Az Ünnepi Könyvhéten
Az Apokrif Könyvek sorozatában az idei Ünnepi Könyvhétre Stolcz Ádám Transz című második verseskötete, Tarcsay Zoltán A befejezhetetlen című első regénye, illetve Taródi Luca Egyszer végre fiatalok leszünk című bemutatkozó verseskötete jelenik meg a sorozat újabb darabjaiként.
A kötetek ünnepélyes, közös bemutatóestjét 2022. június 10-én, pénteken, 17 órától tartjuk az ELTE Bölcsészettudományi Karán, a HATNYOLC Pince közösségi terében (1088, Budapes, Múzeum krt. 6-8., Főépület, alagsor).
Az Apokrif Könyvek szerzői az Ünnepi Könyvhét alkalmával az alábbi időpontokban dedikálják műveiket a FISz standjánál:
Június 11., szombat, 14 óra: Taródi Luca
Június 11., szombat, 15 óra: Tarcsay Zoltán
Június 11., szombat, 17 óra: Stolcz Ádám
Stolcz Ádám 1989-ben született, Győrben, jelenleg Franciaországban él, az Université Paris 2 Panthéon-Assas hallgatója. 2007–2010-ig az ELTE BTK magyar alapszakos BA-hallgatója. Egyetemi tanulmányait Kínában, a University of Wuhan, majd Franciaországban, az Université Jean Moulin Lyon 3 és az Université Paris Ouest Nanterre La Défense hallgatójaként folytatta. Az Apokrif indulásától kezdve a folyóirat rendszeres szerzője. Az Apokrif nyomtatott és online változatai mellett publikált a 2000, a Képírás, a Győri Műhely, az Opus és az Új Forrás folyóiratokban is. Angol, francia, kínai és észt nyelven is beszél. 2015-ben Becsapódás című, 2016-ban megjelent verseskötetének kéziratával megnyerte az Apokrif Könyvek pályázatát, majd 2020-ban másodjára is.
Stolcz Ádám
2022-ben jelenik meg az Apokrif Könyvek 11. darabjaként Stolcz Ádám második verseskötete, a Transz.
Simon Márton fülszövege: „Stolcz Ádám második kötetét olvasni olyan élmény, mintha egy tűzre dobott laptop memóriájából kimentett filmet próbálnánk megnyitni. Amit látunk, sérült, vibrál, akadozik, mégis újra és újra lenyűgöz. Van egy történet, amibe bepillantunk, egy beszélő, akibe belelátunk: mint az örvény, olyanok, főleg, amikor visszanéznek belénk. Stolcz Ádám második könyve talán nem is verseskötet, de a pokol egyik sajátos szegletének leírása, ahol muszáj beszélni, mielőtt a csönd átvenné a szót. Ahol az árnyékboksz minden ütése reccsenve fekete márványba talál, és nincsen, egyszerűen csak nincsen vége. Ha néha találunk is összhangot, csak annyit, amennyire a földre ejtett, maréknyi evőeszköz csengése egy pillanatra váratlanul kiadhat egy szűkített kvartot, kis szeptimet. Élesen, tisztán, emlékezetesen. Messziről szólnak ezek a szövegek, bár az, hogy ez a távolság befelé vagy kifelé keresendő-e, az egyértelmű jelek ellenére sem eldönthető. Van, ennyi bizonyos. Egy monológgyűjtő, aki nem szereti a saját hangját. Egy kereső, aki mindig csak a keresést találja meg újra. Egy kivándorló, aki leginkább a saját bőrében idegen. A jelek szerint ilyesmik kellenek egy jó verseskötethez”.
*
A hamarosan megjelenő kötetről bővebben tájékozódhat az érdeklődő olvasó az alábbi linkeken:
A Transz Facebook-oldala: https://www.facebook.com/stolczadamtransz
Apokrif Könyvek a Facebookon: https://www.facebook.com/ApokrifKonyvek
Páros interjú az Apokrif Könyvek pályázat 2020-as győzteseivel az Apokrif Online-on: https://apokrifonline.com/2020/11/20/paros-interju-a-2020-as-apokrif-konyvek-palyazat-gyozteseivel
Stolcz Ádám a Wikipedián: https://hu.wikipedia.org/wiki/Stolcz_%C3%81d%C3%A1m
A szerző felolvasása kötetéből a Youtube-on:
https://www.youtube.com/watch?v=0tnD91xdyrA
Tarcsay Zoltán 1987-ben született, Budapesten. Prózaíró, műfordító, költő, az Apokrif alapító szerkesztője. Kiadványszerkesztéssel és programozással is foglalkozik. 2007-től 2012-ig az Apokrif szerkesztőjeként a prózarovat vezetője, majd 2012-től a lap főszerkesztő-helyettese, 2015 óta munkatársa. Az ELTE BTK-n diplomázott, Irodalom- és Kultúratudomány mesterszakon. 2017-ben Norman Jope Gólyák és rétesek című verseskötetének fordításával az Apokrif Könyvek pályázat egyik győztese volt. A kötet 2018-ban jelent meg.
