A Kiscelli Múzeum időszaki kiállítása
Szép és érdekes tárgyak, a tenyérben elférőtől, a számítógépes munkára alkalmas íróasztaltól a hatalmas faliszőnyegig.
Mindennek van formája, minden valahogy kinéz. Ezt designnak csak körülbelül száz éve nevezik. Még korábbra datálódik, amikor a XIX. század második felében az iparosodás tömegtermelése használati tárgyak sokaságát hozta, felváltva ezzel a népművészet és a kisipar egyediségét. Thonet még nem nevezte designnak a formáját, pedig hát igazán az. Az eltelt idő alatt sok minden változott, például az is, hogy amig kezdetben az elsődleges hangsúly a használhatóságra esett, már ez nem olyan fontos. Mindenesetre, hogy a milliom között érvényesüljön, s eladható legyen, annak már első ismérve a különlegesség, amit úgy szeretünk nevezni, hogy design.
Tizennyolc éve rendezik meg a Határtalan design című kiállítást, aminek az volt akkor az indító gondolata, hogy a tervezők nagyobb figyelmet kapjanak. A kiállítás alapító kurátorai: Radnóti Tamás belsőépítész és Szigeti Szilvia Ferenczy Noémi-díjas textiltervező, akik azóta is végzik ezt a munkát. Mindketten a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végeztek, a stuttgarti Akademie Schloss Solitude ösztöndíjasai voltak. Szigeti Szilvia 2012 és 2020 között a stuttgarti Akademie Schloss Solitude kuratóriumának tagja volt. Több hazai és nemzetközi kiállításon vettek részt, s tevékenységüket jó néhány szakmai elismeréssel jutalmazták. Többek között elnyerték a Kozma Lajos Kézműves Iparművészeti Ösztöndíjat, a Magyar Formatervezési Díjat, a Design Management Díjat és a Ferenczy Noémi-díjat. 1994-ben közösen alapították az Unikát Összművészeti Stúdió Bt.-t és az Eventuell Galériát, s a kreatív műhelyben szervezett kiállításokon túl közel kétszáz magyar és nemzetközi esemény szervezése fűződik a nevükhöz. Az eltelt évek során majd négyezer művésszel dolgoztak együtt.
A Határtalan designt 2004 óta változó felállásban és helyszínen, az utóbbi három évben a Kiscelli Múzeum gyönyörű templomterében rendezik meg. Először csak magyar tervezőket hívtak, majd a visegrádi országok tervezőit, s most már Európa több országából érkeztek kiállítók. Már nem az az elsődleges szempont, hogy a szép tárgyat használni is lehessen. Sok új anyag keletkezett, s megújult a technológia maga. Az eredeti alapanyagok – a fa, a fém, a kő – helyett ott a műanyag, amely már nem az a műanyag, ami húsz évvel ezelőtt volt, aztán itt a kompozit, amely több anyagot is kombinál.
A megnövekedett műanyagféleségek miatt a világ nagyon komoly probléma előtt áll. Erre több kísérlet is született. A kiállítás középpontjában ezért itt „a finn sziget”, amelyben a helsinkii Alvar Aalto Egyetem design tanszék hallgatóinak anyagát mutatja be. A tárgyak nem a formájuk miatt érdekesek, hanem mert a kalap és a táska tengeri algából van, az ingek gyönyörű színe nem műanyag festéktől kék. A környezetszennyező vágott virág, amit azért termesztenek, hogy pár nap után hervadtan kidobják, itt új életet kap, hasznosul.
A használati tárgyak nagyon sokféleképpen jönnek létre, s ez a kiállítás ezt a sokféleséget is bemutatja. Ez országonként, korszakonként, generációnként is sokszínű. A műfajok is változatosak, az ékszertől, a bútorig, a bútorszövetig, az üvegig. Az üveg éve tiszteletére az üvegtárgyakat az apszistérben helyezték el. Az ékszereket is a különböző vitrinekben középre csoportosították. Az ékszer, mint fogalom, is sokat változott és legfőképpen sokféleképpen értelmezik. Nem mindegyik hordható, de különlegességükkel, a professzionális technológiákkal, az anyagok miatt mindig megújulók. Azért sikerül ez a készítőinek, mert kicsi, míg egy bútort modellezni, legyártatni, az komoly anyagi befektetés.
A kiállítótér fantasztikus hátteret ad, de nagyon megnehezítette a rendezők dolgát, mert osztatlan, s a falra szerelni semmit sem lehet. Ezért tövükbe, körbe helyezték el a bútorokat, a szőtteseket. A legtöbb ilyen jellegű kiállítás úgy készül, hogy megnézik, mihez mi passzol. Ez nem. Itt önmagában kell a tárgynak érdekesnek lenni úgy, hogy még valamiféle viszony is teremtődjék a mellette levővel. Minden egyes projekt, alkotás, tárgy kreatív, s összekapcsolja a képzőművészetet, a formatervezést, a vizuális művészeteket.
Idén huszonnégy ország kétszáztizennégy alkotójának munkái szerepelnek a kiállításon. A sorozatban gyártott darabok mellett kis szériában készülő bútorok és kiegészítők, prototípusok, sőt kísérleti darabok is helyet kaptak, mi több, a dizájn és a képzőművészet határán elhelyezkedő egyedi munkákkal, tárgy- és anyagkísérletekkel és képzőművészeti alkotásokkal is találkozhat a látogató. Megfér egymás mellett az ukrán, a román és az orosz tervező ülőalkalmatossága.
Szép és érdekes tárgyak, a tenyérben elférőtől a számítógépes munkára alkalmas íróasztaltól a hatalmas faliszőnyegig. Székek, amik játékosak, mert a ráülő mozgásával hangszerré varázsolhatja.
A kiállításhoz tartalmas programok, tárlatvezetések, koncertek, filmvetítések kapcsolódnak.
Látogatható november 6-ig a Kiscelli Múzeumban
