fogadja magába az embert, bentről kipillantva pedig egészen más arcát mutatja a község.
Olaszliszka is azon szerencsés települések között szerepel, ahol két új alkotással lettek gazdagabb. A Pécsi Tudományegyetem csapata egy olyan hidat emelt, amely látványosan praktikus funkcióval bír. Bár kezdetben szkeptikusak voltak, hogy a tábor keretei között kivitelezhető-e a rendkívül összetett projekt, egy rögtönzött helyszíni közvéleménykutatás meggyőzte őket arról, hogy a településnek szüksége van az építményre.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem installációja a szociális építészet szellemiségét követi. A hallgatók és vezetőik egy játékra inspiráló teret alkottak a gyerekeknek. Olaszliszkán, az iskola mellett egy elhasznált, rossz állapotban lévő játszótér területén építették fel munkájukat, méghozzá a gyerekek instrukciói alapján.
A Budapesti Műszaki Egyetem csapata Szegilong határában, egy dombtetőn talált rá az ideális helyszínre. A csodálatos panorámával rendelkező magaslatra a település borozóteraszt álmodott, ezt a tervet gondolták tovább a diákok és vezetőik. A közelben mindössze egyetlen fa árválkodik, az installáció legszembetűnőbb funkciója, hogy árnyékot vet. Nem volt mellékes azonban, hogy a helyszín közelében haladnak el a turistaútvonalak, így a látványra is komoly hangsúlyt fektettek az alkotók. Az építmény szerkezetét apró lyukak szabdalják, ezek éppen akkorák, mint egy parafadugó. Ha valaki felmegy az installációhoz, kibont egy palack bort, a dugót belenyomhatja a szerkezetbe, emléket állítva a pillanatnak. A helyszínnek, a fiatalabb generációt is megszólítva, egy Instagram-fiókot készít a csapat, hogy az arra járók fotókon is megörökíthessék az installációt, így kapcsolva be a települést a közösségi média vérkeringésébe.
Az emlékezés motiválta a Soproni Egyetem csapatának tagjait is, akik Tokajban felépített installációjukkal Makovecz Imre híres granica fedésű közösségi házát igyekeztek megmenteni az utókor számára. A Bodrog túlpartjára tervezett, ma már Tokaj központjában álló Makovecz-ház az elmúlt évtizedben erős romlásnak indult, bedőlt a kapuzata, és belül is nagyon rossz állapotba került. A Makovecz Alapítvány más helyszínen újra felépíti a kunyhót, az eredeti építményt pedig jövőre egy performansz keretében megsemmisítik.
Tolcsván is két alkotás készült el. A Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának hallgatói és tanáraik az egykor virágzó fürdő, a mára teljesen elnéptelenedett Tilalmas elnevezésű részt igyekeztek visszakapcsolni Tolcsva település életébe. Nem tüneti kezelést akartak nyújtani, úgy gondolták, létezik olyan megoldás, amely alapvető változást hozhat a közösség életében, és a tábor keretein belül is megvalósítható.
A Budapesti Metropolitan Egyetem szintén Tolcsván építkezett. A csapat egy kockaváz szerkezetű, többfunkciós pavilont emelt a Szirmay-Waldbott-kastély hátsó kertjében. Az installáció egyik oldala mozivászonként funkcionál, a kockában pedig szabad ég alatti tanodát rendeztek be. A vetítési lehetőséggel felidézték a településen egykoron működött mozit, másrészt Tolcsva híres szülötte, a 20th Century Fox filmstúdiót alapító William Fox emléke előtt tisztelegtek. A filmmogul alakját idézik a projekt elnevezései is, a vetítő a „Mozizni FOX”, az iskolai funkció pedig a „Tanulni FOX” nevet kapta.
A Szent István Egyetem Tájépítészeti Karának hallgatói és tanárai Vámosújfalu különleges fekvését foglalták bele alkotásukba. A település izgalmas átmenet a borvidék és a folyóparti területek között, a hegyről érkező vízfolyások átszövik a falut, ez a táji adottság ragadta meg a csapatot. Két vízfolyás találkozásánál, egy kiszögellésben készült el az installáció, azon a helyen, ahonnan talán a legszebb kilátás nyílik a Zemplén hullámos hegyvonulataira, és a Bodrogra is rálátni. Az alkotás így egyszerre beszél a vízről és a hegyekről, mindemellett pedig gyakorlati funkcióval is bír. Olyan közösségi teret jelenthet, amely a természeti tájra finoman ráépülve kínál találkozási pontot a helyiek számára. És nem csupán az elkészülte után, hanem már az alkotási folyamat során is, amelybe a település lakóit is bevonta a csapat.