2022-ben jelenik meg az Apokrif Könyvek 10. darabjaként Tarcsay Zoltán első regénye, A befejezhetetlen.
Tarcsay Zoltán
Márton László fülszövege: „Hogy kicsoda, micsoda a címszereplő, az a bizonyos »befejezhetetlen«? Ezt bizony a könyv többi szereplője is szívesen tudná: Földes Máté, a kissé lúzer, de amúgy rokonszenves bölcsész, Palánky Simon, a könyveit dédelgető antikvárius, Márk és Bence, a hűtlen barátok, Éva (fekete hajú), Zsófi (szőke), sőt még a rejtélyes Tanár úr is, akihez Máté elvileg a doktori disszertációját írja, de gyakorlatilag mégsem. Lesz aztán a »befejezhetetlen« kereséséből, kutatásából, nyomozásából fordulatos zűrzavar, elhangzanak pompás, mulatságos halandzsák, a cselekmény pedig mindinkább feszegeti a valóságreferenciák és a látomások közti határvonalat. Végül, ahogy a szereplők, úgy az olvasók sem találkozhatnak a »befejezhetetlennel«, amely talán egy (vagy több) régi (vagy új) rejtélyes (vagy banális) szöveg. Viszont megtudják, mi fán terem »a szöveg öröme«. Tarcsay Zoltán sokoldalú alkotó. Költőként és műfordítóként már ismertté vált. Ez itt az első regénye”.
Ahogy pedig a könyvet szerkesztő pályatárs, Nyerges Gábor Ádám fogalmaz: „Mit tehetünk, ha életünkben nincs jóformán semmi? Mi több, ha ezt a semmit is önként választottuk, lévén lánglelkű kamaszságunk kecsegtető lehetőségei – család, karrier, szerelem, ambíciók – egyenként fedték fel illúzióromboló, valós alakjukat, s vagy nem is lettek, vagy nem úgy, ahogyan egykor elképzeltük? Mi mást is tehetnénk, teremtünk magunknak új világokat. De legalábbis egyet. Jó, persze, ha mindehhez, magányos teremtőmunkánkhoz, akadnak velünk egy cipőben járó társaink. Ezt teszi Földes Máté, A befejezhetetlen című regény főszereplője (és társai). Ha Tarcsay Zoltán nem üdítő humorral, valamint a magyar- és világirodalom legelegánsabb szerzőinek nyomvonalán (Esterházy, Szerb Antal, Kosztolányi, Eco, Borges és Bulgakov talán a legközelebbi irodalmi kuzinjai) haladva írta volna, amit a kezünkben tartunk, akár pszichológiai rémregény is lehetne, melynek szinte legtöbb hőse a valóságtól elszakadt tudatú, patológiás képzelgő. Tarcsay mindent át- és átironizáló (mégsem komolytalan) lencséjén keresztül nézve azonban még a megkérdőjelezésbe vetett hitünk is megkérdőjeleződik. Regényének hol kedélyes, hol deprimáló nihilizmusa mögött ugyanis éppen hogy fonák értékkeresés, -kijelölés és -felmutatás zajlik, szatírája törékeny tragédiák szövetén ficergő, bizonytalan fedelű sebtető, magányos hősei pedig, kik nem csak titkos, hanem valódi társaságokról is vágyódva képzelegnek, ha nem vigyáznak, a végén azon kapják magukat, hogy még akár nincsenek is egyedül. Mi több, a világ sem értelmetlen és eleve romlásra ítélt, s bár szerzője jó egy évtizedig dolgozott rajta, az a hír járja, hogy még A befejezhetetlen című regény is befejezhető. Hát akkor már semmi sem biztos? Na azért egy valami igen. Nevezetesen, hogy Tarcsay Zoltán már rögtön pályakezdésnek egy remek regényt írt”.
