Bíró Mihály grafikái
A magyar plakát mesterei sorozat legújabb kiállítása a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban
A Vendéglátóipari Múzeumba látogatni olyan, mint egy külföldi utazás. Átlépünk azon a nagy, barna, faragott fakapun, mint a mesebeli Aliz a tükrén, és akármikből és akárhonnan jövünk, lekerül rólunk minden fojtogató érzés, mert csodaországba csöppenünk. Legújabb időszaki kiállításuk Bíró Mihály (1886-1948) magyar festő, plakáttervező, grafikus és szobrász grafikusi életművét eleveníti fel. Őt nemzetközileg a politikai plakátművészet megalapítójának tartják, itthon pedig igyekszünk róla megfeledkezni. (A magyar plakát mesterei sorozatba a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban azért még belefért.)
Bíró Budapesten az iparművészeti iskolában tanult, majd továbbképezni magát 1908-ban Münchenbe, Berlinbe, utána Angliába utazott. Itt Charles Robert Aschbee stúdiójában tanult oly sikerrel, hogy elnyerte a „The Studio” magazin díját. Az angol „Arts & Crafts” hatott rá nagyon erősen, hogy visszatérve Magyarországra, a politikai eszmék számára tartós, monumentális és nagyon hatásos szimbólumokat tudott alkotni. Kapcsolatba került a Szociáldemokrata Párt magyarországi tagjaival, s ő lett lapjuk, a Népszava vezető grafikusa. Az első világháborúban betegsége miatt felmentették a harcok alól, de azért tervezett háborús plakátot hadikölcsönökhöz és a jótékonysági rendezvényekhez.
Alakulóban volt a hit ezen a tájon is a világ megváltoztathatóságáról, és nem volt Isten ellen való a szocialista eszmék vállalása. Bíró is hitt ebben, s érte dolgozott. Övé a Népszava-beli plakát, a hatalmas, erőteljes férfialakkal, akinek kezében ott a lesújtani készülő kalapács. Politikai plakátjain előszeretettel alkalmazta a piros színt, a sarlót és a kalapácsot, de új szimbólumokat is alkotott, a vörös öklöt és a vörös, erőteljes férfialakot. Ezek a munkái hatással voltak a plakátművészet következő generációira Európában és az Egyesült Államokban is.
Ő volt a Tanácsköztársaság vezető propagandaművésze, ezért 1920-tól emigrációba kényszerült. Először Berlinben dolgozott, de a náci veszély elől menekülnie kellett. Gyöngülő egészsége ellenére sokat dolgozott. Kereskedelmi plakátjai is erőteljesen mozgósító hatásúak. Tudta, a plakát arra való, hogy megszólítson.
Briliánsan rajzolt, és minden tudott, ami a grafikai hatáshoz kell. Nemcsak a kép és szín, de a tipográfia mestere is volt. Művein a kép és a szöveg üdítő egységet alkot. Üzleti plakátjai többségét a század eleji szecesszió derűje és színvilága határozza meg. Itt pufók gyerekek, kövér urak és telt keblű nénik buzdítanak itóka-, kávé-, írószer- meg kiflivásárlásra. A híres Pálma gumisarkot egy virágos mezőben, ligeti padon háttal ülő társaság reklámozza. Minden csupa derű, aki ránéz, jókedve lesz.
Az utcán most is látunk plakátokat, a legnagyobb méretűeken óriás feliratok. Plakátok? Aligha. Megszólítanak? Nem. Megváltozott a világ. Másról és máshogy szól. Úgy tűnik, a plakát már csak volt. De volt. Érdemes Bíró Mihály plakátjainak élményéhez a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba látogatni.
Kurátor: Veress Kinga művészettörténész.
A kiállítás aktualitását az adja, hogy az MKVM idén jelentet meg Bíró Mihály művészetéről szóló monográfiát. A könyv szerzője: Katona Anikó művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria muzeológusa. Szerkesztők: Bakos Katalin művészettörténész, Veress Kinga művészettörténész.
Proletárművész? Bohém?
Bíró Mihály (1886-1948) grafikái
A magyar plakát mesterei sorozat legújabb kiállítása a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban
Megtekinthető május 21-ig.
