Add tovább a verset – 11. hét – Kazsimér Soma
2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.
A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.
Rékai Anett választottja a verstag tizenegyedik hetére: Kazsimér Soma.
Kazsimér Soma: Légópince
amikor ideköltöztünk
a szomszédok mondták
hogy a kerthez tartozó domb oldalában
van egy légópince
sok évvel ezelőtti család készítette
a háború előtt
hogy ha úgy van legyen hová
de hogy pontosan hol van
azt nem tudják
meg egyébként is
lehet
hogy azóta már
beomlott a bejárata
alsós lehettem
amikor elhatároztam
hogy megkeresem
bejártam a dombot
lyukakat ástam mindenfele
feltúrtam a veteményest is
hiába mondták
hogy ott biztos nincs
meg azért vigyázzak
a palántákkal
most is a petrezselyemágyáson taposok
aztán egyszer
a magas fűben
nem mesze a domb gerincétől
valami fémfelületre léptem
rögtön elképzeltem magam alatt
azt a teret
ahol egy 6-8 fős család
ha szól a sziréna
kényelmesen
elfér
és
ahol azóta is vannak
mert utána sem mertek előjönni
nehogy azt lássák a dombról
hogy az eddigi életük
egy krátertóvá alakult
a megoldás nyilván
sokkal földhözragadtabb
a leszakadt régi garázsajtót
dobta ide valaki
a sziréna ma is ott áll
a kisjátszótér mellett
egész közel
és hiába nőtték körbe az eperfák
a teteje így is kilátszik
és ha egyszer megszólal
hiába keressük a pincét
nem találjuk
vagy ha mégis
már biztos foglalt lesz
(Megjelent: a Kalligram folyóirat 2017 szeptemberi számában)
Kazsimér Soma verseiben tipikus (aka: unásig ismételt) fiatalköltő témákat olvashatunk. Család, gyerekkor, részegen kóválygó kamaszok, szóval semmi extra, tényleg.
Még sincs az az érzésem, miközben például a Légópincét olvasom, hogy találkoztam már hasonló szöveggel, csak az kicsit jobban volt megírva. Kazsimér Soma ügyesen elkerüli az összes olyan buktatót, amin elhasalhat egy pályakezdő – a pózolást, a nagyotmondást, a manírt.
A szöveg köznyelvi, élőbeszédszerű, mégsem túlírt vagy pongyola. A történet gördülékenyen halad előre, visszaemlékezések és fantáziaképek folynak észrevétlenül egymásba.
Kazsimér Soma versei nem a „technikás, de tartalmilag üres” kupacba, hanem a jó versek kupacába kerülnek a fejemben. Mert Kazsimér Soma mesél. Egy naiv gyerek hangján, de egy százéves ember bölcsességével.
Rékai Anett
#verstag #art7 #kazsimersoma #csalad #haboru #legopince #szirena #petrezselyemagyas #nincsisolyanhogypetrezselyemagyas