111 éves a magyar animációs művészet, a Műcsarnok kiállítása
Animáció. Felnőtt, gyerek szereti, mert van abban valami elbűvölő varázslat, amikor megmozdulnak a rajzfigurák.
Az újabb kutatások és az archeoakusztika tudománya megállapította, hogy az ősi rítusok, a barlangrajzok tulajdonképen animációk, a barlangok falán az alak a rajz, tánca pedig az animáció. Platon barlanghasonlata is valami ilyesmit sugall, vagyis, ez olyasmi, ami évezredek óta velünk van, még akkor is képzetünkben a filmművészet megjelenéséhez kötjük.
A Műcsarnok – Szegő György művészeti irányítása alatt több több műfajú kiállítást rendezett. Ilyen volt az Illuminációk 2015-ben, Korniss Dezső és Kovásznai György Egy festő naplója filmje, de kiállítása volt itt Orosz Istvánnak (2016), Milorad Krsticnek, aki a Ruben Brandt, a gyűjtő film alkotója, s ezt majd egy évtizeddel megelőzte Horváth Csaba és a Forte előadása a Műcsarnokban (fantasztikus élmény volt a mozgással és a rajzokkal) , aztán volt kiállítása Jankovics Marcellnek (2019) és David Lynchnek, aki a Műcsarnok számára készített animációs fimmel jelentkezett kiállításán 2019-ben.
Szegő György pedig még a kilencvenes évek végén megrendezte itt a máig emlékezetes Látvány – Magyar képzőművészet a színház és film között (1999) című bemutatót.
Az animációs művészetet bemutató tárlat anyagát a Műcsarnok három középső termében három különböző szempont szerint csoportosították. A falakon sok-sok kép, de elsősorban képernyőkön keresztül láthatjuk az alkotásokat. Az első közöttük a Vízió, avagy a teremtés dicsérete. Jankovics Marcell életműve tekinthető víziónak, hiszen ő a magyar jelkép- és szimbólumrendszerből építette meg csodálatos (Fehérlófia, János Vitéz, magyar népmesék sorozat) életművét. Ebben a teremben láthatjuk még Gémes József Daliás időkjét, Reisenbüchler Sándor Nap és a Hold elrablása (1968), valamint Gauder Áron Kojot négy lelke (2023) művét is.
A második terem elnevezése: a bensőből vezérelt gesztus. Itt aztán a sok-sok képernyő előtt ülve sok-sok alkotó, legnagyszerűbb filmjeit láthatjuk-hallhatjuk. Sokféle műfaj, sokféle megfogalmazás a mesétől a tanulságos történetig, sőt a szociológiai látleletig, mint például Macskássy Katinak az „Nekem az élet teccik nagyon…” (1977-es alkotása), de itt Macskássy Gyula Párbaja (1960), aktuális most is, s amely a fegyverek ellenében a szellem diadalát hirdeti. Itt Foky Ottó Babfilmje, s a sok-sok között láthatjuk Rófusz Ferenc Oscar-díjas Légy című művét is.
A harmadik tere, a nagy kísérletezők munkáiba enged betekintést, akik műfaji határokat áttörve, zenei és hangi inspirációkra alkottak. Képzőművészek mint például – Maurer Dóra, Háy Ágnes – Zeneszerzők – Jeney Zoltán, Vidovszky László -. , fotóművészek – Gyenes Zsolt, Haris László – is együtt a profi animátorokkal új összefüggéseket láttatnak a kezdet és a vég dolgairól.
Varázslatok és mágiák ezek is, ahogy Altamira barlangrajzai, felmutatják milliom mozgó formával, színnel, vonallal, nagyszerű élmény-látványokkal hogy milyen is a világ.
Kurátor M.Tóth Éva DLA Balázs Béla-díjas filmrendező. Megtekinthető: április 27-ig a Műcsarnokban.
