Tróját nem vették be

|

Dión Chrysostomos: Tróját nem vették be és más írások

A szövegek főként Homéroszhoz és a klasszikus tragédiaírókhoz kapcsolódnak, s érdekes fényt vetnek a korabeli irodalomtudománya, illetve irodalomkritikai gondolkodásra.

Az Achilleus Tatios regényének nagyszerű fordítását közreadó kötet (erről is írtunk itt art7-en) után szerencsére nem sokat kellett várni arra, hogy Szepessy Tibor újabb kiváló fordításokkal és tanulmánnyal lepjen meg bennünket.

A most megjelent könyv válogatás annak a rétornak az írásaiból, aki meghatározó alakja volt a Krisztus utáni I-II. században virágzó ún. második szofisztikának. A bevezető tanulmányban a fordító nemcsak az Aranyszájú Dión életét, sajátos, a kortársak és az utókor által is nagyra becsült szónoki stílusát, előadásmódját és munkásságát mutatja be, hanem érzékletes képet ad a korabeli Róma szellemi életéről, arról a politikai és kulturális miliőről, amelyben Dión alkotott.

A kötet mintegy közel ötödét kitevő bevezető után következik a beszédekből, írásokból való válogatás, amelyben meghatározó, hogy a szélesebb közönség számára is értelmezhető szövegeket tartalmaz. Éppen ezért a szövegek főként Homéroszhoz és a klasszikus tragédiaírókhoz kapcsolódnak, s érdekes fényt vetnek a korabeli irodalomtudománya illetve irodalomkritikai gondolkodásra. Ebből a szempontból érdemes például elolvasni az Aischylos, Sophoklés és Euripidés Philoktétései című tanulmányt, amely a három tragikus ugyanarról a tárgyról írt drámáját hasonlítja össze. Nem szűkölködik ugyan a retorikus fordulatokban, de mindenképpen figyelemre méltó, mely tulajdonságait emeli ki az egyes szerzőknek, s hogyan hasonlítja össze a cselekményvezetést. S nem kevésbé érdekes az a beszéd sem, amelyben a trójai háborúban résztvevő legidősebb és legbölcsebb Nestórról elmélkedik, hogy vajon azokat a szavakat, amelyeket Homéros a szájába ad, vajon milyen megfontolásból mondatja a költő. Ezen a ponton a költői szöveg egészen finom retorikai elemzésének lehetünk tanúi.

A kötet leghosszabb a szövege a könyvnek is címet adó hosszú értekezés, amelyben azt fejtegeti Dión, hogy Tróját nem vették be. Az események köztudott végkifejletével teljesen szembehelyezkedik Dión, s apró részletek elemzésével igyekszik bemutatni, hogy Homéros egyszerűen meghamisította az események menetét. Egy helyütt így ad hangot ennek: „Idáig jutva Homéros már egyáltalán nem törődik az igazsággal, hanem eljut a szégyentelenség legmagasabb fokára, egytől egyig felkavarja és ellentétesre hangszereli az eseményeket, közönségére pedig fittyet hány, azok ugyanis – látta – az eddigieket még az istenekkel kapcsolatban is igencsak könnyen elhitték, más költők és írók viszont, akiknél az igazat olvashatták volna, nem voltak…” De ahogy szapulja az epikus költőt, ugyanúgy képes a szereplők alakjának plasztikus bemutatására, amelyben természetesen könnyen megragadható, kivel rokonszenvezik: „Másnap Homéros megajándékozza Agamemnónt némi hasztalan vitézkedéssel[…], „Hektór eközben kivárt, rendkívüli érzéke lévén ahhoz, hogy csak a megfelelő pillanatban avatkozzék harcba[…], „Achilleus pedig, Homérosnál az emberek közt leggyorsabb, nem tudja őt utólérni.” Dión Homéros-elemzésében persze van egy olyan csavar, amely őt magát is a kárhoztatott költő szintjére emeli. Forrásaként megnevez ugyanis „egy igencsak élemedett korú egyiptomi” papot, aki folyamatosan a görögökön élcelődik, mint akiknek „a legtöbb dologban fogalmuk sincs az igazságról”, s azzal érvel, „hogy a múlt eseményei náluk föl vannak jegyezve, részint a templomokban, részint bizonyos oszlopokon, de csupán kevesek emlékezetében élnek, mert az oszlopok elpusztultak, és a rajta volt írások a későbbi nemzedékek tanulatlansága és nemtörődömsége miatt megbízhatatlanná váltak. Ilyen feljegyzések készültek – mondja a pap – a legutóbbi időkben Trójáról is, Menelaos ugyanis járt náluk és részletesen elbeszélte, ami történt.”

Finom megfigyelések, precíz okfejtések, a párhuzamos hagyomány virtuóz és obskúrus kezelése jellemzi ugyan derék szofistánkat, de talán a fentebbi idézetekből is kitűnik, hogy Dión szövege az olykor túlhajtott fogalmazásmód ellenére is érdekes értelmezési lehetőséget kínál a mai Homéros-olvasóknak.

A kötet ezen az internetes oldalon tölthető le:

http://honlap.eotvos.elte.hu/wp-content/uploads/2016/08/di%C3%B3n.pdf

Dión Chrysostomos: Tróját nem vették be és más írások, fordította Szepessy Tibor, ELTE Eötvös József Collegium, (Antiquitas – Byzantium – Renascentia XIX.) 2016, 172 oldal

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

CÍMKÉK: