Forgách András kiállítása a Nyitott Műhelyben
Az idei Pro Urbe-díjas Finta László születésnapját tizenhat éve úgy ünnepli, hogy képmegnyitásokat szervez. Így volt kiállítása Frankl Alionának, Szilágyi Lenkének, Bodor Anikónak, Gerlóczy Sárának, Rutkai Borinak, Nagy Bernadettnek, Valuska Gábornak, Oláh Gergelynek, Horváth Éva Mónikának, László-Kiss Dezsőnek. Déri Miklósnak, Lugosi Lugo Lászlónak, most pedig Forgách Andrásnak.
Forgách András író, forgatókönyvíró, dramaturg, műfordító, egyetemi oktató rajzol is, nem is akárhogyan. Petri Györgyöt is lerajzolta sokszor. A képekből volt kiállítása is, például a FUGÁ-ban, még Nagy Bálint rendezte, s lehetett venni sört is, a címkén Petri-portréval. Nagy Bálint alapította 2010-ben a Petri György-díjat, amelyet minden évben a költő születésnapján (december 22.) adnak át olyan fiatal költőnek, írónak, dráma- és esszéírónak, akinek még nem jelent meg önálló kötete.
A kiállításmegnyitó előtt Forgách Andrást a Petri Györggyel való kapcsolatáról kérdeztem
Forgách András: Egyetemista koromban, valaki mondta az utcán, hogy ott megy egy okos ember. Nem volt szakálla, nagy állát láttam, és valakitől nagyon barátságosan búcsúzott. Ki ő? hát a Petri György. Onnantól kezdve kíváncsi voltam, hogy ki ez az ember. Nem a költő érdekelt. Megvettem a könyvét – ez 1974-ben volt -. a Körülírt zuhanás akkor jelent meg, elolvastam, de semmilyen módon nem hatott rám. Nem az én költőm volt. De az okos ember érdekelt. Megkértem Lóránt Zsuzsát, a szobrászművészt, aki ismerte őket, hogy szervezze meg a találkozást. Ő elvitt egy kiállításra, amit a Petri nyitott meg a Fő utcában. Hihetetlenül elegáns volt, fekete nyakkendő, hófehér ing, mintha skatulyából húzták volna ki. A megnyitó után leültünk beszélgetni a Clark Ádám téren. Adott három idézetet, amit ráírt a meghívóra. Egy József Attilát, egy Baudelaire-t, és egy Rilkét és elmondott két dolgot. Az egyik az volt, hogy ő nem az országnak meg a nemzetnek ír verset, hanem a barátainak, kettő: nehogy azt higgyem, hogy bármit, amit írok, ő bárkinek oda fogja adni. Szóval, ha ezért akarok vele barátkozni, akkor ne. Ezek után a Lóránt Zsuzsa elvitt a lakásukra.
Forgách András
Akkor Petri Harsányi Évával élt és a Petri Lukács Ádám ott volt a rácsos ágyikóban, fölötte József Attila, ráncolt homlokkal. Ezek után belegabalyodtam az ő válságban levő házasságukba, és mind a ketten meg akartak nyerni, hogy az ő ügyüket támogassam. Én Gyuri mellett voltam, és így kezdődött egy barátság. Kilenc év volt köztünk. Amikor megismertem, akkor huszonkét éves voltam, tejfölös képű, puha, hamvas arcú egyetemista. Meg se közelítettem az ő tudását. Ugyan nagyon szeretett velem találkozni és beszélgetni, de nem szívesen mutatkozott velem az ő társaságában. Ez aztán szép lassan megváltozott. Körülbelül a hetvenes évek végére már sülve főve együtt voltunk. Ő sokat látogatott az Eötvös utcába, ahol laktam, és nagyon sokat beszélgettünk. Egyszer aztán Ascher Tamás megkért, hogy Kafka Kastélyából írtak darabot, akkor még Kaposvárra. Nem tudom miért, de azt képzeltem, hogy milyen jó dolog lenne, ha ezt a színdarabot Gyurival együtt írnánk. Hatezer forint volt a gázsi, amit meg kellett felezni, de volt olyan közös munkánk, aminek értelme volt. Elmentünk Dunaalmásra Maya (Nagy Mária, Petri harmadik felesége) szüleinek házába és ott dolgoztunk. Akkor mélyült el barátságunk igazán. Sokszor utazott Kecskemétre, ahol én dramaturg voltam és a barátaimmal is megbarátkozott. Sok mindenben együttműködtünk.
Hogy születtek a rajzok?
Elég korán kezdtem őt rajzolni. Megvan az összes rajzom, amit róla készítettem, jó részük a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában. Néhány évvel ezelőtt Csorba Csilla, az akkori igazgató kérte, hogy adjam nekik, mert ők egyben tartják. Így is lett. Nagyon kezdetlegesen, de rajzoltam folyamatosan, minden alkalommal. Valójában az ő arcán tanultam meg rajzolni.
Az itt látható rajzok már a költő halála után készültek….
Ezek a rajzok újak. Azért születtek, mert a Tiszatáj folyóirat készített egy Petri számot, s kértek tőlem rajzokat. Mondtam, azok a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában vannak. Még az a négy Petri-söralátét sem az enyém, amit a Magvető készíttetett. A PIM-ben Bazsányi Sándor szervezett egy kiállítást, ahol a rajzaim is szerepeltek, valamint bátyámnak (Forgács Péter médiaművész) levetítették az Arizonapló, 52 perc Petri Györggyel című, 1992-ben készült filmjét. Ezt én még addig nem láttam, és ebben Petri fölkeresi azokat a helyszíneket, ahol lakott a hetvenes években.
Itt a rajzokon az Eötvös utca, ahol Mayával együtt ültek a lépcsőkön, a Nagyfuvaros utca, ahol Kepes Sárával élt, az Abbázia – amikor még volt – az Oktogonon, ahol mérgesen néz a pincérre, az Attila úti ház, ahol én születtem, ahol pár hónapig együtt laktunk, csak akkor még nem tudtam róla. Az itt látható rajzok a filmfelvételek alapján készültek. Őt láttam mozgásban , ezeken a helyszíneken. Ezért lett olyan élő. Azért tudtam őt lerajzolni, mert mozgásban volt. Fotóról nincs kedvem Petrit rajzolni, mert mindig az élőt rajzoltam, a vibrálást, kell az a bizonytalanság. Huszonöt éve láttam utoljára őt élőben, és most megint megjelent, s a kilencvenes évek Budapestje ott van körülötte. Nem attól tudtam lerajzolni, mert ügyes vagyok, hanem, mert a lelkembe szökkent, hogy ki is ez az ember, akit ismerhettem.
Új Petri-rajzok. A Nyitott Műhely és a Litrera szervezésében a Nyitott Műhelyben.
