Plakátok a múlt századforduló idejéből
A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészi Hetek keretében a Magyar Nemzeti Galériában Az élet művészete. Szecessziós plakátművészet és tárgykultúra Magyarországon 1895-1914 címmel nyílt tárlat.
fotó: Józsa Ágnes
A kiállítás nemzetközi kontextusban mutatja be a plakátműfaj fejlődését. A hazai kiválóságokon kívül a műfaj legnagyobbjai, többek között Alphonse Mucha, Gustav Klimt, Henri de Toulouse-Lautrec, Koloman Moser alkotásait láthatjuk. A kiállítás gondolata úgy született, hogy 2022-ben megrendezték a két háború közötti időszak plakátkiállítását Art deco Budapest címmel. Ekkor merült fel, hogy a korábbi korszakot is be lehetne mutatni. A múlt századforduló a magyar plakátművészet aranykora, nagyon erős az a nemzetközi anyag is, amely a hazai közgyűjteményekben fellelhető.
Az első, még historizáló magyar plakát Benczúr Gyula nevéhez fűződik 1885-ben. Az Iparművészeti Múzeumban 1895-ben volt a modern művészetet tematizáló kiállítás. Külföldi plakátművészek szerepeltek ezen, mások mellett franciák, belgák, németek és osztrákok. Itt láthattak az érdeklődők tizennégy magyar alkotást, közöttük Vaszary János munkáját, amely már megfelelt a modernitás igényének.
Az iparosodás fejlődése, a színházak, a mozik, a folyóiratok, valamint a sportesemények népszerűvé válása igényelte a reklámot. A megrendelők – a Kende Bútorgyár, a Parádi Ásványvíz, a Holzer Divatház, általában a könyvkiadás – modernista elvárásai lendületet adtak a művészeti ágnak.
A magyar plakát 1905-re már megtalálja saját hangját. A kor ünnepelt művészei Vaszary, Rippl-Rónai, Ferenczy Károly is készítenek plakátokat, de már jelentkeznek azok az alkotók is, akik a műfajban teljesednek ki. Hazatér Faragó Géza Párizsból, aki Mucha mellett dolgozott. Faragó a mester különleges stílusát saját művészi elképzeléseihez, illetve a magyar közönség elvárásaihoz igazította. Megmaradt a dekoratív rajzos jelleg, de sok honi jellegzetességgel gazdagodott. A magyar plakátnak a kabaré, a humor, a karikatúrák adták az egyediségét. Az előbbiek különböztetik meg minden más ország művészetétől.
Faragó mellett meg kell említeni Bíró Mihályt is. Bíró 1910 körül ért haza londoni tanulmányútjáról. A művész leginkább politikai plakátjairól ismerős, például az 1919. május 1-jére készített kalapácsos vörös alakról. Ebben az időben a Palma gumi cipőtalpat és az Edison Mozgót is reklámozta. Bíró készítette a Nyugat című folyóirat reklámját is.
A kiállítás termeinek színei változatosak. A sárga, a zöld és a kék még jobban kiemeli a vonal és színhatású alkotásokat. A sötétkék háttér az éjszakai életre utal. A női terem, a divat és pipereholmikkal kiegészülve, lilás színű. A tárlat a korszak szecessziós tárgykultúráját is megidézi, így könyveket, folyóiratokat, illetve gyönyörű iparművészeti tárgyakat, bútorokat és kerámiákat láthatunk.
Igazi különlegességek is szemük elé kerülnek, mint például a ritkán kiállított mintalapgyűjtemények. Már a 19. század közepétől divatosak az ornamentika albumok, amelyek a ház és az otthonok díszítését gazdagították. Megtekinthetők oly szecessziós szépségek, mint minták tapétából, csempéből és textilből. Láthatunk, például bécsi mintalap-gyűjteményt Koloman Mosertől és Julius Klingertől.
Ez a korszak nagyon sokáig határozta meg a vizuális kultúrát, hatása még az első világháborús plakátokon is érződik. Az avantgárd térnyerésével ez a művészet is jelentősen változott. A Bauhaust leszármaztathatjuk a szecesszióból, mivel mindkettő az összművészeti felfogásra és a funkcionalizmusra épít, ám mindezt teljesen más látványnyelvvel teszi.
Az élet művészete. Szecessziós plakátművészet és tárgykultúra Magyarországon (1895-1914). Kurátor: Katona Anikó. Megtekinthető 2025. október 5-ig a Magyar Nemzeti Galériában.
