A biedermeier otthonai
A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria kiállításáról
Nem volt kor még távolabb a biedermeiertől, mint jelenünk. Az akkori időkre az angol és a francia forradalom megreccsentette az arisztokráciát, s az iparosodással egy más világ keresett magának formát még Közép-Európában is. A gazdaság megújítói pénzhez jutottak itt is és honnan máshonnan vehettek volna mintát az életmódhoz, környezethez, mint az arisztokráciától. Megszületett a biedermeier mint tárgykultúra, amelyet az igényesség és a minőségre törekvés formált.
A Szépművészeti Múzeumban Biedermeier mindennapok, művészet és polgárosodás a 19. századi Magyarországon (1815-1967) címmel nyílt kiállítás (február 9-ig)
A kiállítás aktualitásáról dr. Vígh Annamáriát, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettesét kérdeztük:
dr. Vígh Annamária: A Biedermeier korszak bemutatása hosszú idő óta nem volt napirenden. Utoljára 1938 -ban volt átfogó és átgondolt, a tárgykultúrát bemutató kiállítás. Nyilvánvalóan, a mai kor egy egészen más igényt formál egy korszak, egy stílus bemutatására. Háromszáz tárgy jelenik meg a kiállításban, háromszáz különböző mű, a képző- és iparművészet területeiről, vitrintárgyak, használati tárgyak, ruhák, viseletek és döntő többségben portrék, tablóképek, amelyek elénk hozzák a reformkor látványvilágát. A legjelentősebb magyar alkotók – Borsos József, Barabás Miklós mellett a legnagyobb osztrák festők: Ferdinand Georg Waldmüller, Josef Danhauser művei is megjelennek. A koncepció nagyon okosan két nagy pillérre épül.
Egyrészt az emberi élet meghatározó fordulópontjait viszi végig a születéstől a halálig és ehhez kapcsolódóan mutatja be a tárgyi anyagot. A vitrinekben nagyon míves kivitelezésben a legnemesebb anyagokból készült használati- és dísztárgyakat látunk. Itt az első, gyerekeknek szóló mesekönyv, Bezeredj Amália Flóri könyve (1840). Másrészt pedig a háttérből ez a kiállítás nagyon finoman jelzi azt is, hogy a magyar történelem és az európai történelem meghatározó korszakáról beszélünk , Hiszen a polgári társadalom megszületésének időszakát éljük Magyarországon. Bár a biedermeier művészet nem a közéleti embert helyezi a középpontba, de mégis, a művészet mögött a magyar művészet megszületésének a legfontosabb pillanataiban vagyunk.
Lányok bál után
Születőben a kávéházi kultúra, bokrosodik a magyar képzőművészet és tárgykultúra, miközben eléggé meghatározó történelmi események is zajlanak, gondoljunk csak az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra és az utána következő megtorlásra. Itt az utolsó teremben, szinte csak jelzésszerűen utalnak rá. Ez tudatos döntés volt?
Ha a politikatörténet irányába megyünk el, akkor teljesen más tárgyakat kellett volna válogatnunk. Nem olyan régen, a Petőfi évforduló kapcsán számos olyan kiállítást rendeztek, amelyek a szabadságharc képi ábrázolására nagyobb hangsúlyt fektettek. Itt a kurátori koncepció a biedermeiernek azt az oldalát, azt a lényegi megfogalmazását helyezi a középpontba, amely a család, az otthon, az otthon megteremtésének a fontosságát mutatják fel. A gyermekek ezeken a képeken már nem kicsi felnőttek, hanem arckifejezésük, tekintetük a koruknak megfelelő. A házasság, a házastársak ábrázolásában is egy átalakuló értékrend tükröződik, a családi csoportképek, a kirándulás divatja a hétköznapokról szóló életképek a kor jellemző műfajai. Az újszerűség az, ami a mai napig vállalhatóvá teszi ezt a stílust. „
A műtárgyak nagy része hazai – Magyar Nemzeti Múzeum, Budapesti Történeti Múzeum és Iparművészeti Múzeum – és osztrák közgyűjteményekből, többek között a bécsi Belvederéből és a Wien Museumból érkeztek a tárlatra. A kurátor: Prágai Adrienn művészettörténész. Megtekinthető, Magyar Nemzeti Galéria, 2005. február 29-ig.
Biedermeier mindennapok. Művészet és polgárosodás a 19. századi Magyarországon (1815–1867)
A Szépművészeti Múzeum grafikai kiállítóterében is „A portré otthona, az otthon portréja , biedermeier arcképek és enteriőrök kortárs reflexiókkal” címmel láthatunk érdekes bemutatót. A falakon grafikák és festmények a kor legnagyobb mestereiről. Itt is láthatunk Franz és Jacob Alt valamint Barabás Miklós-műveket is. A hetven művet felvonultató tárlat hangulatos rajzokon és akvarelleken érzékelteti a kor igényes tárgykultúráját, ahogy az arisztokrácia lakókörnyezetét az úri osztály követi és igényli. A grafikai gyűjtemény vásárlás útján az elmúlt években Josef Kriehuber (1800-1876) alkotásaival gazdagodott. Az ő művei – mint az új szerzemények bemutatása – jelöli ki a kiállítás magját. A tárlókban pedig a Szépművészeti és az Iparművészeti múzeum tulajdonában levő gyönyörű miniatúrákat – különböző portrék, a kedvesről, a gyermekről, a szeretteikről – nézegethetünk. Ezek nemcsak a kor vitrintárgyai, de ékszerként is viselték őket.
A grafikai gyűjtemény bemutatóit kortárs alkotások is gazdagítják, amelyek reflektálnak, kontextusba hozhatók a történeti művekkel. Itt most Marcus Schinwald osztrák képzőművész – ő portréival – és Zékány Zita lakásbelső-ábrázolásaival találkozhatunk.
Kurátor: Bodor Kata. Megtekinthető: Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjtemény, 2025. március 16-ig.
