Szecessziós kiállítással nyílt meg újra a Ráth György-villa
A mi szecessziónk. Igen, van olyan, nem is akármilyen.
A szerző felvételei
Barcelonának Antonio Gaudi, Brüsszelnek Victor Horta, nekünk Lechner Ödönünk volt. A XIX. század második felében és a századfordulón együtt lélegeztünk Európával. Igény volt az emberi méltóság megfelelő környezetben való megjelenítésére is. Az Iparművészeti Múzeumot 1872-ben alapították. (Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint épült, múzeum, iskola és könyvtár céljaira, megnyílt 1896-ben.) Ráth György (1828-1905) – végzettsége szerint jogász – tevékenyen részt vállalt az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum szervezésében, amelynek 1881-től első igazgatója, majd a múzeum átadása után első főigazgatója lett. Megteremtette az intézmény szervezeti önállóságát, megvetette a tudományos kutatás és a feldolgozás alapjait és szervezte a kiállításokat. Irányítása alatt a honi műipar sikerrel mutatkozott be határon belül is kívül, így az 1900-as Párizsi Világkiállításon is. Nemcsak felelősen gondozta, szerette a művészetet, de gyűjtötte is. Villát vásárolt 1901-ben (eladta ezért többek között a Tájkép obeliszkkel című, Rembrandtnak tulajdonított festményt, amelyet a művész egyik tanítványa, Govaert Flick festett, s amelyet 1990-ben elloptak a bostoni Isabella Stewart Gardner Múzeumból). Az épületet Györgyi Géza alakította át gyönyörű külső és belső kiképzéssel. A legváltozatosabb anyagokat használták fel, a fától, a kárpittól a mozaikig. Az ólomkeretes, díszes, figurás-virágos ablakok Róth Miksa nevéhez fűződnek. Ráth György halála után – akaratának megfelelően – az épület és a gyűjtemény az Iparművészeti Múzeumhoz került, s évtizedekig működött nyilvános múzeumként. 1948-ban a gyűjteményt más múzeumok anyagával összevonták, s az épületben pedig Kína művészetét mutatták be.
Szeptember 14-től a Ráth-villa újra a közönségé. Igyekeztek úgy berendezni a felújítás alatt álló Iparművészeti Múzeum anyagából, hogy lehetőleg a legteljesebb képet adhassa az egykori lakójáról, életmódjáról, környezetéről. A bejárattól felvezető lépcső korlátja Jungfer Gyula alkotása, az egykori képtár kabinetszekrényét és az ebédlő étkezőgarnitúráját Schickedanz Albert tervezte, s a neves angol művész, Walter Crane díszedénye ékesíti. A falakon gyönyörű kárpitok sora (köztük Rippl-Rónai Józseftől a Vörös ruhás nő), festmények, és ahol csak lehetőség nyílt, kerámiák.
A helyszín lehetőséget ad arra, hogy az Iparművészeti Múzeum gazdag anyagából a kor legváltozatosabb, legigényesebb lakberendezési tárgyait kiválasszák, elrendezzék és természetesen sok-sok kerámia- és üvegtárgyat – köztük számos, szemet gyönyörködtető Zsolnayt is – elhelyezzenek, mintegy hatszázat.
A Ráth György-villa gyönyörű helyszíne az Iparművészeti Múzeum gazdag szecessziós anyagának. A mi szecessziónk az épület állandó kiállításaként nyílt meg.
A mi szecessziónk. Az Iparművészeti Múzeum szecessziós gyűjteménye a Ráth György-villában.
A kiállítás kurátora Horváth Hilda, társkurátor Pandur Ildikó, a kiállítás látványtervezője Somlai Tibor
