Tamara Łempicka
„Az élet utazás.
Csak a legszükségesebbeket csomagold el,
mert helyet kell adnod annak,
amit majd az út közben gyűjtesz”
Erőteljes formák, izgalmas színek, csupa dinamika és életerő. Ez az Az Art deco, a kifejezés art decoratif (díszítőművészet) lerövidítése. Az első világháború utáni társadalmi forrongásban, nagyot változott a világ: forradalmak és elszegényedés és az új világ újat akarása. Hogy választhatna más világot magának a az arisztokrata családból származó, 1898-ban született Tamara de Lempicka (akkoriban Maria Górska)?!
Szentpétervárott ismerkedett meg egy férfival, s elhatározta, hogy felesége lesz, ekkor tizenhat éves volt. 1917-ben kitört a nagy októberi forradalom, férjét letartóztatták, de sikerült megmenekülniük és Párizsba szöktek. Semmilyük sem maradt, de Tamara elhatározta, hogy Párizs leghíresebb festője lesz, és minden eladott képért gyémántkarkötőt vesz magának.
Megtanult festeni, tanulmányaiban gyorsan haladt , a kubizmus és a keresztény szimbolizmus volt rá hatással. Az elsők között festett art deco képeket, összekapcsolva a modernizmust a kubizmussal. Zajos társadalmi élete, s remek üzleti érzéke segítségével a párizsi elit, az avantgárd művészvilág kedvelt alakjává vált. Ő lett az elő nemzetközi viszonylatban is sikeres művész. A legjobb divattervezők küldték el a ruháikat, amelyeket a megnyitókon viselt. Első nagy kiállítására 1925-ben, Milanóban került sor Emmanuele Castelbarco gróf támogatásával. Világpolgár volt, de hangsúlyozta lengyelségét.
Kétszer is ellátogatott Lengyelországba. A magyar Kuffner Raoul 1928 óta pártfogolta, s akivel 1933-ban házasodott össze. Vele költözött a Amerikába is, Hollyvoodba, ahol King Vidor villájában éltek. A II. világháború alatt bekapcsolódott a leigázott Lengyelország megsegítésébe, a lengyelek ügyét felkaroló nőknek egyeruhát varrt. „Még önkénteskedni is csak stílusosan tudott”. Élénk színekkel megfestett, nagyvonalú, dekoratív portréi, merész és egyéni aktábrázolásai a tengerentúlon is az egyik legkeresettebb és legismertebb művésszé tették. Munkái, melyekért ma dollármilliókat fizetnek, megtalálhatók múzeumokban, pl. a párizsi Pompidou központban, s magángyűjteményekben, mint például Madonnáé, de van Łempicka képe például Jack Nicholsonnak és Barbra Streisandnak is. Férje halála után világkörüli hajóútra indult, s élete utolsó szakaszában a mexicoi Cuernavacában élt. 1980. március 18-án halt meg, hamvait a Popocatépetl vulkán fölött szórták szét.
A lengyel Kultúrában most az az ő munkáit láthatjuk.
A kiállítást a Lengyel Külügyminisztérium és a Tamara de Lempicka Estate készítette.
Külön köszönet illeti Marisa de Lempickát, a művész dédunokáját, amiért hozzájárult Tamara Lempicka portréjának felhasználásához. A kiállítás február 21-ig tekinthető meg a Lengyel Intézet kiállítótermében (1065- Nagymező u. 15).
