Bálint Endre: Rajzmontázsok

Vintage Galéria

Bálint Endre (1914-1986) festő és grafikus, a modern magyar avantgárd művészet egyik legnagyobb alakja.

A harsány világtól eltérő különös, szelíd hang az övé. A legszörnyűbb időkben is szelíd. A II. világháború előtt Szentendre, Vajda Lajos, Párizs, tanulás és festés, barátságok és tüdőbaj, ami megmentette a legborzalmasabbtól. Eredetileg reklámgrafikusnak készült, 1945-ben az Európai Iskola – céljuk a közép-kelet-európai művészet nyugat-európaihoz való kapcsolása – alapító tagja, 1948-ban részt vesz Párizsban a szürrealista világkiállításon, s ezekért itthon a tiltott kategóriába került. Ami azt jelentette, hogy nem kapott művészetéhez eszközöket, festéket, vásznat, rajzszenet és nem állíthatott ki.

Az 1956-ig tartott időszak sem telt alkotás nélkül. Amit lehetett, az tette. Élete végéig műveit meghatározták a szentendrei művészeti gyökerek, a visszatérő motívumok a magyar népi művészet elemei, a fantázialények, az álomszerű figurák és organikus formák. Műveinek elkészítésekor nemcsak vásznat használt, de mindenféle talált tárgyat, eszközt, ebből készített kollázsokat objekteket.

„Mindenek éreztem az átmeneti, ideiglenes voltát. Végül is 1953-ban mindez olyan mély válsággá szélesedett, s a teljes lehetetlenülés állapota következett, amikor már mindenfajta folytatási lehetőség érvénytelenné vált, csapkodtam, mint egy szárazra dobott hal. (….) A megoldást az 1954-es esztendő hozta számomra, a már ismert sárospataki időszak, amikor Bródy Verától kölcsönkaptam azt a sváb, szász és egyéb német népviseleteket ábrázoló könyvet. (Retzlaff: Deutsche Bauerntrachten. Berlin,1934). Ebből elkezdtem azután formákat és figurákat kirajzolni, és akkor éreztem, hogy itt valami megindult. Teljes tudatossággal alkalmaztam ekkor a ’szimultanista transzparens’ módszer, amelyet Vajda Lajos munkált ki” (Román József: Bálint Endre. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata.1980.).