Deák Erika Galéria
„Nincs nagyobb vágyam, mint a rendtevés, az összehangoltság, a mindenféle együttlétezés megjelenítése” – fogalmazott 1979-ben.
A szerző felvételei
Ez a vágya teljesült. Tulajdonképpen egész életében rendet teremtett egy olyan világban, ahol mindent elönt a maszat, ahol nincsen tartása, állaga semminek, ahol a morál is medúzaszerű. Tisztaság és rend, ez volt és ez az ars poétikája. Nem állt be soha a könnyebb anyagi lét ígéretében semmiféle közösségbe. Vállaltan – jobb és rosszabb időkben – egyik vezéralakja a magyarországi geometrikus művészetnek. Nyolcvanegy évét végigküzdötte. Ahogy mestere, Kassák Lajos is, akiért élete utolsó éveiben sokat tett.
Az Iparművészeti Főiskolán 1961-ben diplomázott és nagyon hamar felismerte, hogy nincs máshogy, mint egyedül. Mester volt, akit követni kell. 1971-ben megalapította a Pesti Műhelyt, amely sokszorosított grafikák – többek között Kassák lapjainak – kiadásával foglalkozott. Szabadiskolát hozott létre… (A nemzetközi iskola és művésztelep Telkibányán, Göncön, Encsen, majd Szerencsen működött 1976-2011-ig) és kiállításokat szervezett. Mestere lett sokaknak. Könyveiben megfogalmazta mindazt, amit a festészetről gondolt, a bevezetést a vizuális nyelvtanba. „A festő számára a világ nem más, mint színek és formák halmaza…” Az ember célja, hogy a tér-időn, anyagon úrrá legyen, abból önmaga felszabadítására tárgyakat hozzon létre, megalkossa önmaga tárgyi mását. Az emberi tevékenység célja a viszonylatteremtés. „Az a társadalom, amely nem bérmunkából vagy alamizsnából akar megélni, annak az egyik legfontosabb tanult tárgya a rajz kell, hogy legyen, mert ez az innováció, a kreativitás és így a gazdasági fejlődés alapja” – vallja.
Jól tudjuk, hogy körülöttünk minden maszatos és állagtalan. Fajó képei és szobrai – bármilyen formagazdagságúak is –, az önérzetet és a pontosságot sugallják. Méltósága és ereje van alkotásaiban minden formának, akár síkban, akár térben. Erőt, tartást és pontosságot sugallnak. Tartást és erőt adnak nekünk, a nézőknek is.
Nagyszerűen bánik a színekkel – velük is egyértelmű–, de itt, a Deák Erika Galériában a fekete fehér műveit láthatjuk. A struktúra és a forma ereje szinte megsokszorozódik és intellektuális tartalommal gazdagodik. A képek mellett most a szobrait is láthatjuk, amelyek síkplasztikák. Ezt a fogalmat még ő alkotta 1965-ben. A nyitott ellipszis, a Dőlt forma, a Hullámpárok II. látható ezen a kiállításon. Ezek a művek valójában térbe kihajtogatott kétdimenziós formák. Könnyedek, elegánsak és dinamikusak, s erőtől duzzadók.
Fajó János nem gyakori kiállító. Művei megtalálhatók többek között a Ludwig Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a bécsi Albertinában, a grazi Neue Galerie am Landesmuzeum, a zürichi „Haus Konkrete”, a berni Fondation Leschot, a baseli Das Progressive Kunst Múzeum, a Musée MADI Mauberg, a moszkvai Moderne Múzeum, vagy a Pien Mondrian Haus Hollandia gyűjteményében – s nem említettük az összeset.
