Add tovább a verset – 3. hét – Csete Soma
2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.
Csete Soma
A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.
Az előző héten Dékány Dávid versét olvashattuk, ő pedig Csete Somától választott. A megrázó prózavers szerzője jelölheti ki a #verstag következő költőjét.
Csete Soma: loretta
„kalasnyikov, krizantém”
Pixelhibás kép, torzított hangok. Zajzene. Három símaszkos alak rohan át a sötét parkolón a motel hátsó bejárata felé. Fiatalok. Az egyik a biztonsági kamera irányába köp. Ők azok, akik a bulikban ugyanolyan ütemtelenül rázzák a testüket a zenére, mint a többiek, mégsem tűnnek esetlennek, bénának. A szobában, ami felé haladnak: fiatal szerelmespár. A negyedik randijukon jöttek rá, hogy megegyezik a kedvenc pornófilmjük. Azóta megtanulták és alaposan begyakorolták a mozdulatokat, a teljes koreográfiát. A kutyapóz a kedvenc részük, a férfi gyengéden a nő fejére hajtja az állát. A maszkosok berúgják az ajtót, a nőt a mosogató alá lökik, koppan a feje. A férfi arcát a saját laptopjával verik be, ezen ment még előbb a videó. A falra fújnak valamit festékszóróval, pózolás, vaku, az egyikük teli szájjal felröhög. Kettő kilép a szobából a folyosóra, összetalálkozom velük, hasba rúgnak, felkennek a falra. Elfutnak. A harmadik is jön, csak talált bent a sütőlapon két, tiszta szeretetből ugyanakkorára kihúzott fehér utcácskát, azt még gyorsan felszívta. Megáll előttem, megremeg. Puszta öklével lyukat üt a könnyű falba a fejem mellett, arcomba csap a vakolat. Futni kezd a többiek után. Maszkja hátul, a tarkójánál felgyűrődött, karcsú nyakára omlik alóla pár tincs a szőke hajából. Ennyit látok, majd örökké eltűnik a lépcsőfordulóban. Én csak az utolsó képet bánom, többé már nem élvezhetem a jelentéktelen, tényleg csak éppen arra lófráló néző szerepét.
Látjátok, így kerültem bele. A bevonódás pedig mindig új relációkat szül. Már: mint a film a valósághoz, az élet a léthez, a pác a semmihez, úgy, igen, úgy.
(Megjelent: Műút online, Csete Soma: Versek. 2018. november 06. – www.muut.hu)
*****
Tetszik ez a zsúfoltság. Ez a nyersanyag-gazdag, sűrű szövés. Ez a sok telített, rikító mondat. Más ennyi ötletből egy fél ciklust megírna, ő inkább összenyitja a tereket. Talán épp egy másik versből jön. Semmi köze az egészhez, esélye sincs befolyásolni bármit, csak véletlenül belesétált. Mint az áldozat, akit becserkészett a vadász. A versbeszélőt csak bevonzotta a szöveg gravitációs mezeje, és kibillentette a pályájáról. Ő ezt az egészet nem is akarta, csak mesélni akart, de a történet rátámadt a mesélőre. Persze dehogy. Csete Soma ennél sokkal tudatosabb, a szöveg egy jól kitalált kompozíció, egy jól komponált kitaláció, valójában a szereplők vannak kiszolgáltatva a rendező akaratának. Mészölytől ismerjük ezt a nyelvet, de ez itt most valami más: egy storyboard versben elbeszélve, egy szemmel nem látható rövidfilm, aminek rendezője a forgatókönyvíró, a zeneszerző és az operatőr is egyben, aki egy cameo felbukkanással váratlanul főszereplővé lép elő. Az első sortól kezdve ügyesen építkezik, úgy beszél rengeteget, hogy végig csak a legszükségesebb információk mentén vezeti az olvasót, hogy aztán a megfelelő pillanatban átvegye az irányítást. Mint a vadász, aki becserkészi az áldozatát. Mindenkit ott hagyunk, kilépünk a vers teréből, elemelkedünk a felszínről. És nem tudjuk meg, kik voltak, vagy miért csinálták. Nem tudjuk, mi lett szerencsétlen szerelmesekkel. Nem derül ki, hogy a film hogyan folytatódik.
Dékány Dávid
#verstag #art7 #film #kedvencporno #kutyapoz #maszk #kalasnyikov #krizantem
