Csoda a Kiscelli Múzeumban
Amikor a szelíd, Gresham-körös festőbe belevág a történelem: ’56-os tankok lánctalpai börtönvárossá rajzolják Pest-Budát.
Mottókat keresek, és megyek sorba:
Budapest = fürdőváros (reklámszöveg, 1913)
Budapest = vérfürdőváros (Örkény)
Bernáth Aurél: Budapest = börtönváros (1957-58)
Skiccek, rajzok, pannó darabjai – melyet (egészében) teljes hosszúságban állítottak ki az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon. (Budapest látképe, alumínium pannó a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjának hátsó homlokzatán.) Az eredeti méret: 18 m x 8m (!). Aztán a skiccek (lapok) eltűntek, s mikor a Kiscelli költözött, Róka Enikő művészettörténész megtalálta az eredeti alumínium lapokat, így most Gróf Ferenc festőművész – különös, drámai értelmezésben – installálta e lapokat a múzeum templomtermében. By the way: a falon közli Bernáth Aurél levelét valamelyik képzőművészeti laphoz, hogy ne publikálják a vázlatokat, mert nem tudják visszaadni az eredeti színeit, az alumínium csillogását, a nagyságból adódó hatást – csak torzítanák, inkább ne közöljék. (Hát persze, addigra már az ilyen képkoncepció („Budapest = börtön”) már le lett tiltva, ennek álma is tabu lett – és úgy is maradt. Annyira, hogy maga Bernáth, azaz a művész is elfelejtette. (A kiállítás címe: idézet. Déry Tibor a G.A. úr X-ben című regényének az „Óra mutatók nélkül” címet tervezte. A tervezett cím, mint kifejezés, igazi börtönpszichózisra utal…) A teljes pannó egyébként Budapest látképe a Gellért-hegyről körbetekintve.
Gróf Ferenc felbontja, lapokra szálazza a templomtérben a teljes pannót és a G. A. úr X-ben szövegei alapján – kiemeli-bemutatja a „börtönváros” elemeit, melyek a tájkép-egészben nyilván elrejtőztek, és így értelmezi újra Bernáthot. Nagy dobás.(Decemberben adja közre a rekonstruált teljes pannót.)
Hihetetlen sorozat, voltaképp a brüsszeli pannó, csak éppen a lapok összevissza kiaggatva – a pannó még nincs rendezve/rekonstruálva. Ugyanakkor, számomra, a város házai – a börtönépületek – modellje megvan: valamikor a Margit körúton (a Mártírok útján) állt ez a szürke falu börtön (ma a helyén a Mammut szupermarket látható, a mártírokra – antifasisztákra, csak egy szerény kis emlékmű utal…) – na, ilyen stílusú házak sora áll a pannon Pest helyén. Így például a Börtönváros 4” címűben mintha a Szépművészeti Múzeum állna középen, amit körbefognak a börtönépületek – pont a Hősök tere mellett –, ott ahonnan nemrég vonultak le a tankok. A kép jobb alsó sarkában egy „normál” kis templom – talán ugyancsak a Margit körútról – nagyságrendileg más kis épület (törpe) – elnyomott a börtönfalak lenyűgöző emelkedéséhez képest.
Bernáth Aurél ’56 megrendítő hatására festette-rajzolta meg ezt a különös (rettenetes) városképet. Barátja, Déry Tibor – majdnem évfolyamtársak voltak – már sitten ült –, a mostani kiállítás címe is innen való: B. A. úr X-ben, mondja az alcím – (rímelve Déry börtönben írott regényére: G .A. úr X-benjére).
Hihetetlen erejűek ezek a skiccek (vagy rajzok, pannórészletek, vagy mifenék), egy ember visszatekint szocreálba hajló, színvonalban persze emelkedett (Gresham-körös) – műveire és az idők nyomása alatt, hazugnak találja őket. Vagyis a tankok árnyékában folytathatatlannak. Döbbenetes sorozat – közben a képeken persze sétálók is vannak az Erzsébet-hídnál, napernyős hölgyek és lépcsőn futkosó gyerekek (lépcső mellett…). Élet van. A börtönben is lehet élni… Persze, ha Gróf – december 14-én összerakja normál sorrendbe a rajzokat – akkor eltűnik ez a börtönsorozat: felolvad Budapest teljes látképébe, elrejtőzik, ahogy akkor a börtönök.
Nagy találmány a Kiscelli Múzeum kiállítása és Gróf Ferenc installációja-feldolgozása. Az ilyen pillanatképek árulkodnak igazán szellemi életünk kondícióiról.
Mutató nélkül | B. A. úr X-ben
GRÓF FERENC KIÁLLÍTÁSA
Kiscelli Múzeum. Kurátor: Mélyi József
2016. október 29 – december 31.