Beszélgetés Baán Lászlóval
A felújított Román Csarnok megnyitása, illetve az azóta megnyíló kiállítások – Leonardo budapesti Lovasa és A test diadala, Michelangelo és a 16. századi itáliai rajzművészet – mellett két jelentős kép megvásárlása kapcsán került előtérbe az elmúlt időszakban a Szépművészeti Múzeum. A két festményt – Van Dyck Stuart Mária Henrietta hercegnő esküvői portréját és Renoir Fekvő női aktját – összesen 5.6 milliárd forintért vásárolta meg az intézmény. Ilyen léptékű gyűjteménygyarapításról korábban legfeljebb álmodhatott a múzeum. Többek között erről is beszélgettünk Baán Lászlóval, a Szépművészeti Múzeum és Magyar Nemzeti Galéria főigazgatójával.
Baán László
Minden múzeum alapfeladata a gyűjtés, s folyamatosan vásároltunk is műtárgyakat, de csak nagyon szerény léptékben. Ha év végén maradt szabad pénzügyi forrásunk – ez azért előfordult, nagyjából néhány milliós, esetleg néhány tízmilliós összeget jelentett –, akkor tudtunk vásárolni, külhoni műtárgyak esetében legfeljebb a százezer eurós nagyságrendig tudtunk elmenni. Aki egy kicsit is ismeri a nemzetközi műtárgypiacot, az tudja, hogy ez bizony nem a kiemelkedő művek kategóriája. Ezek a műalkotások lehettek fontos, értékes, a gyűjtemény szempontjából hiányt pótló szerzemények, de olyan kvalitású és értékű műveknek, mint a Van Dyck és a Renoir, az elmúlt évtizedekben még a közelébe sem jutottunk.
A vásárlások azért fontosak a múzeum szempontjából, mert valójában a gyűjtemény határozza meg a múzeum értékét?
Ez egy kardinális alapelv. Ha történetileg visszakanyarodunk, a későbbi Szépművészeti Múzeumot csak 1896-ban alapítja meg a millenniumi törvény. A kiegyezés után viszont az akkori magyar politikai és gazdasági elit azt tűzte ki célul, hogy Béccsel egyenrangú metropolisszá fejlődjön a magyar főváros. Akkor persze még Budapest sincs, Pest, Buda, Óbuda összlakossága nagyjából a mai Debrecenét tette csak ki, ami aztán ötszörösére nő a századfordulóra, s ezzel az akkori Európa leggyorsabban fejlődő városa lett. Ez jelentette – többek között – számos nemzeti kulturális intézmény létrehozását is, hiszen addig nem volt önálló nemzeti képzőművészeti múzeumunk se. A kiegyezés után három évvel egy kiemelkedő jelentőségű vásárlással alapozza meg a magyar állam a későbbi művészeti múzeumot, ekkor veszi meg az Esterházy-család európai rangú magángyűjteményét, de csak 1896-ban dönti el az országgyűlés, hogy fel kell építeni a Szépművészeti Múzeumot, amely végül 1906-ban nyitja meg kapuit, a magyar és az egyetemes képzőművészet remekeivel. A gyűjtés folyamatos volt, s elindult az adományozás is a tehetős polgárok, arisztokraták részéről. Az állam komoly vásárlóvá válik az európai műkincspiacon, tart mindez nagyjából az első világháborúig, erre az időre kialakul a múzeum gyűjteményi struktúrája is.
Eddig nem nagyon került szó a gyűjtemények összetételéről, ezek értékéről. Most az új vásárlásoknál hangsúlyozták, hogy egyelőre kevés a főmű a múzeumban.
Ez sajnos igaz. Ha megnézzük, kiemelkedő művészek remekművei vannak a Szépművészetiben, Raffaello, Tiziano, Veronese, Tintoretto, Velázquez, Goya, El Greco, Dürer, Cranach és folytathatnám, a Szépművészetié a legjelentősebb európai képzőművészeti gyűjtemény a Bécs és Szentpétervár közötti térségben. Az európai művészet legnagyobbjai közül tehát számtalan világhírű mester képviselve van nálunk, de az életművekből nem igazán a főművek szerepelnek a gyűjteményben. Persze van néhány kivétel, El Grecótól a Bűnbánó Magdolnánk például egy korai főmű, amely nemsokára éppen a Louvre-ban rendezendő nagy El Greco-tárlaton is ki lesz állítva.
