Bibliai jövendölések Dürertől Kondor Béláig – Szépművészeti Múzeum, Grafikai Kiállítótér
Az emberiség története a jó és a gonosz összecsapásainak története is. Mindig majdhogynem a végsőé.
A huszonegyedik század azzal kezdődött, hogy az azték jóslás szerint itt a világvége. És valójában örökösen ez van. Ha nem is várjuk, de félelmeinkkel érezzük közeledtét. Talán azért, mert aki megszületik, annak egyszer véget ér ez a világ. Az Apokalipszis az Újszövetséget lezáró Jelenések könyvének görög címe és szó szerint ’kinyilatkoztatást’ jelent. S mikor máskor, ha nem Domitianus császár uralma alatt, a nagy zsidó- és keresztényüldözések, a vérontások időszakában keletkezett. Természeti csapások, politikai változások idején újra és újra felerősödött a félelem a végső pusztulástól, és mint minden, ez is a művészet nyelvén kapott gazdagon árnyalt kifejezési formát. Kódexek, kárpitok és templomok üvegablakai tanúskodnak erről még a tizenötödik század előttről, aztán a könyvnyomtatás és vele a fametszés, majd a rézmetszés, vagyis a sokszorosítás feltalálása sok művészt ihletett alkotásra.
A jelen kiállításon elsőnek Albrecht Dürer sorozatát láthatjuk 1498-ból. Ez a művészettörténet szerint az a mérföldkő, amikor önálló kifejezőeszközzé vált a fametszés.
Martin Luther reformátor 1522-ben szükségesnek tartotta az Újszövetség új német fordítását ábrákkal gazdagítani, s erre idősebb Lucas Cranachot kérte fel. Az ő alkotásaiból is láthatunk párat. Ahogy Jean Duvet francia grafikusművész világvég-látomásainak 1555 körül készített rézmetszeteiből is. Az alkotások közül tizenkilenc tekinthető meg. Odilon Redon szimbolista művész litográfiáin a szövegre utaló alakok vagy motívumok jelennek meg. Az apokalipszis nemcsak transzcendens. A történelem a XX. század közepén is jelentős végzet-élményekkel szolgált. Erről a tragikus sorsú Kondor Béla monotípiái és Csohány Kálmán rézkarcai tanúskodnak.
A grafikai gyűjtemény kiállításai mindig különös élményt nyújtanak.
Kurátor: Bodnár Szilvia a Gyűjtemény művészettörténésze.
