Vas és bronz

Baráth Fábián szobrai – Art Salon Társalgó Galéria

Vas-acél és bronzdarabok, melyek hidegek/szótlanok és mégis beszélnek: Baráth Fábián szobrain tűnődőm a Társalgó Szalon kiállításán

Mindig vonzott az objet trouvé, a talált tárgy, mint kiállítási objektum, Baráth Fábián viszont nem talál valamit, hanem kitalál valamit, ami lenyűgözi a nézőt. Ilyen a Társalgó Szalon harmadik termében látható Kenyér című alkotása. (Viaszveszejtéses bronz, 13x32x28): egy darab vas, acél, két darabba vágott fém az egész, de persze bévül az a különös csillogás. De milyen csillogás? Az benne a pláne, hogy a szétvágott részek belső, fényezett bronz-felülete, annak csillogása visz magával, képzeletem elszáll és repül a súlyos fémeket lehagyva.

Hát ilyen ez a szobrász: ócska, öntvénymaradvány, vagy csak odavetett fémdarab és ez a vasdarab mégis elkezd mesélni, sugallani, szuggerálni. Nem tudod levenni a szemed róla. Itt a Szalon termében el van bújva, mégis a többi szobordarab közt bizony kirobban eléd, mint egy hidrogénbomba, mert sugárzása van, mert kérdőjele van, mert választ kér-követel-parancsol…

Más tétel a középső teremben álló hatalmas monolit fém és bronz óriás, (Menhir a szobor címe) – alaktalan, formátlan, csak hát az a bökkenő, hogy mint fém – él, lélegzik és rád szól, hogy most jöttem a világűrből, nézz rám, itt vagyok veled. Nem csodálni kell, csak oda kell pillantani. Más kérdés, hogy szemed aztán nem tudod levenni róla: mi van, mi ez az óriás kozmoszból idehullott égitest, vasból-rézből-fémből és formálatlanságból…? Üzenetet hoz az ismeretlen múltból és még ismeretlenebb jövőből, üzenetet arról, hogy félj az ismeretlen, kozmikus sztélétől.