Az elfelejtett gróf

|

Gróf Batthyány Gyula kiállítása a Kieselbach Galériában

 Legjobb képei a húszas, harmincas években születtek, ekkor alakul ki saját eklektikája – túldíszített tömegjelenetei, nőfiguráinak divatlapszerű, színekben visszafogott – zombis – karaktere, és itt jelennek meg a fekete modellek.

Kalapos nők (857x1140)

Kalapos nők

Egy elfelejtett, a művészettörténetből évtizedekre törölt festő, gróf Batthyány Gyula képeiből nyílt kiállítás a Kieselbach Galériában. (Képek egy letűnt világból, nyitva 2015. március 17-től április 16-ig.)
Kieselbach Tamás régóta kutatja, vásárolja a gróf képeit. (Először 2007-ben jelentetett meg egy kisebb gyűjteményt műveiből.) A mostani tárlat tetemes kutatómunka eredményeképp száznál több festményt mutat be.

Kieselbach és Molnos Péter (a kiállítás kurátora, a katalógus-album írója, szerkesztője) a szemétből vagy a föld alól bányászta ki a penészes festményroncsokat – innen startoltak, a kiállítás csak komoly restauráló munka után jöhetett létre. Mert a grófról és festészetéről sokáig csak kevesen tudtak, a felszabadulás után, hivatalosan, nem létezett: hiába volt az első magyar felelős miniszterelnök unokája – mivel főúr volt, később inconnu lett – nem kellett senkinek. 1953-ban jött a fekete autó, félig agyonverték és éveket ült Márianosztrán, majd szabadulása után, nincstelenül, tiszttartójánál, Polgárdiban fejezte be életét, 1959-ben. Később meg nem fért bele a kánonba, maradt a felejtőben.

Batthyánynak mániája volt a festés, 1907-től tanulta a „szakmát”, Pesten, Münchenben és Párizsban, de már a húszas évek elején kiállító művész lett (az Ernst Múzeumban valamint külföldön). Az a furcsaság, hogy a festést környezete, s talán ő maga is hobbinak vette, mert a műtermen kívül élte az arisztokraták estélyes, lovaspólós, derbys életét. A főúri világ asszonyait láthatod itt a Kieselbachban is, soványan, blazírt szemekkel, fantasztikus stylist-munkával dekorált fejekkel. A jó társaságban divatba is jött, sorban álltak nála arcképet csináltatni. Ő meg ahol járt – színház, cirkusz, vacsorák, hajóút, mediterráneum – témákat gyűjtött: mondanám, hogy dokumentálta hogyan éltek.

Caroussel (1000x1140)

Caroussel

Igen ám, de egyszer csak megjelentek nála ugyanezek a témák némileg kritikusabb lerakásban. Ha jobban megnézed e hölgyek némelyikét – ezek inkább zombik, nem élő, eleven asszonyok. Igaz, Batthyány kettős modorában felrakva: akár divatlapok tudósításának is tűnhetnek a ruháik, miközben – ha figyelsz – élettelen bábukat látsz. Erre utalnak az „arc és maszk” téma különböző variációi. (Lásd Egy színésznő öt arca, vagy Maszkok és arcok című képeit.) Vagyis a festő tudta, hogy e hölgyek-urak világában az arc – valójában maszk, és hogy a gyönyörű nők voltaképp bábuk, arc és karakter nélkül.

Arcok és álarcok1934

Arcok és álarcok

Leleplezőek ezek a képek. Ugyanilyen kétértelműek a „társasági élet” pillanatképei. A vacsoravendégek torz arcai, egyikük teli pofára zabál – groteszk a kép, majdnem karikatúra: ez is a gróf, ahogy ő látta főúri környezetét. Kétféle látásmód. Az egyikben örömifjú, a másikban depresszió űzte boldogtalan.

Konyvborító

Persze csak feltételezem a depressziót: a fennmaradt dokumentumok, a Színházi Élet, az idézetek – melyeket az album tett közzé – világfiról vallanak. De homoszexuális volt, és AKKOR ez még nem volt szalonképes. (Büntetendő cselekmény volt 1960-ig…) Az arszlán és az űzött vad találkozása. Talán innen a látásmód kettőssége: amit nem lehetett könnyű átélni. A világfi, a gazdag főúr együtt táncol e körben, aztán vált, és művészként, sőt lenézett „melegként” más világot teremt: sorsának. Ezt a kettősségét nehéz lehetett megélni. Megfesteni tán könnyebb. Nem levegőbe beszélek, számomra a kiállítás egyik mesterdarabja – Szent Sebestyén – ennek a habitusnak fájdalmas dokumentuma. A „melegek” szentjét nő-férfiként, legalábbis női frizurában, csipkékkel díszített nyilakkal festi meg – arcán fájdalomtól eltorzult mosollyal. Önkínzó vallomás, ha úgy tetszik. Mellesleg tán az első volt, aki nyíltan vállalta másságát – de meg is bűnhődött érte. (Képzelheted milyen sors várt rá az ’50-es évek börtönében. De a jó társaság egy része is elutasította – művészete szexmániás, maga a fertő – írták róla a konzervatív kritikusok.

Fekvő akt (1140x681)

Fekvő akt

Legjobb képei a húszas, harmincas években születtek, akkor alakul ki saját eklektikája – túldíszített tömegjelenetei, nőfiguráinak divatlapszerű, színekben visszafogott – zombis – karaktere, és itt jelennek meg a fekete modellek. (Lásd például a Fekete akt lakkcipőben és a Fekete akt függőágyban című képeit – a tartás, a fehér háttér, a tér nélküli test excentrikus bemutatása kora botránya lehetett.) Itt már kinőtt az iskolákból, Párizs hatásából, netán Vaszaryból. Már nem akar senkit követni. Utazásbeli képein a földszínek, zsúfolt struktúrák jelennek meg (Szerb szerzetesnők), sivatagbéli, tárgyaktól mentes színstruktúrák (Tájkép híddal) – előrefutva a modernek mellé. Igaz, sohasem lett avantgárd festő – nem is akart az lenni, inkább eljátszott a modern elágazásaival – ha nem lenne lejáratott a jelző: a posztmodernnel – dolgozott populárissal, vulgárissal, karikatúrával, de közben mégis ott maradt az expresszionizmus bűvkörében, Bortnyik reklámjaitól kéznyújtásnyira. És rejtett pesszimizmusával – ami a negyvenes évek felé eltöltötte. Tudta, mi következik. Bár hogy a felszab. után mi vár rá, nem is sejthette.

A kiállítás és az album: újrafelfedezés és helyrerakás. A szűkkeblű kánon korrektúrája. És különlegesség.

11071080_808608369233928_1075075221885363214_n (960x720)

E hölgyek-urak világában az arc – valójában maszk, és a gyönyörű nők voltaképp bábuk, arc és karakter nélkül.

Gróf Batthyány Gyula – képek egy eltűnt világból.

Kiállítás és album, Kieselbach Galéria és Aukciósház. A kiállítás kurátora és az album szerkesztője: Molnos Péter. Nyitva: 2015. március 17-től április 16-ig.

CÍMKÉK: