Tusor Péter: Kánoni kivizsgálás Pázmány Péterről
„Mivel a katolikus egyház rendelkezései szigorú korlátot állítottak a visszatért protestánsok elé, a katolizálás pontos dátuma meghatározó jelentőségű.”
Pázmány Péter 1570–1637
„Pázmány Péter (Nagyvárad, 1570 – Pozsony, 1637) esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi ellenreformáció vezető alakja, író.” A lexikoncikkek többnyire ezekkel a szavakkal foglalják össze tömören, a teljesség igényéről végleg lemondva, a XVII. század legnagyobb hatású egyházi személyiségének életét és működését. Mindenesetre ez a szikár fölsorolás is elég ahhoz, hogy magyarázatot adjon arra, miért érdemel megkülönböztetett figyelmet Pázmány.
A Magyarországot minden tekintetben megrázó és szinte összeroppantó XVI. században születik. Az egykori hatalmas ország nagy részében évtizedek óta már a török az úr, az a város is – amelynek úgy lesz érseke, hogy sohasem járt benne – évtizedek óta az ellenség kezén van, s a visszafoglalására tett kísérletek is mind kudarcba fulladnak. Közben pedig hódít a protestantizmus is, s már az sem világos, ki a nagyobb, veszélyesebb ellenség: a más valláson lévő török, vagy a pápával meghasonlott magyar. Ez a kiélezett helyzet nyomja rá a bélyegét Pázmány életére is, és ezt a feszültségekkel terhes kort mutatja be ez a kötet is, amely a bíboros életének egy szűkebb vonatkozását állítja középpontba.
Kiindulópontul egy hivatalos irat szolgál, amelyet a kötet szerzője hosszú és alapos levéltári kutatómunka után egy olaszországi családi levéltárban talált meg. Ez a kánoni kivizsgálás jegyzőkönyve, amelyet latinul és magyar fordításban is olvashatunk, bevett formulákból építkezve, négy tanú vallomása alapján ad képet Pázmányról és a korabeli esztergomi egyházmegyéről. Ez a szöveg önmagában is izgalmas olvasmány, mert bepillantást enged a korabeli egyházi adminisztráció gyakorlati működésébe, s megmutatja, hogy a kor egyházi és világi vezető rétege milyen ismeretekkel rendelkezett személyekről és egyházi javadalmakról. (Meglepő például, hogy a tanúk mind csak nagyjából tudják megmondani, hány éves is Pázmány, noha közülük több is már évtizedek óta ismeri, azt azonban, hogy anyjának mi volt a neve, aki ráadásul nem sokkal gyermeke születése után meghalt, szinte kivétel nélkül mind tudja, és arról is pontosnak tűnő adataik vannak, hogy mekkora bevételei voltak Esztergom érsekének.)
Tusor Péter könyvének középpontjában azonban elsősorban a család illetve a fiatal Pázmány áll. Ennek oka, hogy az életrajz talán legellentmondásosabb eleme az érsek katolizálásának pontos dátuma, hiszen az erre vonatkozó – magától Pázmánytól és másoktól származó – adatok az eltérésük miatt bizonytalanok. Mivel a katolikus egyház rendelkezései szigorú korlátot állítottak a visszatért protestánsok elé, a katolizálás pontos dátuma meghatározó jelentőségű. Főleg e kérdést járja körül a szerző, de vizsgálódása során széles körképet nyújt a korabeli nemességről, azokról a dilemmákról és ambíciókról, amelyek ezt a társadalmi réteget vallási és politikai tekintetben feszítették, az állandó török fenyegetés árnyékában folyó „pápista-protestáns” ellentétről, a jezsuita oktatás fölemelkedéséről. Noha a kötet elsősorban a szaktudományos közösségnek szól, s ezért továbbgondolása, értékelése az ő feladatuk, olvasmányos és világos értekező stílusa miatt mindazoknak ajánlom, akik történelmi, egyháztörténeti, politikai, művelődéstörténeti etc. témák iránt érdeklődnek. Haszonnal forgathatják azok is, akik a korabeli magyar nyelv kétségtelenül legvirtuózabb mesterét, a fölényes tudású és tollával hadakozó hitvitázót, vagy a nagyszombati egyetemalapítással az egyik legjelentősebb nemzeti tettet végrehajtó főurat látják és ismerik el Pázmányban.
Mivel a kötet a Collectanea Vaticana Hungariae, vagyis a vatikáni magyar kutatások eredményeit közreadó sorozatban jelent meg, elektronikus formában az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport honlapjáról is letölthető.
Kánoni kivizsgálás Pázmány Péterről. Családja, katolizálása, misszionálása. (A Pázmány-Tholdy archívum irataival) Feltárta, fordította, kísérő tanulmánnyal és dokumentumokkal közreadja Tusor Péter. Collectanea Vaticana Hungariae, Classis II., tom. 6. Budapest–Róma, 2017.
