Nagybánya 130 – időszaki tárlat a Magyar Nemzeti Galériában
Százharminc éve nagy jelentőségű esemény történt az egész magyar képzőművészet szempontjából. Jelentősége a francia művészek, Barbizoni Iskolájához hasonlítható. Ugyanis ez a művésztelep, illetve az itt alkotó festők, voltak az az alapító nemzedék, akik megváltoztatták a magyar képzőművészet alakulását, és ők voltak azok, akik lefektették a modern, XX. századi művészet alapköveit.
Ferenczy Károly: Október, 1903
A festők, akik létrehozták a művésztelepet szembefordulva az akadémiai hagyományokkal, az akadémiai státusszal, a műtermekből kivonulva a természetben hozták létre alkotásaikat. Ezt nevezzük „plein-air” festésmódnak. De nemcsak stílusukon változtattak. A korábbi történelmi, illetve mitológiai témákat hátrahagyva a természet közvetlen közelségéből inspirálódva festették a képeket.
A törtéthez hozzátartozik, hogy 1886-ban Hollósy Simon létrehozta magániskoláját Münchenben, ahova egyaránt jártak magyar és külföldi művészek is. Ez az iskola nagyon hamar nagy népszerűségre tett szert. Köszönhető volt ez Hollósy modern művészeti eszméinek, tanítási módszereinek, illetve közvetlen és megnyerő személyiségének. Máramaros megye megrendelte 1895-ben Hollósytól Huszt várának tájképét. Ez adta az ötletet, hogy a festményhez szükséges előtanulmányok miatt nyárra az iskola székhelyét ide helyezzék át.
Az iskola korábbi két tanulója, a nagybányai születésű Réti István és a nagybányai lakos Thorma János szorgalmazták, hogy az iskola Nagybányán legyen. Így aztán 1896-ban Hollósy diákjaival és korábbi tanítványaival – az említetteken kívül, Iványi-Grünwald Béla és a már befutott festő, Ferenczy Károly vonatra szállt. A város vezetése örömmel fogadta őket és a nyarat itt töltötték, őszre visszautaztak Münchenbe. A következő nyárra újból visszalátogattak, és ez a történet egészen a II. Világháborúig tartott.
A Galéria kiállítása két teremből áll. Az elsőben az alapító nemzedék tagjainak műveiből válogattak. Hollósy Simon, Iványi-Grünwald Béla, Thorma János, Ferenczy Károly és Réti István alkotásai közül olyanokat, amelyek ezen a helyszínen és abban az időben készültek. Mindegyikre jellemző a táj és az ember egyenlő fontosságú ábrázolása, az élénk színek és a napfény szerepének hangsúlyozása.
Az archív fotók sorozatán láthatjuk a korabeli valót: az első műtermet, a vadgesztenyefákat, a templomot és a házakat, amelyeket a festményekből nagyon jól ismerhetjük.
A második teremben a magyar Vadak alkotásai közül láthatunk néhányat. Ők azok, akik Nagybánya után Párizst is megjárták. Láthatók itt Csók István alkotásai, Glatz Oszkár két nagy méretű képe és Ferenczy Károly fő műve, az Október című kép. Itt a napernyő félárnyékában álló magányos alak, az asztalon a gyümölcsök, háttérben a még friss zöldben pompázó fák az ember és a környezete idilli harmóniáját mutatja.
A nagybányai művésztelep hatása érvényesült a MIÉNK (Magyar Impresszionisták és naturalisták köre, 1908-1911, tagjai , többek között Csók István, Czóbel Béla, Fényes Adolf, Rippl-Róna József, Vaszary János) alkotóinál, a Nyolcak (pl. Berény Róbert, Czigány Dezső, Márffy Ödön, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos, de Lesznai Anna és Bölöni György is), a KUT (Képzőművészek Új Társasága, 1924-1949-ig működött), és a szentendrei iskola festőinél is.
Nagybánya 130 – a tárlat megtekinthető május 24-ig a Magyar Nemzeti Galériában.
