Szűcs Krisztián első könyve a dalok mögötti világról
Van egy pont, amikor a dalok már nem csak megszólalnak, hanem vissza is kérdeznek.
Amikor harminc évnyi sor, refrén és félreérthető mondat elkezd történetté összeállni. Innét indul Szűcs Krisztián Utazás a kegyetlenbe című, frissen megjelent könyve is: egy zenei körutazás a művész koponyája körül, ahol a dalszövegek keletkezéstörténete időutazássá válik, a szöveg pedig vizualitással telítődik.
Szűcs Krisztián a magyar alternatív könnyűzenei színtér egyik emblematikus figurája, neve a 2000-es évek elején vált szélesebb körben ismertté, amikor megjelent az általa alapított Heaven Street Seven Cukor című, mára klasszikussá vált nagylemeze, amely nemcsak idehaza, hanem Európa-szerte is népszerűvé tette a zenekart. A későbbi években számos formációban hallhattuk őt: a kezdeti időszakban közreműködött a Neóban és Yonderboi projektjeiben is, majd később a Rájátszás irodalmi-zenés kezdeményezésének meghatározó résztvevője lett. Gyakran láthatjuk a Budapest Bár színpadán, miközben a Rühös Foxi nevű punk-rock zenekarával is fellép. Műfaji sokszínűségét jellemzi, hogy 2021-ben Beck Zoltánnal Másnap címen dolgozta fel Cseh Tamás és Csengey Dénes befejezetlen dalait, az utóbbi években pedig egyre nagyobb hangsúlyt kapnak szólóprojektjei.
A Cser Kiadónál megjelent novelláskötet – vagy ahogy a szerző nevezi: sznobellák gyűjteménye – nemcsak egy zenekari korszak lenyomata, hanem Szűcs Krisztián életének személyes térképe is. A könyvet saját fotói egészítik ki, tovább erősítve azt az érzetet, hogy itt nem puszta visszaemlékezésről, hanem egy privát archívum feltárásáról van szó. A sznobellák íve a gombfocitól és a rock and rolltól a bombatölcséreken át egészen a konyhában huszonöt évig őrzött Skoda Octavia-motorblokkig vezet, majd tovább a megbocsátás és a bocsánatkérés kérdéseihez. „Haza, család, britpop, OM és punk, a bennünk szunnyadó Cseh–Bereményi-hagyomány felszabadítása, gyerekkor majd kisvártatva gyerekkor gyerekkel” – sorolja Szűcs Krisztián a történet törzsét szolgáltató témákat.
„Minden a dalokkal kezdődik. Ez a könyv is úgy indult, hogy megírom a dalszövegeim történetét, ihletforrásait, anekdotáit. Aztán kinyílt a szelence és világos lett, hogy egyre tágabb értelmezésben vett dalszöveg-keletkezéstörténet jön létre, és így mintegy magától kialakult a sznobella mint műfaj. Hiszen egy dalszöveget nagyon áttételesen és kacifántosan is megihlethet az ember saját élete, vagy az, amit a másokéból lát, vagy a táguló univerzum, vagy a csajok. Tulajdonképpen ez a könyv ezeknek az összekuszált zsinegeknek a kibogozási kísérlete. Ha éppen mondjuk apámról szól a dal, akkor kénytelen vagyok a mélyére menni a családi mintázatnak, a sok értelemben vett örökségnek. Ha ifjúkori zsengékről van szó, akkor arról is szólni kell, hogy mi számomra a zenei-szellemi ősforrás. Ha az első zenekari próbálkozások kerülnek szóba, akkor jobban bele kell menni a 90-es évek elejébe. Ha a főiskolai varázslatos évek a középkori városkában, akkor azt is meg kell fejteni, hogy hogyan lettünk önjelölt ködlovagok. Ha a koncertélmények az áhított Nyugaton, akkor meg kell egy kicsit fejteni, hogy miért van olyan iszonyú távol az, ami úgy tűnik, mintha az orrunk előtt lenne. És végül, ha egyszer már elmondom, hogy utálom a lángost, akkor azt is el kell árulni, hogy miért imádom. Mindezekhez pedig a referenciapontként használt dalszövegek is itt vannak.”
Szűcs Krisztián közel harminc éve írja és énekli azokat a dalokat, amelyeken generációk nőttek felnőtté. A sznobellák mindenki számára kapaszkodót jelentenek, hiszen ezeknek az élményeknek mindannyian szereplői, alkotói voltunk, mindannyiunknak megvolt a maga Vera nénije. Azon korosztály számára pedig felszabadító nosztalgiát jelent, amely részese lehetett a kétezres évek legendás budapesti éjszakai életének. Ez a közös tapasztalat szövi át a könyv történeteit: nemcsak háttérként, hanem belső tájként, amely ennyi év távlatából újra és újra felépül bennünk – visszavágyással, emlékezéssel, időnként óhatatlan múltidézéssel.
Az előadó 2022-es szólólemeze, a Vízválasztó óta rendszeresen jelentkezik új dalokkal, a 2025-ös Régi ház után ezúttal más tónusú számokkal bővül a Szűcs-dalok univerzuma. Egónia címmel érkezik minden zenei platformra az új EP, amely két vadonatúj dallal és egy igazán különleges bonus trackkel bővíti Szűcs Krisztián egyre sokszínűbb életművét. A címadó dalhoz videóklip is készült, a vizuális világot és az alapkoncepciót Yetterman, azaz Hosszú Gábor álmodta hozzá. A címadó Egónia az alt-reggae grúvot kombinálja ellenállhatatlan slágerességgel, úgy, hogy a dal témája egyáltalán nem vidám, mégis az önmagunkon való sírva röhögésre késztet. Az EP második dala az 5 perc eső, amely egy stílusteremtő, monumentális, hamisítatlan tangócsárdás. Ráadásként pedig a rajongók meghallgathatják az Egónia mezítlábas garázsverzióját is – bepillantást nyerve a dal evolúciójának egy korai fázisába.
A 2024-ben megjelent, Beck Zolival közös Apu értette, valamint a Régi ház című dalokban már markánsan megjelent az a hangulat, amelyben az emlékezés és az idő múlása találkozik Krisztián jellegzetes, szarkasztikus humorával. A zenekar tagjai mellett kiemelten fontos a zenei rendező Moldvai Márk hozzájárulása a dalokhoz. Krisztián már 1999-től együtt dolgozott vele a NEO-ban, Márk a Mitsoura és a Populär zenekarok egykori oszlopos tagjaként is már régóta álmodik meg sokoldalúan ihletett zenei világokat, hangszereléseket. Nem beszélve filmzenei munkáiról, amelyekben kikristályosodott „zenei történetmesélő” képessége, ez utóbbi az Egónia dalain is markánsan érződik. Az Egónia EP szerzeményei ezt a világot viszik tovább: a műfajokon átívelő, „szűcsi” dalszerzés alapelemei – a finom gúny, az önirónia és az emberi lét abszurd ellentmondásosságára való reflektálás – ezúttal is bőséges adagban jelennek meg. Érdemes tehát meghallgatni az új anyagot.
