David Lynch fotókiállítása a Műcsarnokban
Valóságon túli pszichedelikus utazás az érzelem, a humor, a játékosság és a nyugtalanság világában.
David Lynch Arany Pálma-díjas amerikai filmrendező, filmproducer és vizuális művész nevét akkor kellett megjegyezni, amikor a kilencvenes évek elején a magyar közönség is megismerhette (a főszereplőt Szakácsi Sándor hangján), a Twin Peaks misztikus horrorsorozatot. Ő volt ennek az alkotója, forgatókönyvírója is, s a harmincrészes sorozatból hat részt rendezett is. A filmes világban él, de klipeket rendez és zenél is. Mivel képzőművészetet tanult, egész életét meghatározza a festés. A fényképezőgépet pedig rendszeresen használja víziói megformálásához. A különféle műfajokon átlépdelve – kamerával, fényképezőgéppel, ecsettel, ceruzával, digitális eszközökkel is – képes az általa megteremtett képi, gondolati és zenei világot egységessé rendezni, egy különleges, egyszerre a valóságon innen és túlit látvánnyá formálni. Ő az amerikai függetlenfilm élő legendája, akinek budapesti fotókiállítása igazi szenzáció.
Nem véletlenül hívták őt az idén már harmadszor megrendezett Budapest Fotófesztiválra. Ez a kiállítás eredetileg a párizsi Maison Européenne de la Photographie és a párizsi Item Gallery közös szervezésében valósult meg.
A Műcsarnok tárlatát Szarka Klára kurátor rendezte, őt kérdeztem a kiállításról.
Ötvenöt képből áll az anyag, amelyet egyszerre készített el egy nagy koncepció alapján 2013-ban. Ez mintegy visszatekintés saját személyes sorára, életére, az egész – majd hatvan éve tartó – alkotói pályájára, képzőművészeti, zenei, filmes életére. Minden munkájában benne van a múlt, a történeti változások, de a jelen is. Erre is reflektál mindig a sajátos képi világával. A mi összeállításunkra is az a jellemző – ami nagyon sok munkájára –, hogy sok a közvetlen reflexió a realitásra, ugyanakkor a realitáson túli „reálisra”, a szürreálisra is. Lynchet többen szürrealista alkotónak vélik, bár nem hiszem, hogy ő annak tartja magát. Szemléletében sok a valóság fölötti-mögötti, a különleges. A kiállításban igyekeztem őt sokoldalúságában röviden bemutatni filmesként, zenészként és képzőművészként is. Külön szöveget szántunk az transzcendentális meditáció iránti elkötelezettségének. Ő látványában kifejezetten törekszik arra, hogy a fél-tudatosban vagy a tudatalattiban rejlő benyomásokat, a valóságos és álombeli emlékeit, a gondolatokon túl az egész személyiségben megjelenítse. Ez egy valóságon túli pszichedelikus utazás az érzelem, a humor, a játékosság és a nyugtalanság világában. Filmes munkáihoz hasonlóan képein is az álom dominál, a tudattalan és a valóság közötti összefonódás.
Ez az ötvenöt kép a két teremben nagyon markánsan elkülönül. Különböző az arculat és a képtartalom is.
Igen. Azzal kellett szembesülnöm, hogy Lynch nagyon tudatosan építette föl ezt a kiállítási anyagot. Ő olyan fantasztikus figura, aki hihetetlen, megkötések nélküli szabadsággal képes intuitív módon alkotni. Ugyanakkor a szabadsággal megformált anyagait – egy képet, képsorozatot, egy egész kiállítást – kőkemény racionalitással, lekerekítéssel és komolysággal kivitelezi. Így ennek az anyagnak is vannak elkülönülő részei. Miután tudtuk, hogy két terem áll rendelkezésünkre, valóban kétfelé tudtunk csoportosítani. Az első teremben vannak a kicsit közvetlenebbül a valóságra reflektálóak, a kicsit reálisabb álomképek, a második teremben már a többszörösen áttételes műveket helyeztük el. Ide került a Csendélet című ötdarabos sorozat, ami az avantgárd fotogramokat idézi. Ezek nonfiguratív képek, illetve furcsa lenyomatok, amelyekben a kvázi realitásból egészen a száz százalékos absztrakcióig elmegy.
Ez egy nagyon tudatos életmű, ugyanakkor nagyon szabad és ebben a szabadságban sokakat megszólít…
Így van, és biztat is sokakat a szabadságra, úgy mint alkotót, de úgy is mint nézőt is. Nem is szeret sok interjút adni, mert nem is szereti értelmezni a műveit. Arra biztatja az embereket, hogy hozzá hasonlóan bátran engedjék át magukat a saját intuícióiknak és igenis – és ebben is teljesen igaza van –, mindenkiben rejlik kreativitás. A hétköznapok mókuskerekeiben ezt sajnos elnyomják bennünk, vagy nem is engedik felszínre hozni. Tanuljuk meg Lynchtől, hogy érdemes erre időt szakítani.
David Lynch: Small Stories / Kis történetek – Kiállítás a Műcsarnokban
Kurátor: Szarka Klára
Látványterv Vízvárdi András, Budapesti Fotofesztivál
A kiállítás megtekinthető 2019. június 2-ig
