Baksai József kiállítása a Faur Zsófi Galériában
A cím az időre utal, amit kétségbeesetten próbálunk megragadni, de csak így, a művészet által lehet. Baksai mindig meglepetés. Más arcát mutatná grafikáiban, mint festményeiben?
fotó: Józsa Ágnes
Aligha. Ha zene lenne, akkor azt mondanám más hangnemben, ritmusvilággal, de mindig hitelesen szól. A szelíden szemlélődő, de a legindulatosabb néző is egyhamar Baksai hatása alá kerül. Sokféle kulturális gazdagság motoszkál műveiben. Míg a grafikáin a visszafogott finom vonalak és a pasztell árnyalatok közvetítik a gondolatiságot, addig ugyanezt festményeinek egy részén a több rétegű, expresszív ecsetvonások színei teszik meg. A vaskos festékcsomók rusztikus ereje mégsem vad.
A Faur Zsófi Galériában a nagy méretű képek kis méretű festményekkel váltakoznak.
Baksai festészetében a meztelenség ábrázolása nem új, de ahogy az évek múlnak a kezdeti ártatlanság, tisztaság egyre komorabb és változatosabb alakot ölt. A nagy méretű (200X100 cm) állóképeken, a majd ember méretű Giacometti szobrokat idéző rücskös, emberformák majdnem monokróm háttér előtt meztelenül és kiszolgáltatottan állnak. Elveszetten az egyedülvalóságban helyezkednek el, nem lehet tudni, hogy közelednek vagy távolodnak a nézőtől. Mindegyik alak tartása más, némelyik az öntudat pózában, mások a bizonytalanság kétségbeesettségében és egyedül vannak. Különböző hátterek előtt rajzolódnak ki az alakok. Sehol sincs kapaszkodója a befogadónak, mert nincs múlt és nincs jövő, nincs kontinuitás, csak a jelen van, a más és más arcával. Vonásaikon a félelem és a szorongás, valamint kétségbeesett bizonytalansága.
Az álló alakok sorától elkülönül az Út című kép, amelyen – ahogyan az óvodások szokták kisautójukat tologatni – egy felnőtt játéktankot tol. Arckifejezése egykedvű. A háttér is más, mint a többi képen, monokróm fekete csak egy fényhasáb, mintha ablak lenne, amelyen ide, a mélybe is lejut némi fény. A tehetetlenség drámája játszódik előttünk.
A 200 x100-as méretű állóképek sorát a négyzet alakú, egészen más hangulatú vastag festéknyomos olajképek sora váltja. Egészen más, mert szerethetőbb világba csöppenünk. Vaszary János készített hasonló hangulatú életképeket. Az egyiken mintha két alak beszélgetne. A másikon egy férfi ajtókeretnek dőlve áll, aztán talán a Zsámbéki Romtemplomot látjuk, de lehet, hogy a Notre-Dame székesegyház az. Az egyik képen a hold ezüst fényében a fodrozódó vízen vitorla látszik. Csupa sejtelmes motívum, mindegyiken a mögöttest kell kutatnunk. Más a hely, más az idő, a hangulat, de az expresszív festékhasználatnak köszönhetően az élet szeretetének keresése lesz lényeges.
Baksai József kiállítása a Faur Zsófi Galériában május 30-ig tekinthető meg.
