Egy sokoldalú irodalmi forradalmár

|

Viola Szandra új formákat keres

Viola Szandra író, költő, testverselő, szerkesztő, műsorvezető, kulturális újságíró, performer.  

Ő az a magyar költőnő, akinek szokatlan performanszaival, fotóival már sokszor sikerült meglepnie a közönséget, aki készített már lemosható verstetoválás kollekciót felnőttek és gyermekek számára, aki megrendezte hazánk első irodalmi fashion showját, aki útjára indította a „Viselj verset!” kampányt, aki megteremtette a verskarácsonyfa-állítás hagyományát, Poétikon című, hetente jelentkező rádiós műsorában pedig kortársait mutatja be. Ő az, aki, ha kell, versekkel teleírt testtel ugrik egy Anna and the Barbies koncerten a  nagyszínpadról a közönség soraiba, ő az, aki ha kell, százával mozgósítja a diákokat, hogy élő verssort alkotva, Mészöly Miklós soraival átérje a Hősök terét. Van, hogy versóriás-plakátokra gyűjt, verslámpát tervez vagy „egy szál versben” bejárja a várost, olykor pedig a költemények ritmusára táncol.

Miért teszi mindezt? A költőnő elmondása szerint életét az irodalom népszerűsítésének szolgálatába szeretné állítani, amelybe éppúgy beletartozhat a hagyományok ápolása, mint újragondolása és az új műalkotások létrehozása.  Viola Szandra imád kísérletezni, mivel azonban sokszor unalmasnak találja a megszokott kereteket és közlési módokat, ezért új formákat keres. Bár véleménye szerint a művészetnek éppúgy feladata lehet a normák megmutatása, mint a szélsőségeké, valamint jogosan tehető céljává a polgárpukkasztás, a felzaklatás is, de épp ilyen erővel léphet fel a harmóniateremtés vágya is mind a művészben, mind az olvasóban.  Fontosnak tartja azonban, hogy a kísérletezés soha ne váljon öncélúvá, az alkotás mindig értékkereső legyen; figyelme pedig elsősorban a magyar értékekre és szerzőkre irányul.

Véleménye szerint a költészet elbír még olyan „nehezékeket”, mint amilyenek például a használati tárgyak, szerencsés esetben az ilyen találkozások „leföldelik” a verssorokat, az anyagot pedig átlelkesítik.  Ilyen találkozásnak számít Váradi Andrea keramikussal közösen készített munkája is, melynek középpontjában Radnóti Miklós Himnusz című verse áll. A verslámpa fény-árnyék játékában elevenedik meg az ige, szinte látomásosan, hagyva, hogy a kerámialapokon „átsüssön a vers fénye”.   A díszlámpa világossága a vers meghittségét idézi, családi tűzhelyként lobog, s egyben „utolsó villámként” a „csukódó pillán” ez a fény vezet át a hétköznapiból a szakrálisba, az ébrenlétből az álomba” – mesél a koncepcióról Viola Szandra.

A költőnő aktuális projektjei közé tartoznak például a Bölcs Macska estek és a Versmasszázs vagy a Versmeditáció is. Előbbi esetében az irodalmár macskás tematikájú könyvek szerzőit és műfordítóit szólaltatja meg a Cat Caféban, az utóbbi pedig az Érintésfesztivál keretében egy meditációs térben, ellazult állapotban, zene és masszázs kíséretében próbálja átadni a vershallgatás gyógyító varázslatát. Sajnos a koronavírusra való tekintettel kis időre ezeket a programokat is fel kellett függeszteni, Viola Szandra amellett, hogy alig várja a folytatást, bízik abban, hogy az eljövendő művészeti produkcióknak is hasznára lehet ez az elmélyülés, elcsendesedés, amelyre, ha kényszerből is, de ezekben a hetekben alkalom kínálkozik.

CÍMKÉK: