Tóth Krisztina: Szeleknek fordít
Tóth Krisztina új kötetének vékonysága dacára letaglózó a súlya. Életet keres vagy inkább azt, hogyan kell élni-halni. „A legjobban szerettünk volna megtanulni élni” – mondja Kántor Pétertől búcsúzó, nem is tudom miben – mert ez a vers nem nekrológ, inkább hiányok listája az eltávozott nyomán.
Tóth Krisztina fotó: a szerző honlapja
Tóth Krisztina új kötetében minden vers sorai mögött bámulatosan formált léthiány lappang, rejtett, köznapira fordítható, egyszerű (bonyolult) fájdalom, – legalábbis így olvasom. Fájó emlékek nyomai, nem történetek, hanem azok eltűnő, és mégis maradó nyomai. A Hold tűje című haikuk-ciklusa, – aminek egyik strófája a kötet címe – csak simogatóan szomorú, egyébként a rövidebb-hosszabb versek többsége rejtett-rejtőzködő fájdalom. Amivel e sorok nem dicsekednek, nem kérnek együttérzést, csak belemásznak az ember (olvasó) lelkébe, kitörülhetetlenül. Nekem a legjobban a kötetet záró Fészek című nyomta meg lelkemet. Hát mit mondjak, nem tudok szabadulni tőle: voltaképp egy aprócska történet – ami versbe foglalva ritka tünemény – de itt a fájástörténet maradt bennem. Megpróbálom a lehetetlent, prózában elmondani, ami sebtépés, – gyerekkori élmény – a versben valahogy így van: a szellőzőbe madárcsalád költözik, „apának” nem tetszik befalazza, a kívül rekedt tojót kivégzi, a negyedik strófa végén avart éget, benne sünök, apa örül, a vég: égő tűskékkel mind feltámadunk.” Szóval rémesen belém égett ez a gyerekkori emlék, vagy maradandó lélekdarab, most, mint versgyász, nem akar elengedni.
Fura egy érzés. A szerző novelláit szeretem, vissza-visszajárok egyik vagy másik kötetéhez, illetve a bennük található kedvenceimhez, ám azok nem ilyen lélek-hiányosak. Ez a kötet most új hangon szólít meg. De az az igazság, hogy e versek ettől a sorok-betűk mögé rejtett léthiánytól, titkos fájdalomtól szépek. Kevesen vannak itt a kötetben, de pár életesebb tónusútól eltekintve, ez a kötet cantus firmusa. Másképp fogalmazva állapot-jelzője, hogy most ez van. És a líra mesterire csiszolt hangján, nagyon ez van.
Szép kötet.
Tóth Krisztina: Szeleknek fordít. Versek. 2020-2025. 79 oldal. Magvető Kiadó. 2025.
