Abszolút szépség, Vörös horizont / Ludwig Múzeum
„Pygmalionok galerijeként vizslatják a múzeumokat, túrják a könyvtárakat, száguldoznak a stadionokban, kókadoznak a színházakban. Keresik a szépséget. Szépségből pedig sok van”.
Nazarenko, Tatjana Grigorjevna: Reklám és információ, 1983, A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteménye, fotó: Rosta József © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
Igen, nem a spájzban, hanem a Ludwig Múzeumban, ahol is láthatjuk az orosz képzőművészek alkotásait. Tavasszal nyílt a Vörös horizont, az orosz és ex-szovjet művek a Ludwig Múzeum gyűjteményében című kiállítás.
Amelynek az az érdekessége, hogy egyáltalán láthatjuk. Az úgynevezett szocializmus ideje alatt arról, hogy van színház-, film- és zeneművészetük, no meg irodalmuk, az érdeklődőnek lehetett fogalma. Amit teljes homály fedett, az a kortárs képzőművészet. A kulturális barátság valahogy erre nem vonatkozott. A nyugati művészetre nagyobb rálátásunk lehetett. Tudhattunk a Velencei Biennálékról, a Kasseli Documentákról, és jelentkeztek olyan művészek – például Maurer Dóra –, akik nyitottak voltak a nemzetközi megmérettetésre is. De hogy a megbonthatatlan és örök barátnál milyen a valós képzőművészeti élet, arról fogalmunk nem lehetett. A Ludwig házaspár úttörő szerepet vállalt abban, hogy közvetítsen Kelet és Nyugat között, s abban is, hogy felfigyelt rájuk és vásárolt az úgynevezett posztsztálinista művészek alkotásai közül. Mások nem tették ezt. Őket Vlagyimir Szemjonov, a Szovjetunió németországi nagykövete – maga is gyűjtő – segítette.
Alekszandr Nyikolajevics Petrov: Repülőtér (diptichon), 1983, olaj, vászon, 2 db 114 x 92,5 cm, fotó: Rosta József © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
Az évek során Peter Ludwig több mint ezer kortárs orosz műtárgyat vásárolt meg, melyekből több kiállítást is rendeztek a nyolcvanas évek elején. Az 1986-ban megnyílt új kölni Ludwig Múzeum vállalkozott 1988-ban az anyag első átfogó bemutatására, „Szovjet művészet ma” címmel. A budapesti Ludwig Múzeumba az 1989-es alapításakor ajándékként, illetve 1991-ben tartós letétként került mintegy negyven orosz-szovjet műtárgy. Ezt egészíti ki néhány olyan mű, amelyet a kilencvenes évek végén, illetve a kétezres években vásárolt meg a múzeum.
Néray Katalin a budapesti Ludwig Múzeum első igazgatója, aki nagyon sokat tett a honi kortárs művészet nemzetközi kitekintésének megsegítéséért. 1989-ben nagy sikerű kiállítást rendezett Művészet és forradalom címmel – akkor még a Műcsarnokban, melynek igazgatója volt –, ekkor 1910-től 1932-ig ismerhettük meg az orosz-szovjet művészetet, vagyis a klasszikus avantgárdot. Az azt követő évtizedekben egy ideig irányadó volt a szovjet szocialista realizmus, de hogy a zsdanovi kultúrpolitika után mi történt, arról nem lehetett fogalmunk. Azt tudtuk, itthon is ez volt a gyakorlat, hogy a „hivatalos” művész állami megrendelést és kiállítási támogatást kapott, műveit a Képcsarnok forgalmazta. A „nem hivatalos” pedig dolgozott, ahogy tudott. Volt ugye a támogatott, a tűrt és a tiltott.
Jurij Leiderman: Megszületett, vidám, meghalt, 295 × 283 × 2,5 cm, 1989. Fotó: Rosta József © Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
Ezért is izgalmas a Vörös horizont című kiállítás, mert sejteti a Ludwig-házaspár által megvásárolt műveken keresztül, hogy milyen művek születhettek azokban az években. A gyűjtemény egy része a realizmus különböző – szigorú stílus, fotórealizmus, expresszív realizmus, szürrealizmus – alakváltozatait vonultatja fel, melyek többnyire a hivatalos művészet kategóriájába sorolhatók, ugyanakkor szellemiségüket tekintve nem minden esetben tartoznak ide. A másik csoportot a geometrikus irányzatok, ill. a moszkvai konceptualizmus mára legendás képviselői (Vlagyimir Jankilevszkij, Dmitrij Prigov) alkotják. A szerteágazó, sokféle stílusú anyagot nem irányzatok szerint vagy kronologikus rendben, hanem tematikus csoportokban mutatják be, így többek között olyan témák kerülnek elő, mint „a munkás”, az „Isten”, „az emlékezet” vagy az „arányok”. Mindenféleképpen izgalmas látnivaló. Egy igaz „más” világ. A budapesti Ludwig Múzeum gyűjteményében fellelhető, negyvenkét műves kollekcióból álló kiállítást Farkas Viola tervezte.
*
A Ludwig Múzeum másik, orosz művészetet bemutató kiállítása az Abszolút szépség amely a szentpétervári Új akadémizmus művészetét mutatja be. Ha létezik békeharc, akkor miért ne létezhetne az új akadémizmus abban az országban, amelyben száz évvel ezelőtt az igazi avantgárd megszületett; Kandinszkij munkásságával: mivel minden tárgynak, így a színeknek is belső rezgése van, a szín ezért közvetlenül hat a nézőre. „Általában a szín olyan erő, mely közvetlenül hat a lélekre. A szín a billentyűzet, a szemek a kalapácsok, a lélek a zongora a húrokkal. A művész a kéz, amely játszik. Megérinti az egyik vagy másik billentyűt, és megrezegteti a lelket”. Malevics szuprematizmusával: a tiszta színek és geometriai formák nem eszközei valaminek a kifejezésére, hanem maguk a tartalmak is. Nem leképeznek valamit, hanem a nézőt saját érzéseinek és gondolatainak kibontakozására serkentik. „Az vagy, amit a képben látsz, a mű az, amit te látsz benne”! – ezzel teljesen megváltoztatta a közönség és a művészet viszonyát.
Viktor Kuznyecov – Oleg Maslov: Homérosz diadala, 1999. Vetítés (olaj, vászon) 320 х 530 cm. Vladimir Antonichuk Gyűjtemény, Moszkva
Majd száz évre rá 1985-ben Timur Novikov megfogalmazta az Új Művészeti Akadémia koncepcióját, amely az akkori kulturális közeggel szemben, a klasszikus szépségideált helyezte a középpontba. A csoportosuláshoz tartozó művészek úgy vélték, hogy a művészet ebben a formában nem kritika, hanem tiszta, energikus, örömteli képek alkotása.
Olga Tobreluts: Aphrodité, a „Modellek” sorozatból, 1996. Laminált nyomat, 150 x 100 cm. A művész gyűjteményéből
Vallják: „Pygmalionok galerijeként vizslatják a múzeumokat, túrják a könyvtárakat, száguldoznak a stadionokban, kókadoznak a színházakban. Keresik a szépséget. Szépségből pedig sok van”.
Hát, igen. Kinek-kinek ízlése szerint.
Mindenféleképpen izgalmas és különleges az élmény. Új világra nyit.
Viktor Kuznyecov – Oleg Maslov: Homérosz diadala, 1999. Vetítés (olaj, vászon) 320 х 530 cm. Vladimir Antonichuk Gyűjtemény, Moszkva
Vörös horizont. Orosz és ex-szovjet művek a Ludwig Múzeum Gyűjteményében
2015. június 5 – 2015. szeptember 6.
Abszolút szépség – Szentpétervári új akadémizmus
2015. július 10 – 2015. szeptember 13.
Alexeit Belyaev-Gintov: Pax Russika, 1999. Textil, nyomat, 155 х 105,5 cm. A Novikov család és az Új Szépművészeti Akadémia Múzeumának gyűjteménye