Ahhoz, hogy világhírű mesterek főműveivel gyarapíthassuk a gyűjteményt, a mai műkincspiaci áraknál mindenképpen állami segítség kell. Ráadásul ilyen kiemelkedő kvalitású alkotások egyre ritkábbak a műkincspiacon, hiszen az elmúlt századok során a legnagyobb részük már bekerült valamelyik múzeum gyűjteményébe. Ha a kormány stratégiai vállalást tesz ebben az ügyben, akkor kellő számú vásárlás után határozottan emelkedni fog a Szépművészeti Múzeum nemzetközi reputációja, ismertsége.
Mit jelent ez a múzeum szempontjából, más lesz-e a helyi értéke?
Ha megnézzük a világ leglátogatottabb intézményeit, akkor azt látjuk, hogy nemcsak az időszaki kiállítások miatt mennek oda a látogatók, hanem a saját gyűjteményük jelenti a fő vonzerőt, gondoljunk csak a Louvre-ra, az Ermitázsra, a Pradóra, az Uffizire, az amszterdami Van Gogh Múzeumra, a Vatikáni Múzeumra és még sorolhatnám. Természetesen a jelentős időszaki kiállításoknak is rengeteg a látogatója, ám vonzó nagykiállításokat azok az intézmények tudnak igazán megszervezni, amelyek a beérkező művekért cserébe maguk is tudnak hasonló értékű műveket kölcsönözni. Ezért is nagyon fontos, hogy milyen gyűjteménye van egy-egy múzeumnak, mert hosszútávon ez is megszabja, hogy milyen időszaki kiállításokat lehet megvalósítani.
Renoir: Fekvő női akt
Hol helyezkedik el ebben a sorban a Szépművészeti Múzeum?
Tizenöt évvel ezelőtt kezdtük el a széles nemzetközi együttműködésben készülő időszaki kiállításaink sorát, s ezzel azóta is vezetjük a hazai múzeumok népszerűségi rangsorát, átlag évi félmillió látogatóval. Amikor nagyon sikeres évünk volt – ilyen volt például 2007 a Van Gogh-kiállítással s mintegy háromnegyed-millió látogatóval – bekerültünk a világ száz leglátogatottabb múzeuma közé. Általában évi félmillió látogatónk van, s a kelet-közép európai térségben – Bécsen kívül – mi csinálunk egyedül folyamatosan, nemzetközi mércével mérve is jelentős nagykiállításokat.
Jelentett-e pozícióváltást a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum újraegyesülése?
Több szempontból is. Először is több lépésben visszaáll a szétválasztás előtti, vagyis az 1906 és 1957 közötti állapot, így nem két külön intézményben, elkülönítve kerül bemutatásra a magyar és a nemzetközi gyűjteményi anyag, hanem újra együtt lesznek kiállítva. Az 1800 előtti magyar anyag újra visszatér a Szépművészetibe, a nemzetközi gyűjtemény mellé. A 19-20. század nemzetközi anyaga a Szépművészetiből most a Nemzeti Galériába kerül, az 1800 utáni magyar anyag mellé. Ezen időszak hazai és egyetemes gyűjteményeinek végleges otthona a Városligetben 2023-ben megnyíló Új Nemzeti Galéria lesz majd. A két intézmény újraegyesítése – a szétválasztás évtizedeihez képest – új lehetőséget adott és ad a magyar képzőművészetnek a nemzetközi színtéren való újrapozícionálására. Az elmúlt időszakban, a 2012-es újraegyesítéstől kezdve, folyamatosan szerveztünk olyan kiállításokat Európa legnagyobb kulturális metropoliszaiban, ahol magyar alkotásokat mutattunk be, önállóan vagy a Szépművészeti nemzetközi anyagával együtt. Ezzel régi adósságot törlesztettünk, mert a Nemzeti Galéria fennállásának öt évtizedében nem tudott önálló magyar művészeti kiállítással bejutni Európa nyugati felének egyetlen igazán jelentős múzeumába sem. Az újraegyesítést követően már eddig is több kiemelten fontos európai kiállítóhelyen mutatkoztak be a magyar gyűjtemény remekművei. Ennek a sorozatnak a csúcspontja a párizsi Musée d’Orsay volt, ahol az Allegro Barbaro – Bartók és a magyar modernizmus című kiállítást közel kétszázezren tekintették meg.
A múzeumegyesítést kezdetben többen kétkedve fogadták, de az eredmények végül is igazolták a döntést. A legélesebb támadások azonban a Liget projekt óta érik. Ezeknek politikai vagy szakmai olvasata van az ön számára?
Önmagában, hogy egy ilyen léptékű tervet kritikák és támadások sora ér, nincs semmi meglepő, főleg idehaza nem: így volt ez anno – bármily meglepő is ma már – például a Lánchíd vagy az Országház esetében is, volt és van kellő válaszunk minden felvetésre. A vita a Liget projektről részben szakmai alapú volt, s e tekintetben minden felmerült kérdésre sikerült szakmailag teljesen megalapozott és megnyugtató válaszokat adni. Voltak azonban olyan politikai vagy éppen személyes indíttatású támadások, amelyek a Liget projektről egy általuk kreált, a valósággal köszönőviszonyban sem levő fantomot festettek fel a falra, s ez ellen kezdtek el, híveket gyűjtendő, hadakozni: csökkenő zöldfelület, a Liget lebetonozása, elpusztítása stb. Volt, aki kiszállt már ebből a zsákutcás ellenkampányból, volt, aki benne ragadt…
Van Dyck: Stuart Mária Henrietta esküvői portréja
A Liget projekt kétségtelenül nagy vállalkozás, hosszú éveket vesz igénybe. Most hol tart?
Európa sőt az egész nyugati világ jelenleg legnagyobb kulturális fejlesztését valósítja meg ezzel Magyarország. Minden jelentős beruházás, így természetesen a Liget projekt esetében is általában 60 százalék az előkészítésre szánt idő aránya, a maradék pedig a megvalósulás szakasza. Ha ezt a nagyszabású vállalkozást nem kezdtük volna el 2011-ben, akkor még mindig valahol a tervezőasztal körül ülnénk. Csak összehasonlításképpen: a Szépművészeti Múzeum megépítéséről szóló törvény elfogadása és az épület megnyitása között egykoron tíz év telt el. Az ennél lényegesen nagyobb és sokrétűbb Liget projektről szóló törvény elfogadása és a projekt megvalósítása között szintén tíz év fog eltelni. Mára végre, sok hullámhegy és hullámvölgy, rengeteg vita után kikristályosodott a legjobb tartalom és elkezdődtek az építési munkálatok. Azt látom, hogy ami a projekt részeként már megvalósult a Ligetben – és ez nem csak az én percepcióm –, azt egyértelműen pozitív visszhang fogadja. Amikor majd minden elkészül, az emberek nem is fogják érteni, hogy évekkel ezelőtt miért is voltak azok a nagy viták körülötte. A Városliget, megújítását követően, minden parkhasználónak többet és jobbat fog nyújtani, mint most: legyen az itt sétáló, kisgyermekkel a játszóterekre eljövő, kutyasétáltató, bicikliző, sportoló vagy a ligeti intézményekbe betérő látogató.
Látja már a végét?
Immár elkezdődtek az építkezések és a park felújítása is. Történetének legnagyobb rekonstrukcióját követően újranyitott a Szépművészeti Múzeum, elkészült a Szabolcs utcában a városligeti múzeumokat kiszolgáló, világszínvonalú Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ épülete, átadtuk a Ligetben az ország legjobb kutyás élményparkját, a teljesen felújított Vakok kertjét, új ifjúsági sportpályákat építettünk. Őszre elkészül a felújított Olof Palme Ház is, amely Millennium Háza néven nyitja meg kapuit és ezzel egyidőben a gyerekek is birtokba vehetik majd az új Nagyjátszóteret, amely a maga nemében a legnagyobb és legkorszerűbb lesz az országban. Zajlik a Néprajzi Múzeum és a Magyar Zene Háza építése, és ha ilyen ütemben haladunk, akkor 2022-re minden új épület állni fog, 2023-ig pedig meg is nyílik az összes új intézmény, s teljes szépségében kész lesz a megnövekedett és megújított zöldfelületű park is. Ez még 3-4 évet jelent, de ha visszatekintünk az indulás évére, 2011-re, akkor már jóval kevesebb idő van hátra a projekt végéig, mint amennyi eltelt a kezdetektől.