*
A hamarosan megjelenő regényről bővebben tájékozódhat az érdeklődő olvasó az alábbi linkeken:
A befejezhetetlen Facebook-oldala: https://www.facebook.com/tarcsayzoltanabefejezhetetlen
Apokrif Könyvek a Facebookon: https://www.facebook.com/ApokrifKonyvek
Páros interjú az Apokrif Könyvek pályázat 2020-as győzteseivel az Apokrif Online-on: https://apokrifonline.com/2020/11/20/paros-interju-a-2020-as-apokrif-konyvek-palyazat-gyozteseivel
Tarcsay Zoltán a Wikipedián: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tarcsay_Zolt%C3%A1n
Részlet a regényből a Népszavában: https://nepszava.hu/3112717_tarcsay-zoltan-a-befejezhetetlen-reszlet-egy-hamarosan-megjeleno-regenybol
A szerző felolvasása a regényből a Youtube-on: https://youtu.be/5GpGRT9-fkc
Taródi Luca 1995-ben született, Budapesten. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar alapszakán végzett 2017-ben, majd ugyanitt, az Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszéken szerzett mesterszakos diplomát. 2017 óta publikál, verseket, novellákat, kritikákat és tanulmányokat, az Apokrif mellett egyebek között az Alföldben, az Art7-en, a Kortárs Online-on, a Kulter.hu-n, a Ligetben, a Prae-ben és a Szépirodalmi Figyelőben.
2022-ben jelenik meg az Apokrif Könyvek 12. darabjaként Taródi Luca első verseskötete, az Egyszer végre fiatalok leszünk.
Taródi Luca
Az Egyszer végre fiatalok leszünk sokféle, de nem a bátortalan és bizonytalan első lépések miatt. Taródi Luca költészete koravén, de gyermeki is, a jó értelemben: amit már legtöbben elvesztettünk, elhagytuk menet közben, egyszerűen csak kihullott a zsebünkből, azt ez a költészet felmutatja, a maga természetességével. Az irónia szerencsés csillagzat alatt találta meg a költőt, hiszen képtelen cinikussá válni, a nagy és sokszor fárasztó tapasztalatok sűrű hálójából is ki tudja magát menteni. Egyelőre – tegyük hozzá. Hiszen a hangütés, a látásmód éppen az irónia miatt csalhatatlanul józan költőre vall, akinek fontos, például, a családi történet, a leszármazás misztikuma vagy hogy az elültetett meggymag majd kikel-e, vagy sem. Taródi Luca költészete humoros is, mert nem veszi komolyan magát, miközben mindent a lehető legkomolyabban vesz, ami pedig első kötetes szerzőtől szokatlan arányérzékre vall. Taródi Luca költészete józan, de bizakodó. Az idő is mintha visszafelé pörögne benne: hiába az élet
mindenféle leselkedő veszélye, egyszer majd végre szabadok leszünk és fiatalok.
Tóth Krisztina fülszövege: „Az első köteteket a szerzők legkésőbb a harmadik kötet után elkezdik szégyellni. Szinte mindig. Taródi Luca nem fogja.
Az ő rendkívül gondosan szerkesztett első verseskötete a Meggymag című izgalmas verssel indul. A különös, lebegő hangulatú, szorongató kérdéseket felvillantó sorok mélyén ott sötétlik a fiatal költő erős szerzői karaktere. Ezen a pályát indító, kiérlelt anyagon világosan átdereng, milyen is ez a karakter: hol üdítően, szemtelenül groteszk, mint például A ponty című versben, hol balladisztikus, mint a Költözésben, de mindvégig, mindenütt szomorú. Nem kamaszosan letargikus, hanem bölcsen, költőhöz méltóan, belátóan szomorú.
Mi más dolga lehet egy pályakezdőnek, minthogy szomorú legyen? Hogy összegezze és lezárja mindazt, amit eddig maga mögött hagyott? A hangpróbálgatást, a felkészülést, a gyerekkort? Mi más feladata lehet, minthogy beépítse és újra gondolja mindazt, amit a hagyományból felszívott és beépített saját eszköztárába?
Minden kétség, szorongás, megfigyelt és rögzített tapasztalat jó talaj ehhez a poétikai építkezéshez.
»Konzerválom minden örömem, hétköznapi bajom« – írja a Forr a víz című versben. Méghozzá nem is akárhogyan konzerválja: ezekből a finoman és pontosan rögzített képekből biztonsággal tovább lehet majd építkezni.
A meggymag kikel, árnyékot adó fává terebélyesedik.
Ebben nyugodtan bízhatunk”
A hamarosan megjelenő kötetről bővebben tájékozódhat az érdeklődő olvasó az alábbi linkeken:
Az Egyszer végre fiatalok leszünk Facebook-oldala:
https://www.facebook.com/tarodilucaegyszervegrefiatalokleszunk
Apokrif Könyvek a Facebookon: https://www.facebook.com/ApokrifKonyvek
Taródi Luca szerzői oldala a Facebookon: https://www.facebook.com/Tar%C3%B3di-Luca-110648091644156
A Költözés című vers a Prae 2021/1. számából, a Szófa oldalán:
https://www.szofa.eu/cikk/tarodi-luca-koltozes
Deck az A38 Hajón: Folksteps lemezbemutató Taródi Luca felolvasásával a Youtube-on: https://www.youtube.com/watch?v=pxpRNgNTMWM
Taródi Luca felolvassa Már megint című versét a Siópart folyóirat Facebook-oldalán:
