Kereskedelem, vendéglátás, zsidóság

|

A handlétól a grand caféig – A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállítása

A különböző családokból származó, eltérő személyiségű és hivatású emberek sikertörténetében egyetlen közös dolgot kell kiemelnem, a zsidó származásuk után. Az pedig nem más, mint a kitartó és minőségorientált munka, amely generációkon át meghozta gyümölcsét.

A magyarországi zsidóságot polgári jogaikban egyenjogúsító 1867. évi törvény után hazánk zsidósága a gyorsan fejlődő országgal együtt gyarapodott. Számuk ugrásszerűen megnőtt a kisebb-nagyobb kereskedők és vendéglátósok körében is. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállítása a dualizmus boldog békeéveinek világába repít vissza. A tárlat bemutatja azokat a Magyarországon élő zsidó személyiségeket, akiknek többek között Budapest világvárossá válását is köszönheti.  A mezőgazdaságban, a kereskedelemben és a kávéházak újragondolásában is nagy szerepet játszanak a zsidó származású szakemberek, üzletemberek, vállalkozók, akik ma is ismert kávézókkal ajándékozták meg Budapest kulturális életét.

Mauthner Ödön a magtermény-kereskedő

Mauthner Ödön neve a századfordulón világszerte ismert volt, Magyarországon ő foglalkozott először vetőmag-nemesítéssel és termesztéssel. Kiváló eredményei pár éven belül meghozták számára a nemzetközi elismerést is. 1876-ban alapította vállalkozását Mauthner Ödön Magtermény-kereskedő néven, üzlete a Koronaherceg – a mai Petőfi Sándor – utcában volt. Először gabonamagvakkal kereskedett, majd takarmánymagvak nemesítésével és árusításával foglalkozott. A cég hetvenéves fennállása alatt fokozatosan bővítette profilját. Pár éven belül megkerülhetetlen szaktekintéllyé vált a mezőgazdaságban nemzetközi szinten is, az ipari és a világkiállításokon is sorra arany érmeket kapott.

A szerző felvételei

A Steuer család, azaz a kávés dinasztia

A Steuer család Budapest egyik legjelentősebb kávés dinasztiája volt az 1880-as években. A fővárosba került testvérpár fiatalabb tagja, Sándor vezette a Múzeum körúton a Fiume kávéházat, majd a megnyitástól 1894-től hét éven át a New York kávéházat. Bátyja, Gyula egy bécsi kávéházban tanulta ki a szakmát, majd a pesti Európa Szálló kávéházában főpincérkedett. 1888-ban pedig megnyitotta az Abbázia kávéházat. Az Oktogon óriása a kor Budapestjének legnagyobb és legfényesebb kávéháza volt. Hírnevét nem csak modernnek számító berendezésével nyerte el, hanem Steuer Gyula tudatosan kitűnő atmoszférát teremtett ahhoz, hogy a kávéház találkozási fórummá is váljon. A hely művészek, képviselők és vezető politikusok törzshelye lett. A kávéház büszkélkedhetett az ország legnagyobb tükreivel, ónix-márvány asztalai, elegáns enteriőrje, délszaki növényei, a pincérek formabontó, modern megjelenése a Monarchia egészében ismertté tette. Steuer Gyula nézete szerint a kávéház egyedisége abban is megnyilvánult, hogy a vendégek beszélgetését nem zavarta zene. Az Abbázia talán leghíresebb törzsvendége a kor jónevű politikusa, Vázsonyi Vilmos volt, de rendszeresen betért ide Eötvös Károly is, aki ez idő tájt világhírnévre szert tett ügyvéddé vált. Ismertséget a tiszaeszlári per hozott számára, ahol sikeresen védte az emberöléssel vádolt zsidókat.

Goldberger Sámuel, aki megteremtette az első bevásárlóközpontot

Goldberger Sámuel Gottlieb szegény családban született 1866-ban. Édesapja vaksága miatt korán, már tizenhárom éves korától dolgoznia kellett. 1892-ben vette feleségül a nála egy évvel fiatalabb Winter Antóniát, akivel hat gyermeket neveltek fel. Ugyanebben az évben nyitotta meg első áruházát a budapesti Rákóczi út 38. szám alatti épület földszintjén és első emeletén. A Párisi Nagy Áruház akkor a legmodernebb kereskedelmi egység volt a városban. Az a fajta megoldás, hogy egy épületen belül a vásárló az élelmiszertől kezdve a divatárun át a háztartási eszközig mindent megvásárolhat, teljesen újszerű volt. 1908-ban megvásárolták az Andrássy út egyik legismertebb épületét, a volt Terézvárosi kaszinó palotáját. Ezt – az épület dísztermének meghagyásával – lebontatták, és helyén építették fel Európa egyik legmodernebb áruházát, az új Párisi Nagy Áruházat. A vasbetonvázas, szecessziós épületet rendkívül modern gépészettel és automata tűzoltórendszerrel egészítették ki. Az ünnepélyes megnyitást 1911. február 3-án tartották a kereskedelmi miniszter jelenlétében.  Közel ezer, összesen nyolcszázhat embernek adott munkát az áruház.

Harsányi Adolf és Rezső, akik elhozták New Yorkot Budapestre

A világ legszebb kávéháza a New York Biztosító Társaság székháznak földszintjén működött – és működik mind a mai napig – a budapesti Erzsébet körúton. A kor neves építőművészei által tervezett pazar enteriőr persze nem lehetett volna önmagában sikeres a jó üzemeltetés nélkül. Az 1894-ben megnyitott kávéházat Steuer Sándor bérelte és vezette. Ő annak a Steuer Gyulának a testvére, aki sikerrel vitte a város legnagyobb kávéházát, a már említett Abbáziát. 1901-től viszont már a Hirsch testvérek vezették a New Yorkot, ami ez idő tájt vált fogalommá városszerte. A három évvel később Harsányira magyarosított családban Rezső kávés szakmabeli végzettséget is szerzett. Az óriási forgalmat bonyolító asztalok körül mindennapos vendég volt a kor író- és költővilága, akiknek a Harsányi testvérek igyekeztek mindenben kedvükben járni. Városi legendák szóltak a számukra a pincében fenntartott hordószámnyi tintáról, a kutyanyelvről, egy hosszúkás kéziratpapírról, amelyeken ki tudja hány irodalmi alkotás nyers változata született meg. Szép Ernő, Krúdy Gyula, Heltai Jenő mindennapos vendégek voltak a kávéházban, akik persze egyben jó reklámarcai is lettek a helynek, hisz az átlagpolgárnak már csak azért is megérte betérni ide, hogy elmondhassa, kinek a szomszédságában kávézott. Harsányiék nagyvonalúságát támasztotta alá, hogy a fent említett Párisi Nagy Áruház 1903-as leégése után havonta egy-egy ott dolgozó család ingyen étkeztetését vállalták. Szintén emberbaráti jóindulatból alkalmaztak egy lecsúszott arisztokratát, akit a vendégek csak főúrnak szólítottak. Ebből a történetéből született meg a „Fizetek főúr!” szállóige is. A Harsányi testvérpár 1913-ben megvált a vendéglátóhelytől, ami ezután pár éves hanyatlásnak indult, hogy később az 1920-as években újra fénykorát élhesse.

A több egymástól különböző személyiségű és hivatású zsidó ember sikertörténetében egyetlen közös dolgot ki kell emelnem. Sikereik minden esetben a kitartó és minőségorientált munkájuk gyümölcse.

A fent említett személyiségek és történetek csak apró töredékét képezik az átfogó kiállításnak, mely bemutatja  a város háború előtti kereskedelmének és vendéglátásának zsidó kézben lévő szegmensét.

A kiállításon több megmaradt tárgyi emlék is helyet kapott, ilyenek például a New York kávéház ital- és étlapjai, valamint az asztal kötelező kelléként megjelenő kutyanyelvek, melyeket itt használtak először annak érdekében, hogy a papír nélkül maradt írók, költők is leírhassák gondolataikat.

A Párisi Nagy Áruház katalógusa mellett, az alapítók otthon készült családi videóit vetítik a falra. Ezáltal még közelebb érezhetjük magunkhoz az egykori kereskedőket, akik a legnagyobb sikerekben is megmaradtak azoknak az egyszerű, egymást őszintén szerető, ám a munkájukban elszánt és precíz embereknek, akik a kezdetekkor voltak.

A handlétól a grand caféig. Zsidók az 1867 és 1918 közötti magyar kereskedelemben és vendéglátásban

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállítása

A kiállítás 2019. február 3-ig tekinthető meg

CÍMKÉK: